Mert minden lázadás kicsiben kezdődik (Variálós vasárnap #10)

Nem is olyan rég, pont a Büszkeség és balítélet kapcsán mondtam, úgy tűnik nem vagyok feminista. És egy bizonyos értelemben véve nem is vagyok, csakhogy elgondolkodtam rajta, mit jelent egyáltalán az a szó, hogy feminista. 

Nem feltétlen azt, amire a legtöbben gondolnak, hogy nincs szükségünk az ellenkező nemre, és ahogyan  a barátnőm mondta anno: nekem egy férfi ne nyisson ajtót, mert van nekem kezem. Én ugyanis szeretem, ha kinyitják nekem az ajtót, és  felsegítik a kabátomat. Szeretem, ha virágot kapok, és nagyon jól esik minden bók és előzékenység. Nem csak az a baj, hogy ezek kezdenek eltünedezni, hanem az is, hogy egyre kevesebb nő tud mit kezdeni velük, hiába részesülnek benne. Ezt állítja néhány úr, és sok esetben jogosan, bár az is igaz, nem mindegy, hogy mit és kitől kapunk.  

De vissza a feminizmushoz. Számomra azt jelenti, hogy elmondhatom azt, amit akarok, amire vágyom, hogy akár egy szexkönyvvel a kezemben is sétálgathatok, és nem kell elviselnem azokat a férfiakat, akiket nem akarok, nem kell eltűrnöm ha megszólnak azért, amiért máshogy vélekedem bizonyos dolgokról.

Vagyis lehetek az, aki vagyok, mert megtehetem!
Manapság nem a szavazati jogunkról van szó, nem is a melltartóinkat égetnénk el máglyán, mint afféle jelképét a nemi béklyónknak, a mindennapjainkhoz van köze, ahhoz, hogy még mindig nem mindegy, ki és hova született. Az alanyi jogaink ugyanis attól is függnek, hogy mások mit engedélyeznek nekünk. Én pedig ezt nem tartom elfogadhatónak.

Persze nagyon szívesen főzök másokra is, nem jelentett problémát, ki is takarítok - ha nagyon muszáj -, eljárok bevásárolni, kivasalok, mosok, nincs ezzel semmi baj, de nem ennyiből áll az életem. A legtöbb nőnek a gyereknevelés is hozzájön, no meg a munka. A gyengébbik nem, innen nagyon úgy tűnik, többet bír, mint a legtöbb férfi, de ez is rendben van. Mindenki végezze el azt, ami az ő feladata, és ha marad ideje, kedve, energiája, akkor engedtessék meg neki, hogy hadd játsszon szerepjátékokat, tanuljon, építse a karrierjét.

Rengeteg esetben hallottam, több barátnőmtől is, hogy megszólták őket. A legbrutálisabb számomra az volt, mikor valakit  a bíróságon tituláltak törtetőnek, csak mert többet keresett a férjénél, és nem volt hajlandó beleegyezni egy olyan lehetőségbe, ami hosszútávon senkinek sem vált volna előnyére.
Tényleg törtető lenne az a nő, aki hozza-viszi a gyerekét az iskolába, jut ideje neki csomagolni, este tanulni és játszani vele, lefektetni, mesélni, majd amikor csend borul a házra nekiülni még dolgozni, hogy a munkahelyén is megfeleljen?
Vajon az mitől normális, amikor egy férfi teszi ezt úgy, hogy közben nem foglalkozik a gyerekével sem, de  a kedves kollegáknak még éjfélkor is e-maileket küldözget? Azt mondjuk rá, hogy workoholista, de semmi olyasmit nem kiabálunk rá, hogy rossza apa, vagy férj lenne. Mitől különb ő mint egy nő, aki könnyedén törtetőnek, rossz anyának és feleségnek titulálnak? Nem ritkán a nőtársai, akik aztán görcsösen őrzik a normalitás látszatát.

Pedig hát az a helyzet, hogy ahányan vagyunk, annyi félék is, és ha valaki nem tud mondjuk főzni, akkor mi van? Lehet, hogy tehetséges egy sereg más dologban. Jól süt, szépen köt, vagy horgol, a kertje mindig tipptopp a lakásában leszállási engedélyt kérnek a porszemek, mert sehol sem maradhatnak meg. Bevallom, ezek közül rám egyik sem igaz, de nem gondolom, hogy ettől kevésbé lennék nő, mint bármelyik szupermodell.
Mint ahogyan Ellen DeGeneres sem kevesebb attól, hogy boldog egy másik hölgy oldalán.

A lenti videó viszont igen vicces. Az egyik legnagyobb tollgyártó cég piacra dobott egy kimondottan nőknek készült tollat. Használati utasítás nélkül. Mégis, hogy várják el, hogy használjuk?
Ellen készített hozzá egy jó kis reklámot is, ha már a cég nem tette meg. Tudom, legalábbis sejtem, ez egy afféle gesztus  a nők felé, biztos volt egy marketingesük, aki azt gondolta, kevés nő ír, hát csináljunk nekik tollat, és azt is feltételezem, hogy mindenkit a jó szándék vezetett, de ez akkor is vicces. Én legalábbis igen jót nevettem rajta. 

És hogy mi lesz a válasz akkor, ha ezek után tesszük fel azt a kérdést: Mit jelent napjainkban a feminizmus? Nos, felelhetjük rá teljes lelki nyugalommal azt is: Azt, hogy írhatunk férfiaknak készült tollal. Mert minden lázadás kicsiben kezdődik.