2013. szeptember 22., vasárnap

Mert minden lázadás kicsiben kezdődik (Variálós vasárnap #10)


Nem is olyan rég, pont a Büszkeség és balítélet kapcsán mondtam, úgy tűnik nem vagyok feminista. És egy bizonyos értelemben véve nem is vagyok, csakhogy elgondolkodtam rajta, mit jelent egyáltalán az a szó, hogy feminista. 
Nem feltétlen azt, amire a legtöbben gondolnak, hogy nincs szükségünk az ellenkező nemre, és ahogyan  a barátnőm mondta anno: nekem egy férfi ne nyisson ajtót, mert van nekem kezem. Én ugyanis szeretem, ha kinyitják nekem az ajtót, és  felsegítik a kabátomat. Szeretem, ha virágot kapok, és nagyon jól esik minden bók és előzékenység. Nem csak az a baj, hogy ezek kezdenek eltünedezni, hanem az is, hogy egyre kevesebb nő tud mit kezdeni velük, hiába részesülnek benne. Ezt állítja néhány úr, és sok esetben jogosan, bár az is igaz, nem mindegy, hogy mit és kitől kapunk.  

De vissza a feminizmushoz. Számomra azt jelenti, hogy elmondhatom azt, amit akarok, amire vágyom, hogy akár egy szexkönyvvel a kezemben is sétálgathatok, és nem kell elviselnem azokat a férfiakat, akiket nem akarok, nem kell eltűrnöm ha megszólnak azért, amiért máshogy vélekedem bizonyos dolgokról.
Vagyis lehetek az, aki vagyok, mert megtehetem!
Manapság nem a szavazati jogunkról van szó, nem is a melltartóinkat égetnénk el máglyán, mint afféle jelképét a nemi béklyónknak, a mindennapjainkhoz van köze, ahhoz, hogy még mindig nem mindegy, ki és hova született. Az alanyi jogaink ugyanis attól is függnek, hogy mások mit engedélyeznek nekünk. Én pedig ezt nem tartom elfogadhatónak.

Persze nagyon szívesen főzök másokra is, nem jelentett problémát, ki is takarítok - ha nagyon muszáj -, eljárok bevásárolni, kivasalok, mosok, nincs ezzel semmi baj, de nem ennyiből áll az életem. A legtöbb nőnek a gyereknevelés is hozzájön, no meg a munka. A gyengébbik nem, innen nagyon úgy tűnik, többet bír, mint a legtöbb férfi, de ez is rendben van. Mindenki végezze el azt, ami az ő feladata, és ha marad ideje, kedve, energiája, akkor engedtessék meg neki, hogy hadd játsszon szerepjátékokat, tanuljon, építse a karrierjét.

Rengeteg esetben hallottam, több barátnőmtől is, hogy megszólták őket. A legbrutálisabb számomra az volt, mikor valakit  a bíróságon tituláltak törtetőnek, csak mert többet keresett a férjénél, és nem volt hajlandó beleegyezni egy olyan lehetőségbe, ami hosszútávon senkinek sem vált volna előnyére.
Tényleg törtető lenne az a nő, aki hozza-viszi a gyerekét az iskolába, jut ideje neki csomagolni, este tanulni és játszani vele, lefektetni, mesélni, majd amikor csend borul a házra nekiülni még dolgozni, hogy a munkahelyén is megfeleljen?
Vajon az mitől normális, amikor egy férfi teszi ezt úgy, hogy közben nem foglalkozik a gyerekével sem, de  a kedves kollegáknak még éjfélkor is e-maileket küldözget? Azt mondjuk rá, hogy workoholista, de semmi olyasmit nem kiabálunk rá, hogy rossza apa, vagy férj lenne. Mitől különb ő mint egy nő, aki könnyedén törtetőnek, rossz anyának és feleségnek titulálnak? Nem ritkán a nőtársai, akik aztán görcsösen őrzik a normalitás látszatát.

Pedig hát az a helyzet, hogy ahányan vagyunk, annyi félék is, és ha valaki nem tud mondjuk főzni, akkor mi van? Lehet, hogy tehetséges egy sereg más dologban. Jól süt, szépen köt, vagy horgol, a kertje mindig tipptopp a lakásában leszállási engedélyt kérnek a porszemek, mert sehol sem maradhatnak meg. Bevallom, ezek közül rám egyik sem igaz, de nem gondolom, hogy ettől kevésbé lennék nő, mint bármelyik szupermodell.
Mint ahogyan Ellen DeGeneres sem kevesebb attól, hogy boldog egy másik hölgy oldalán.

A lenti videó viszont igen vicces. Az egyik legnagyobb tollgyártó cég piacra dobott egy kimondottan nőknek készült tollat. Használati utasítás nélkül. Mégis, hogy várják el, hogy használjuk?
Ellen készített hozzá egy jó kis reklámot is, ha már a cég nem tette meg. Tudom, legalábbis sejtem, ez egy afféle gesztus  a nők felé, biztos volt egy marketingesük, aki azt gondolta, kevés nő ír, hát csináljunk nekik tollat, és azt is feltételezem, hogy mindenkit a jó szándék vezetett, de ez akkor is vicces. Én legalábbis igen jót nevettem rajta. 

És hogy mi lesz a válasz akkor, ha ezek után tesszük fel azt a kérdést: Mit jelent napjainkban a feminizmus? Nos, felelhetjük rá teljes lelki nyugalommal azt is: Azt, hogy írhatunk férfiaknak készült tollal. Mert minden lázadás kicsiben kezdődik.
  

4 megjegyzés:

  1. megszólítva érzem magam a törtető jelző miatt.:D
    egy ideig rengeteg nő között dolgoztam, volt közöttünk mindenféle, az egyszerűtől a tanultig, és nem feltétlen volt diplomás az illető. egyszerűen igénye volt rá.
    aztán voltak azok, akik az előrejutásért bármit megtettek: nyaltak, jópofiztak, és idővel helyzetbe is kerültek. ők nem feltétlen voltak kiművelve, inkább beiskolázták őket.
    és lehet, hogy jó dolog elképzelni a harmónikus családot, ahol anya főz, apa szerel, aztán együtt vacsoráznka,és anya játszik még egyet a gyerekkel, mielőtt nekülne a huszadik mappának aznap, csakhogy ez a valóságban nem így működik. ezeknek a nőknek a családja el volt hanyagolva. kettejükről tudok, hogy ahogy felnőtt a gyerek, az anyja felé sem néz, a házassága is tönkrement, a férj keresett mást, aki odafigyel rá. mert ha a melót valaki hazaviszi, ott arról fog szólni az otthonlét. nem csillivilli gyerekkacajjal lesz teli a ház, hanem ajtócsapkodással és káromkodással, hogy hagyják már békén, mert nem tud koncentrálni. és elhiszem, hogy nem tud. hozzám sem lehet szólni időnként, ha olyan posztot írok.
    szóval igen, ezek a nők elhanyagolnak sok mindent a magánéletükben, hogy előrébb jussanak. beáldozzák a férjet, és adott esetben a gyereket is, ha úgy adódik. nem mondom, hogy nincsenek kivételek, biztosan vannak, de inkább azt látom általánosnak, amit én tapasztaltam.
    én épp ezért mereven elzárkózom attól, hogy feminista lennék, vagy küzdjek az úgymond női egyenjogúságért. nem vagyok egyenlő egy férfival, egyszerűen csak más vagyok.

    "Vajon az mitől normális, amikor egy férfi teszi ezt úgy, hogy közben nem foglalkozik a gyerekével sem, de a kedves kollegáknak még éjfélkor is e-maileket küldözget?"
    nekem ez elfogadható, de már így is hosszú lettem.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra meg nem. :) Az, akiről beszéltem, egyedül nevelte akkor a gyerekét, és ő bizony ellátott vele kapcsolatban mindent, és inkább éjszaka nem aludt, hogy bepótolja a lemaradását. Itt van egy kolléganőm, aki minden este mesél a gyerekének, és közben elalszik vele, aztán felébred 11 felé, és nekiáll dolgozni.
      Én érdekes módon pont a fordítottját látom a környezetemben, persze nem mindegy, ki és milyen beállítottságú. A munkahelyi bulin beszélgettem sokakkal, és kiderült, hogy a "rendes" asszonyok megpróbálnak helytállni mindenhol. Persze óhatatlanul is sérül valaki érdeke, de a hétvégékre ezért külön odafigyelnek. Nos, a legtöbbjük haza is menet legkésőbb fél10-kor, hogy még a férjüket ébren találják, néhányan pedig azt mesélték, fél éve nem voltak sehol, ma apa ügyel.
      Nekem nem fér bele, hogy egy férfitől nem várjuk el ugyanazt. Hol van az megírva, hogy nem mesélhet apa este, vagy nem teheti egyszer-egyszer a vacsorát az asztalra?
      Van egy főnökünk, aki éjfél után küldözget meghívókat a reggeli találkozókra, aztán felháborodva telefonál, ha valaki nincs ott időben, ugyanis akkor már alszik, reggel pedig nem az első dolga volt mailt olvasni. Ő este nyolcig bent van három pici gyerekkel, aztán hazamegy és ott folytatja, ahol itt abbahagyta. Az ő gyerekei nem ismerik az apjukat, de ez normális, mert ő férfi?
      Az én édesapám sosem volt otthon, mikor gyerek voltam, és így utólag már marhára nem érdekel, felnőttem, és nem tekingetek vissza, de voltak időszakok, mikor örültem volna neki, ha ott van. Nem véletlen olyan a kapcsolatunk, amilyen. :) Szóval nem, nekem nem fér bele. :)

      Törlés
  2. Én imádom az udvarias pasikat, és nagyon kedvesen is tudom fogadni az efféle illemtudás-csillogtatást. :)
    Megjegyzem, pont azért lenne jó, ha még mindig élénken élne ez a fajta odafigyelés részükről irányunkba, mert "többet bírunk".
    Ha már az ember -tökmindegymennyirefeminista - lánya dolgozik, családot nevel, háztartást vezet..., legalább az ajtót nyissák ki előtte, és a kabátot segítsék le róla. Nem? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. :) Van egy kollegám, aki ha meglát a folyosón 10 esetben 7-szer nem is köszön :D, de a múltkor szálltam ki a liftből két nagy táskával, ő meg a lépcsőn jött fel, hát felrohant, hogy kinyissa nekem az ajtót. Bár akkor sem köszönt. :D Azt hiszem, minden nem lehet tökéletes. :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...