Végszó egy gyászjelentés margójára

Forrás

A Molyon lévő tagságom törlése hivatalosan is megtörtént. Nem vagyok része a nagy gépezetnek, és két hét múlva végleg eltűnök. Talán sokan nem értik a kilépő hullámot, de itt elvek ütköztek, azaz pénzt vagy életet.

Az én távollétemet nem érzi meg különösen a site, de nem is ez volt a cél. Ha maradok, és természetesen hűséges követőként befogom a szám, álszent leszek, és akik ismernek azok tudják, sok minden vagyok - makacs, akaratos, önző és nem feltétlen jó barát, mert őszinte vagyok-, de álszent nem. Az elveim fontosabbak, mint a kölcsönös hazugságok. Igen, az igazság nagyon fájhat, a húsodba mar, hiszen minidig ott ér el, ahol a leggyengébb vagy, de ha elfogadod erősebbé tesz és segít, hogy jobbá válj. Hogy épülj, márpedig engem a Moly már csak hátráltatott.
Tény, hozott új olvasókat, amiért hálás is vagyok, de én is töltöttem fel cserében tartalmakat - amiket különben nem lehet törölni, mert az én munkám az oldal tulajdona, a szavaim és a véleményem, amik viszont az enyémek, azonnali és értesítés nélkül felfüggesztést eredményeztek. Amíg kölcsönösen adtunk, harmonikus és gyümölcsöző volt a kapcsolatunk. Most, hogy már csak elvenni képes, rájöttem, nem tudok, nem akarok többé adni.

Akik csak egy adatbázist látnak az oldalban, most szintén értetlenkednek, de ez egy közösség lenne, ahol beszélgetsz, csacsogsz, ismerkedsz, vitázol és végnékül pezsegsz.
Csakhogy eljön az a pillanat, amikor már csak egy szám vagy a statisztikában, csak egy adat a hálóban és semmi más, mint egy jól jövedelmező reklámfelület. Én pedig nem akartam ezek közül egyik sem lenni.

Sok sikert kívánok az oldalnak, remélem egyszer még visszatalálnak a régi önmagukhoz, őszintén kívánom az ottmaradottaknak, hogy sose ébredjenek fel, mert az nem csak fájdalmas, de magányos is lesz. Már nem lesz senki, aki kiálljon értetek, és mivel eddig hallgattatok, nem lesz erő a megszólaláshoz sem. Jobb is, hogy nem értitek, mert ha igen, és mégis maradtok... Ebbe bele sem akarok gondolni.
Igen, én így érzek most, mint egy sértet gyerek, de valójában nincs bennem harag, csupán csalódottság.
Akik maradnak, azoknak sok erőt kívánok, hogy képesek legyenek újjá építeni azt, amihez ragaszkodnak, és tényleg boldoggá tenne, ha sikerülne. De remélem tudjátok, mert most már tudnotok kell, ez nem csak rajtatok múlik.

Szóval szállj kicsi Moly, szállj szabadon! De repülj tőlem olyan messzire, amennyire csak lehet, mert légycsapóm van, és nem félek használni...