Ez a hét kicsit szürreális. Valahogy semmi sem úgy alakul, ahogy álmaimban elképzeltem. Persze nem rossz, csak kicsit furcsácska, mintha egy koszos ablakon át nézném homályos önmagam.
Olyan dolgokat teszek, mondok, amiken magam is meglepődöm, majd éjszaka gondolkodom azon, hogy most ez tényleg szükséges volt-e. És akkor eszembe jutott: mi mást olvashatnék, mint Murakami Harukit!?
A választott könyve most nem fikció, de épp olyan sajátságos stílusában, mint az összes többi. Lelassít, elgondolkodtat és szimplán elvarázsol. Ehhez Murakami nagyon ért, én pedig borzasztóan szeretem.
Demokrata párti pszichiáter (annak vélem) száguld tova rozsdaszínű, lenyitható tetejű Saabban a folyó menti úton.
Végül azonban, hol felbukkanva, hol visszakozva, de végül átveszi az uralmat a New Englandre jellemző, rövid, szép ősz.
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése