Az az igazság, most semmi kedvem írni. Inkább elbújnék egy sarokba és csak úgy lennék. Nem csinálnék semmit, nem gondolnék semmire, mert néha a létezés épp elég. Viszont mégiscsak kedd van, és ez természetesen feladatokat ró rám. No, nem mintha panaszkodnék! Csak jelzem, akadnak ilyen napok is, amikor jó antiszociálisnak lenni és nem megfelelni senkinek.
Ehhez az életérzéshez mindig is passzolt Kathy Reichs a maga száraz, aprólékos, borzongatóan alapos stílusával. Sosem vallottam azt, hogy minden írónak csak olyasmit szabad tollvégre tűznie, amit jól ismer - elvégre senkit sem bátorítanék néhány gyilkosság elkövetésére egy jó krimiért -, most mégis el kell ismernem, hogy lehet ebben a teóriában is valami. Ily szemléletesen csak kevés tetem bomlik szerte és széjjel könyvek lapjain, tehát érzékeny gyomrúak, mimózák figyelem! Nektek továbbra sem lesz a kedvencetek Temperance Brennan, de számomra... Nos, mi együtt vacsorázunk. Szerintem ez sokat elárul.
Amint tudod, az izmok és zsírszövetek lebomlásából származó illó zsírsavakat kerestem. Tudod, ugye, mi a bomlás négy fázisa?
Kathy Reichs: Végzetes utazás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése