2014. szeptember 15., hétfő

Mese, mese, meskete

A témázós bloggerinák olyasmit dobtak mára, ami nem igen vág a profilomba, de természetesen mint mindig, most is rájöttem, tudok erről is írni! Mert kinek ne lenne a fejében néhány gondolat a mesékről?
Már egyáltalán az is fogas kérdés, kinek mi a mese. A hat év alattiaknak íródott történeteket lemesézzük, a 9+-osokat meg műfajba soroljuk, fikció, fantasy, sci-fi stb. Miért is?

Persze a mese olvasásnak, nézésnek léteznek előnyösebb oldalai, mint hogy tanulsággal szolgálnak, segítenek megtanulni a jó és a rossz fogalmát és különbségeit, elsajátíthatunk a segítségükkel bizonyos társadalmi elvárásokat, szokásokat. Magyarul erkölcsi alapokat adnak, és ezzel támogatják a szülők munkáját, színesítik és serkentik a fantáziát, bővítik a szókészletünket, készítenek az életre. Na most ez az a rész, amivel nem óhajtok foglalkozni. Ott vannak erre a szociológusok, pszichológusok, és még sokan mások. Inkább merülnék abba nyakig, hogy számomra mit is jelent a mese, mint fogalom.

Sosem olvastak fel a szüleim. Nem tudom miért, mindketten szeretnek olvasni, mégsem vált esti rutinná. A bátyám azonban, aki öt évvel idősebb, gyakrabban mesélt. Leginkább akkor, amikor jött az orvos egy újabb injekciót beadni, vagy nem tudtam elaludni a sötétben. Aztán kinőttem ezeket a kis kapaszkodókat, amik nem voltak leírva sehova, mert csakis a testvérem fejében léteztek, és mivel magam is megtanultam olvasni, idővel pedig meg is szerettem, gondoskodtam a saját altatómról.
Csakhogy a könyveim nem igen tartalmaztak meséket. Drakula, Agatha Christie vagy Rejtő Jenő nem feltétlen alkalmas egy kilenc éves gyereknek, de ez akkoriban baromira nem zaklatott fel.

Még általános iskolás voltam, amikor itthon is megjelent A Végtelen történet, de az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár nagyon érdekelt, alig lehetett kapni. Majd a könyvtárból sikerült megszereznem, talán tizenhárom éves lehettem akkor, és ez újra visszavezetett a varázslatos mesék világába. Emlékszem rá, hogy imádtam, és néha én magam is kiabáltam, hangosan asszisztáltam a cselekményhez - ez azóta is így van, totálisan bele tudom élni magam mindenbe, és hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy épp a  villamoson vagyok. No és persze olvastam a kötelezőket, a  Micimackó-t, A kis herceg-et, de nagyjából ennyi.
Ó, igen, volt nagy mesekönyvem, meg Négyszögletű kerekedőm, és Pom-Pom is, de ezek akkor kimaradtak. A Bambit ugyan elkezdtem, de a tizedik oldalon kiborultam idegileg, és mivel a családom egyöntetűen úgy határozott, egy tízéves veszettül bömbölő még nem érett meg erre a könyvre, a polc legmélyére került - ennél csak a Love Story volt nagyobb blamázs, amin annyira zokogtam, hogy édesanyám elkobozta a könyvet, komolyan vissza kellett lopnom.  Így azért már érthető, hogy valahogy nem keltették fel az érdeklődésemet.

Mint oly sokaknál, nálam is a Harry Potter volt az, ami az ifjúsági irodalom felé fordított, és hogy azt már akkor sem az én korosztályomnak szánták, nem érdekelt, beleszerettem. Ettől a ponttól kezdve újra vissza-visszatértem az ifjúsági irodalomhoz, más néven a young-adult kategóriához, és némi próbálkozás után arra is rájöttem, inkább a fiúsabb darabokat kedvelem, vagy azokat, amik nem kimondottan a hölgyek számára készültek.  

Rick Riordantól nagyjából mindent elolvasok, aztán itt van még Derek Landy, aki az új kedvencem, és Pittacus Lore vagy Alan Bradley is, akik egyaránt listásak, de számtalan másik könyvet is találhattok a blogomon. Ennek kapcsán pedig arra jöttem rá, így harmincon túl több ifjúsági irodalmat olvasok, mint előtte bármikor. A kérdés pedig logikusan adódik: Miért?
Hogy van az, hogy felnőtt életem nagy részében pótolom azokat a könyveket, melyek kimaradtak, amikor kor szerint nekem szánták őket - vagy azért, mert nem is léteztek, vagy esetleg akkor egyszerűen nem érdekeltek?

A válasz szerintem egyszerű. Mióta tudom, mivel jár, nem akarok felnőni, legalábbis nem véglegesen és pont. Persze az is igaz, minden olyasmi, ami kimaradt, az később hiányérzetet okozhat és a tünetek bizony jelentkeznek.
Szóval nálam egyfajta hiánypótlás is, kapocs a gyerekkorommal, ami nem igazán volt felhőtlen, sem ábrándosan gyermeteg. Talán akkor ezért nem is kívántam a legtöbb gyerekkönyvet. Most mégis fájóan nosztalgikus, mert bár voltak elemek, amiket kimondottan utáltam, pillanatok, amiket nagyon szégyelltem és szerettem volna megnemtörténté tenni, mégiscsak könnyebb volt. Most már tudom. Akkor, mint majdnem minden gyerek a lakótelepünkön, én is csak fel akartam nőni.

A mesék, fantasyik, ifjúsági könyvek nem csupán a gyerekekre, hanem a felnőttekre is hathatnak. Míg a  gyerekek esetében a fejlődésüket segítik, a felnőtteknél egészen mást jelenthetnek. Nekem segített szembenézni magammal.  A gyermeki önmagammal, akit oly sok éven keresztül elhallgattattam. Mivel nem álltam készen arra, hogy figyeljek rá, egyszerűen csak befogtam a száját. De amilyen önző és toporzékoló kis szenyadék, nem hagyta magát.
Hiszek benne, hogy az egészséges lélek három komponensből áll: egy női, egy férfi és egy gyermeki részből. Mindegyiknek meg kell adni azt, amit követel, mert így képes teljesé válni. És persze minden lélek tendál valami felé, de ettől függetlenül minden elem egyformán fontos.

A munkámban, a magánéletemben és úgy általában a hétköznapokban felnőtt nőként viselkedem, akinek akadnak férfias tulajdonságai is, amivel nincs is baj, csakhogy itt a triumvirátus utolsó tagja, aki hátravetett fejjel, gondtalan képes nevetni, és néha csintalan ötletek villannak át az agyán, amiket zömévben nem valósít meg. De azért felfúj és kipukkaszt minden papírzacskót, ami a keze ügyébe kerül, majd papírból hajt labdát, amivel pattogás mentesen játszhat munkaidőben - miközben felnőtt énje telefonon keresztül dolgozik -, gyöngyöt fűz, lufit köt, és rengeteg ifjúsági könyvet, azaz mesét olvas.

Nem egyforma intenzitással. Észrevettem, ha a lelkem egyensúlya kibillen, túl sok a munka, nehéz az élet, fáj a létezés, hajlamosabb vagyok többet fogyasztani ebből a kategóriából. Sőt, ilyenkor belső nőcimet is kitartóbban etettem. Azt hiszem, ilyenkor visszamenekülök abba a burokba, ami képes megóvni, márpedig a gyerekek a közhídelemmel ellentétben igazán erősek. Csak nagyon keveseket lehet végleg megtörni, sokkal hamarabb tanulják meg megvédeni magukat - nyilván nem véletlen, hogy sok pszichés betegség kezdőzik ebben a korban, illetve tömegesen bukkannak fel a pubertás alatt.

A mesék - és most nem a  felnőttek számára készült darabokra gondolok, amik egyszerűen csak szórakoztatóak -, mindig az életem részét képezték, és feltehetően maradnak még jó darabig. Más-más korban teljesen különböző dolgokat láttam bennük. A kis herceg valamikor csak egy szimpla mese volt, később inkább egy szociológiai tanulmányként tekintettem rá, és hiszem, hogy legalább három ízben el kell olvasnia mindenkinek: egyszer gyermekként, egyszer tiniként, és egyszer felnőttként. Minden olvasásnál mást fog jelenteni, és bevallom, káprázatosnak tartom az elmém fejlődését, ahogyan ugyanabba a dologba képes meglátni valami mást is. Azt hiszem, ebben rejlik a mesék igazi varázsa. Folyton változnak.  

Ha össze szeretném foglalni az eddigieket, akkor kétségesen beismerném, a mesék számomra az utolsó mentsvárat jelentik. Azt a bevehetetlen bástyát, amihez nem elég egy tucatnyi kegyetlen mágus, tűzokádó sárkány, de még egy hegyi trollokból, orkokból vagy az uruk-haiokból álló sereget is játszva visszaverne. Ott tökéletes biztonságban vagyok.

Szerintem mindenkinek léteznek ezek a biztonsági zónái, legfeljebb nem a mesékhez kapcsolódnak. Sok ismerősöm fut, bokszol, kitombolja valahol a feszültséget, én kiolvasom magamból.
Beismerem, függő vagyok és nem mondok le a havi adagomról, de most  ideje színt vallani, mert bár mindenki másképp csinálja, azért mégiscsak mind csináljuk. Csak van, aki imádja, van, aki a gyerekre fogja...



Rájöttem, hogy kifelejtettem valamit. Az Óz, a csodák csodáját és a Minden egér szereti a sajtot meselemezeimet a mai napig meghallgatom, sőt, rajta vannak az iPodomon is...

Itt találjátok a többi témázót. A listát folyamatosan bővítem.

Zenka;
Miamona;
Ilweran;
PuPilla;
tigi;
Nima;
Magnolia;
Andie; 
reea.

Második körben csatlakoztak:
Bea;

26 megjegyzés:

  1. Átrejjjúúúúú :) Bár én csak a filmet ismertem, de imádtam!
    Érdekes módon, én is most olvasok sokkal több ifjúságit, és csak azt sajnálom, amit A kis hercegnél írsz, hogy nem tudom miben másak most, felnőtt fejjel. Annyi biztos, hogy cudarul bírom őket! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csatlakozom: Átrejjúúúúúú :D Hogy féltünk a semmitől... meg attól a farkastól, te jó ég, majd betojtam, de azért mindig kellett nézni a Végtelen történetet, ahányszor csak adták :D

      Törlés
    2. a végtelen történet nálunk is nézős volt. bár nem tudtam összeadni, hogy egy kutya ugyan hogy tud repülni, de aztán nem agyaltam rajta, repül, és kész.

      mindenkinél előkerül valami, nálad a pompom. az is jó kis mese volt. azt hiszem, ott szembesültem vele, hogy a mesék nem végtelenített futószalagon jönnek, hanem ismétlik őket. nagy csalódás volt.

      Törlés
    3. Hogy az milyen csalódás volt nekem is. Anya, én ezt láttam! :) Szörnyű élmény volt :D

      Törlés
  2. Én is imádtam. Nálam is a film volt előbb, de aztán menthetetlenül beleszerettem a könyvbe is. Szerintem olvasd el, megéri. :)
    Hát a kis hercegen már nem segíthetsz, talán ha egy gyerekkel közösen olvasnád... ;)

    VálaszTörlés
  3. Ja nem, A kis herceget pont olvastam, többször is, több életszakaszban. :) A többi ifjúságira gondoltam, főleg a pöttyösökre, amik mostanában a kezembe kerültek. :)

    A végtelen történet meg naná, hogy listás még! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja! Azokat én sem olvastam... És most sem igen vonzanak, biztosan benne van a hiba. :) Szerintem a kor csak egy kibúvó, amivel elháríthatjuk a nemszeretem vagy furcsa dolgokat. Én inkább felvállalom, hogy időnként némileg infantilis vagyok, és falom az ifjúsági könyveket. :D

      Törlés
  4. Én felnőttként olvastam a Végtelen történetet és kicsit depisnek éreztem. Ettől függetlenül tetszett, de a Momót valahogy jobban szerettem. A film sem volt rossz, de eléggé le volt egyszerűsítve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert kicsit valóban depis, azért szeretem, szerintem :D egyszerű volt, mint egy faék, de azért szerettem.
      A Momó azonban kimaradt... Szánom, bánom, majd egyszer. ;)

      Törlés
    2. Hú, Momót nagyon ajánlom neked. Igazi jó felnőtt-mese.

      Törlés
  5. " A hat év alattiaknak íródott történeteket lemesézzük, a 9+-osokat meg műfajba soroljuk, fikció, fantasy, sci-fi stb. Miért is?" kösziköszi ezt a mondatot, hevesen bólogatok :) jó kérdés, miért is?

    Úgy szeretem, hogy te is szereted olvasni a jó kis ifjúságikat. :) Nem kell ez elől elbújni, élvezni kell. :)
    Azt a képet, amit a tetejére tettél, nagyon szeretem :D :D hehe, a pajzán népmesék.

    Nahát, nagyon érzelmesen fogadtad a sírósabb sztorikat. Ez megmaradt? A Bambira engem is figyelmeztettek, és néhány évvel eltoltuk az olvasását, ahhoz képest, amikor először akartam, de még akkor is szorongatta a torkom. Meg az Oroszlánkirály, amikor lezuhan a szurdokban, jujj, na az egy maradandó szívbe markoló élmény volt. Érdekesek ezek.

    Na meg az is érdekes, a beszámolóinkból, hogy mintha egyáltalán nem lenne recept arra, hogy kell olvasó gyereket, és majdan olvasó felnőttet nevelni? Nem? LGT-effektus ez is :D

    Tetszik ez a három komponensű lélek, még nem hallottam soha, köszi. :) Meg az egész posztot, élmény volt :) :)

    VálaszTörlés
  6. Soha nem értettem ezt a korcsoportos diszkriminációt, de nagyon jó, hogy nem vagyok egyedül. :)

    A kép, nos... Mh... Mesét szerettem volna, meg szoknyát is, de kiltes pasiból csak Homért találtam, ebben a kategóriában, és bár Marge szereti, én túlzásnak éreztem, http://media-cache-ec0.pinimg.com/736x/2c/5a/ab/2c5aabefc9a8d93ceb982b29c80b7067.jpg , ezért úgy döntöttem, meghagyom Nimának ezt a vonulatot, csakhogy mégis csak kellett valami, ami kifejezi a mesék kettősségét. Így lett a pornós menyecske, aki vitt is is ajándékot meg nem is, fel is öltözött meg nem is :D

    Hát kérlek, nem szépítem, egy igazi bőgőmasina vagyok. Volt időszak, mikor eltűnt, de most, úgy két éve...Komoly erőfeszítést igényel, ha társaságban vagyok és közösen mozizunk, hogy ne hüppögjek, zokogjak hangosan. A bátyám szerint vállalhatatlan vagyok, mert a Csodálatos Pókemberen is sírtam, de hát meghalt Ben bácsi! Nem értem, ezen mit nem ért! :D
    A Bambit sosem fejeztem be, és a Burokot akkor olvasom, ha teli avgyok feszültséggel és jól esne egy jó ki sírás. Kb. 15x olvastam, de ugyanakkor, ugyanott és bőgök és kész. :D
    A HP 5 rész végén HÉV-en voltam, be kellett fejeznem a könyvet, mert nem tudtam kontrollálni magam. Tényleg vállalhatatlan vagyok :D

    Csináltunk egy mini véleményváltoztatást az ekulturával, most kezdetem el kiértékelni a lapokat, és igen meglepő dolgok derültek ki. Ha kész és meg is tudom majd írni, érdemes lesz elolvasni, mert nem reprezentatív, nem ezer ember töltötte ki, de azért... Nincs egyetemes recept. Talán a génjeinkben van... :)

    Ez a három komponensű lélek igazából így saját találmány, én sem olvastam sehol, de azt vettem észre, ha nem etettem a gyerekemet, komoly, sőt, zord felnőtt leszek, ha a pasimat, akkor túl feminin, amitől rosszul vagyok, és ha a nőcimet zárom ki, kezdek macsósodni. Nekem ez vált be ;) Majd lehet, egyszer jobban kiejtem. :)

    Köszönöm. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyenkor mindig kiderül, hogy hoppá, más is fennakadt már ezen a problémán, jelen esetben a korcsoportos megkülönböztetésen. :) Pacsi :)

      Jézusom, Homér Simpson kiltben :D :D hát ez beleégett a retinámba XD

      Én is bőgős vagyok, eláztattam már A nővérem húgát, a 35 kiló reményt, a Csillagainkban a hibát, de ugyanígy filmeket is, moziban is akár, nem érdekelnek a többiek. :) Miamona nem akarja velem megnézni moziban az új Hawking filmet, mert ő pl nem szeretne ott sírni, vagy nem jönne ki belőle, nekem van olyankor egy point of no return, és akkor sírok, kész. :D Hát legfeljebb kiröhög a mellettem ülő, és akkor mi van :)
      Legemlékezetesebb sírásaim könyvön: egyetemi előadáson Az időutazó feleségének a végén bőgtem, és takargattam magam is, meg a könyvet is.
      És egy nyaraláson a HP6-on bőgtem vagy egy fél estét... aztán pedig kvázi napokig gyászoltam, érdekes nyaralás volt :D

      Jaaa, értem, azt hittem ez egy pszichológiai elmélet a lélek nemeivel :D írjál róla tanulmányt, nekem tetszik. :)

      Véleményváltoztatás? közvéleménykutatás akart ez lenni? Kíváncsian várom. :)

      Törlés
    2. Pacsiii és bocsi Homérért. :D Majd egyszer bekerül valahova. de még nem nőttem fel a feladathoz eléggé. :D

      Jaj, ne is mond Az időutazó feleségét. Filmben a P.S. I Love You volt a nagy vízválasztó. Állítólag tök jó, én nem t'om, 5 perc után sírni kezdtem, és csak néha-néha fejeztem be, míg levegőt vettem. 5x kezdtem el, még mindig hiányzik a film egy igen nagy darabja :D
      HP 5-6-7 zokogókórust nyomtam egyedül, és értem mit mondasz. Napokig nem tértem magamhoz, kerestem a helyem. és nem hittem el, hogy JKR ennyire...ennyire... Szóval érted :)

      Nem tanulmány, amennyire én tudom, de kiderül, mert nincs új a nap alatt, majd utána nézek.:)

      Igen, igen, közvélemény-kutatás. Bajaim vannak az írással, is. egy bloggernél ez problematikus dolog, de legalább nem unatkozom. :D

      Törlés
    3. Megbocsátom Homért :D az a vicc, hogy most a Tesco-mágnesek miatt mindenhol Simpsonék perverzkednek rám félmeztelenül XD

      A P.S. I love you-t láttam, de nagyon régen, és... nem tudom sírtam-e... de lehet, mert én is sírós vagyok. Viszont azt el akarom áztatni papírfomában is. :)
      Zokogókórus, hát igen. :D Rowling kegyetlen, de akkor még nem ismertük Martint - mondjuk én most se, de a hírneve hogy megöl minden karaktert, legendás :D

      Sebaj, Ilweran blogján meg az olvasással voltak gondjaid :D :D

      Törlés
    4. Homár teljesen megbocsájthatatlan. :D Egy külön kategória. :D Egyszer azért megégetek vele majd pár retinát... :D

      Igen, én is gondoltam rá, hogy olvasni kéne, hátha akkor... De még nem volt bátorságom :D

      Akkor iylen zárt körben elárulom, hogy diszlexiás és diszgráfiás vagyok. ;) Szerintem zseniálisan nyomom így is :D

      Törlés
  7. Én gyerekként irtóztam a Végtelen történettől... Ezért nem is olvastam soha. Azt hiszem volt egy jelenet, amitől megijedtem a filmben, és azóta is kicsit idegenkedem tőle. A képeid baromi jók, mint mindig.
    Nekem leginkább az a gondolat tetszett, hogy a mesék segítenek szembenézni a gyerekkori önmagaddal. Szerintem ez nagyon igaz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :o Tényleg? Nagyon sajnálom, mert különben jó kis könyv, de mindannyiunknak megvannak a maga végtelen történetei. Azt hiszem, ezért is klassz a témázgatás, mert ilyenkor mindig kiderülnek a különbözőségek, amik gyönyörködtetnek. :)

      A képeimet gondosan válogatom: ez tetszik, jó lesz. :D

      Igen, azt hiszem sokan nem nézünk szembe önmagunkkal, és egész életünkben elemezzük a szüleink hibáit, de a sajátjainkkal nem foglalkozunk. Én nem feltétlen igazi hibák ezek, csak botlások, vagy félreértelmezések, de akkor is szembe kell néznünk velük, mert a gyerekek egyik legfontosabb leckéje az, hogy minden tettünknek vannak következményei. :)

      Törlés
    2. Zenka, megértelek, én is totál szorongtam tőle, hogy jön a "semmi"...
      de muszáj volt bátran nézni, mert unokatesókkal néztük XD

      Törlés
  8. nahát, én ezekből a mesékből, történetekből alig ismerek valamit. Végtelen történetről csak Limahl és a repülő kutya jut eszembe, és én soha nem olvastam Rejtőt. :(
    Rólad viszont még többet megtudtam, :) : jók ezek az írások!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rejtőt érdemes pótolni, klasszikus nevettető, de nem gyerek mese ;)
      Igen, személyesek, valahogy egyre személyesebbek, ahogy telik az idő, és belejövünk a témázásba. És ez az egyik legkellemesebb mellékterméke a projektnek. Nem terveztük, de így alakult. :)

      Törlés
  9. "Hiszek benne, hogy az egészséges lélek három komponensből áll: egy női, egy férfi és egy gyermeki részből. Mindegyiknek meg kell adni azt, amit követel, mert így képes teljesé válni. És persze minden lélek tendál valami felé, de ettől függetlenül minden elem egyformán fontos." Hűűű, ezt de jól megfogtad :) Abszolút egyetértek, táplálni kell azt a belső gyermeket is, különben túl hamar besavanyodott felnőtt-felnőttek leszünk.
    Jó volt olvasni téged is, és végre valaki aki szerette a Minden egér szereti a sajtot :))) Rongyosra hallgattam a lemezt annak idején :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Tényleg így hiszem, saját tapasztalataim alapján. És mióta odafigyelek erre sokkal elégedettebb, boldogabb felnőtt vagyok. :)
      És nem akarok besavanyodni. Imádok nevetni :)

      Minden egér szereti a saaaaajtot, lehet szürke vagy akár fehééér.... Lálálá. :D Én nem csak szerettem. Még most is rajta van a technikámon... Bármikor meghallgathatom :D

      Törlés
  10. Jópár helyen bólogattam itt is olvasás közben :)
    Végtelen történet ♥ de én csak a filmet ismerem, a könyvet sajnos nem. Két dolog jutott hirtelen az eszembe a posztodról, amit kihagytam:
    1. most már tényleg el kell olvasom a Harry Potter könyveket,
    2. ha belegondolunk az OUaT is mesének számít, csak felnőtteknek, amit imádok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, A HP olyan mint egy jó bumeráng, előbb-utóbb mindenkit eltalál, mielőtt visszaszállna a tulajdonosához :D Szerintem ne sokat teketóriázz, ideje szembenézni a sorsoddal :D

      Az OUaT nekem kimaradt. Az eső részt láttam eddig, és bár mindig készülök rá, nem kapott el a hangulat. Viszont az tény, hogy minden olyan meseszereplő benne van, aki valamikor a felnőttek szórakoztatására született, és azt hiszem ebben a formában közelebb is állnak az eredeti funkcióikhoz. :) Sokan szeretik, és igen, kimeríti a mese kategóriát. ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...