M. C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor

A sorozat második kötete, amit természetesen elsőnek olvastam, mert ilyen kis oktondi vagyok, ötvenszázalékos akcióban kopogtatott be hozzám. Nyugodtan mondhatom, betalált, mint  Ronnie O'Sullivan a lyukba.

Agatha hazaérkezik a nyaralásból, ahol hiába próbálta becserkészni a szomszédjába költöző jóképű, leszerelt katonát. Sértett, unatkozik, Londonba utazik, hogy előröl kezdjen mindent. Kevésen múlik, hogy ő, aki dörzsölt, rámenős és kérlelhetetlen, nem esik bele egy előre kiásott pénzügyi verembe. Visszatér hát Cotswoldsba. Ennek leginkább a macskája örül, de meglepődve tapasztalja, mennyire felbolydult a falu női lakossága. Az újonnan praktizáló állatorvos képességeit kétségbe lehetne vonni, de hogy jóképű, és ért a hölgyek nyelvén, az kétségtelen. 

Hirtelen bekövetkező halála azonban felvet bizonyos kérdéseket, és Agatha elhatározza, hogy a végére jár ennek a rejtélynek. Teszi ezt többek közt azért is, mert ezzel végre felkelti James Lacey figyelmét, aki olyan sikeresen meglépett előle nyáron.

Első könyvnek kitűnő volt, bár már a legelején éreztem, hogy valamiről lemaradtam. Aztán ugyanilyen okok miatt nem is igen értettem a hősnőt. Csak ültem és csodálkoztam, milyen idegesítő, hogy el van telve a vezetői képességével, aztán micsoda palimadár. Bevallom, még erősen kételkedtem abban is, hogy szeretni fogom. Aztán minden megváltozott. Ahogy haladt a történet, egyre érthetőbbé vált a személyisége, és rendkívül jót szórakoztam a minden bájt nélkülöző, pukkancs természetén.

Mondjuk, ha sorban haladtam volna, akárcsak más normális ember, fel se merültek volna ilyen dolgok problémának, hanem rögtön nagy lelkesedéssel kacaghattam volna a fiatal nyugdíjas kalandjain. Viszont így sem maradtam le sok dologról. Való igaz, hogy az első rész alapozását kihagytam, de az események olyan szépen követték egymást, oly természetesen épültek egymásra, hogy bár észrevettem micsoda hatást vált ki Lacey hősnőnkből, mégsem éreztem, hogy elmulasztottam valamit.

Csak utólag derült ki, hogy valóban nem sokat. Ugyanis Agatha érdeklődése kevés szerepet kapott a Spenótos halálpitében. Más foglalta le, mégpedig, hogy tisztára mossa a nevét. Ami utána történt, arról pedig nem tudunk, így a rövidke beszámoló épp elég.

A bepillantás James fejébe nagyon szórakoztatott. Meg van róla győződve, hogy a nő nagyon veszélyes, és szinte zaklatja a szerelmével. Menekült előle, aztán meg szégyenli magát, amiért túl nagy feneket kerít az egésznek. Természetét nézve szöges ellentéte az erőszakos szomszédasszonyának, és gyakran ez maga a konfliktus forrás.

Aztán valahogy csak egy kocsiba keverednek és elkezdik  a közös munkát, minek során Agatha párszor bolondot csinál magából, a férfi pedig zavarba jön, de ez az élet rendje. Haladnak valami felé... Akkor is, ha ezt egyenlőre csak Bill Wongnak, Agatha nyomozó barátjának, no meg a lelkész feleségének, a boltosnak, a... egyszóval Laceyn kívül mindenkinek feltűnik.

Egybe faltam fel, és rendkívül élveztem. Utána beszereztem a többi megjelent könyvet is, szóval hamarosan újra elmélyedhetek az akaratos reklámszakember és a nyugalmazott ezredes történeteiben. Vagyis nagyon remélem, mert határozottan tetszik ez a párosítás.

Könnyed, vicces olvasmány, nem csak nyárra.

9/10

Magyar kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kft.

Továbbra is idegesítő az Ulpius azon szokása, hogy vagy 30-50 oldalnyi előzetest nyom a könyvek végébe. Nem lehetne ezért panasszal élni? Még soha nem olvastam el őket, és nagy valószínüstéggel ezentúl sem fogom.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin (A fordító váltás nem hatott ki a könyv hangulatára. Szerencsére, de jobb szeretem, amikor egy sorozatot az visz tovább, aki elkezdte. Persze ez megint magánvélemény. )