Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Akik követnek Twitteren, tudják, hogy pár napja az erotikus és romantikus könyvekről írtam éppen( ez a cikk elolvasható az ekultura.hu-n), ami különösen azért tűnt aktuális témának, mert:
a) mindent elborítanak az erotikus ponyvák,
b) nálam épp a Büszkeség és balítélet került terítékre.
Nincs ebben semmi új, olvastam már korábban is, nem is egyszer, láttam a belőle készült legtöbb feldolgozást is, de az eredeti könyvem, ami kb. akkor jelenhetett meg, mint a Jane Eyre kötetem, szőrén szálán eltűnt. Nem igazán zavarta meg lelki békém eme esemény, mert legalább 10 éve a kezembe sem vettem, viszont mikor nyitott a Könyvmolyképző online boltja, sok mással egyetemben begyűjtöttem ezt is. Hátha szükség lesz rá!

Sokáig nem volt, ugyanis március óta nem került semmi romantikus a kezembe, de mostanában kicsit belefáradtam az olvasásba, alig találtam valamit, ami lekötött, akármilyen jó is volt. Nem volt időm sem, kedvem sem. Kellett valami, ami felráz. Ilyenekkor egy laza krimit, enyhe romantikus szállal választok, méghozzá Agatha Raisin kalandjait, mert vicces, hozza a kötelező gyilkosságszámot, a romantikus szál szinte folyamos, de nem tolakodó, jók az arányok. Ez esetben azonban már nem bizonyult elegendőnek. A belső nőcim ugyanis hangosan kaparta az ajtót, és ha már nem engedtem neki, hogy kifesse a körmömet, muszáj volt, valami hathatósabb megoldást találnom mindkettőnk problémájára. Adtam neki klasszikus romantikus irodalmat, azon darabot, amit magam is szívesen forgatok időnként, azaz tökéletes kompromisszumot kötöttünk.

A Bennet lányok életét az határozza meg, hogy édesanyjuk férjhez szeretné adni őket. Nincs eben semmi meglepő, öt lány esetén, akik közül egyik sem örökölhet, fontos a tehetős férj, mert alig futja hozományra. Amikor Mr. Bingley kibéreli a közeli Netherlandet, elszabadul a pokol, a fiatalember ugyanis évi ötezer font jövedelemmel rendelkezik, ezzel pedig azt érte el ismeretlenül is, hogy Mrs. Benett már a saját vejének érzi. Mindenki hatalmas szerencséjére Jane, a legidősebb lány, mintha tényleg elnyerte volna az említett úr szívét, csakhogy Bingley nem egyedül van, társaságának tagjai pedig koránt sem egyforma lelkesedéssel viseltetnek a vidéki élettel kapcsolatban. A szabadabban gondolkodó Elizabeth rögtön szembetalálja magát Mr. Darcyval, azzal a karót nyelt, fölényes úrral, aki valóban különbnek érzi magát mindenkinél, és aki ezen indíttatásból megkísérli elnyomni saját vágyait is. Egyre kevesebb sikerrel... 

Áradozhatnék róla, a könyv meg is érdemelné, de mivel tényleg nem ez volt az első olvasásom, lehet nem tudnék olyan átszellemülten írni, mint máskor. De ezzel nincs is semmi baj. Tizenévesen olvastam először, aztán utána is még párszor, a húszaséveim közepéig, majd mostantól szerintem megint rendszeres darabbá válik, ami mégis teljesen elképesztett, hogy ezúttal is teljese elvarázsolt. Hiába tudtam, mi lesz a vége, hiába tudok egyes monológokat majdnem kivűlről, még mindig elkap a hangulata, és nem is ereszt. Szerintem ez valami, ha figyelembe vesszük, hogy a könyv 1796-97 között íródott, majd végül 1813-ban jelent meg. Nem egy mai darab, igaz? 

Mégis aktuális, ugyanis mindent tud, amit a mai romantikus regények tudnak, sőt, olyan  alapelveket fektetett le, amit mindmáig követnek. 
Egy férfi és egy nő, félreértések, nehézségek, megoldás és boldogság. A család, vagy barátok bajba kerülnek, a hölgy nem lát semmi kiutat és ekkor bevágtat a képbe hófehér paripán a hős lovag, aki hivatástudatból, emberbaráti szeretetből és a hősnő iránt epekedő, olthatatlan szerelmétől vezérelve megment mindent és mindenkit. Jó esetben nem távozik az élők sorából egyik fél sem a végén, és tényleg valóra válhat a boldogan éltek, amíg.
Most úgy tűnik gúnyolódom, pedig nem. Minden romantikus regény erről szól, de találni olyan darabokat, amik túlmutatnak a korlátaikon, amik örök, megunhatatlan és varázslatos darabok. 

Hogy mi a titkuk? Az igényesség. Bár minden ilyen regény célcsoportját a nők adják, nem mindegy, egyáltalán nem, hogy ezt milyen stílusban, nyelvezettel, netalántán mondanivalóval kívánják elérni. 
A mai trend szerint egy 300 oldalas könyv minimum egyharmadában fetrengeni illik, de még jobb, ha hősnőnk dévajul az égnek vetett lábbal átvisítja a könyv felét. Megváltoztak az értékrendek, a szex nem szerelem, nem romantika, az szex. Tiszta élvezet. Nincs ezzel baj, a hiánya és a pocsék minősége tönkretesz egy kapcsolatot, de csak erre építeni nem lehet és nem szabad. Vagy legalábbis nem szabadna. Mégis minden azt sugallják nekünk, ez teljesen normális. 
A mai trendnek köszönhetően minden romantikusnak hazudott erotikus könyvben a húspiaccá vált, kiárusított érzelmek, harmadrangú karakterek garmada "szórakoztat", beállítottság szerint több kevesebb sikerrel. Az ember nem is érti, miért fanyalog, aztán a kezébe fog egy igényes nyelvezettel megírt (mert piszok régi), gyönyörűen lefordított, játékos, ugyanakkor komoly és mégis elragadó szöveget, ahol a kétértelmű utalások nem a férfiúi képességeket vonják kétségbe, csupán az erényeket, természetet célozzák, és elképed: Ezt így is lehet? 
Igen lehet!

Lizzy éles esze, felvágott nyelve nem pihen meg, szócsatái Darcyval szórakoztatóak és érdekesek, idővel szórakoztatóak és édesek lesznek, majd a végén csak amolyan "Ah!" kategória. A karaktereink fejlődnek, mert van személyiségük, az életük változik, mert a könyvnek van története, és kerek egész, mert a cselekmény is halad. Nem olyan bonyolult ez, többeknek sikerült már hasonlót írni, mégis ritka eme jelenség, mit a fehér holló. 
Bár Mr. Darcy sem vált ki egyöntetű rajongást minden nőszervezetből, én bizony többet látnék az ő fajtájából manapság, és kevesebbet az őstulkokból, akikbe rendszeresen belefutok itt meg ott. Semmi kifogásom a klasszikus értékek ellen, és ha nem várja el tőlem senki, hogy hímezgessek egész nap, hát szívesen gondoskodom a családomról. Több barátnőmnek is sikerült megoldania a gyereknevelést és önmegvalósítást egyben. Nyilván nem könnyű, de talán nem is lehetetlen. Persze ez a része nálam nem áll fent, de nem is vagyok feminista, és igenis szeretem a klasszikus szerepmodelleket. Legalábbis egy bizonyos pontig. 

Különben a Bennet család minden egyes tagja külön karakter a szerethetőtől a megcsapdosom egy nagy lapáttal típusig bezárólag. Változatos, izgalmas, koránt sem papírízű szereplőink viccesek, szánalmasak vagy kedvesek a szívnek, de ez akkor sem  más, mint egy tisztán romantikus, egyszerű és elbűvölő történet az életről. Az akkori életről, de olvasás közben néha bizony eszembe jutott, sok dolog azóta sem változott. 
Mondhatnám, hogy szeplőtlen, de ez nem igaz, botrány itt is van, hiszen kötelező elem, ahogyan a szégyen és a fantasztikus napsütés is, mert a szerelem mindent legyőz. Nem is lehetne másként, ezért élvezzük.
És mit kap a kedves olvasó? Korrajzot, elmés szócsatákat, hamisítatlan érzelmeket, könnyedséget, értelmet és értékeket, és nem mellesleg egy romantikus regényt szerethető, utálható karakterekkel, akik nem eszményiek, de képesek változni. Emberek a maguk tökéletlenségében.

Tehát ha valami vadra és bujára vágysz, ez nem a te könyvetek, de minden másra ott van Jane Austen.

10/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordította: Szenczi Miklós

A könyvből megszámlálhatatlan átdolgozás és film adaptáció készült. A legsikeresebb az  1995-ös, hatrészes minisorozat. Nem véletlenül. Jóllehet Colin Firth maga sem akarta elvállalni a dölyfös Mr. Darcy szerepét - nem gondolta, hogy megfelelő lenne rá -, de az idő bebizonyította, hogy nem kicsit tévedett, és ez azóta több szerepében is visszakacsintott. Hiába, a nők által gyakorolt nyomás igen jelentős...