007 - Skyfall

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai akciófilm, 140 perc, 2012

rendező: Sam Mendes
író: Ian Fleming
forgatókönyvíró: John Logan, Patrick Marber, Neal Purvis, Robert Wade
zeneszerző: David Arnold
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Jany Temime
vágó: Stuart Baird

szereplő(k):
Daniel Craig (James Bond)
Judi Dench (M)
Javier Bardem (Raoul Silva)
Ralph Fiennes (Gareth Mallory)
Naomie Harris (Eve)
Rory Kinnear (Bill Tanner)
Albert Finney (Kincade)
Ben Whishaw (Q)
Helen McCrory (Clair Dowar)

Hát ez most senkit nem fog sokkolni, idén az egyik legjobban várt film volt. Igen, tudom, de én év elején mindenkit figyelmeztettem, hogy nagyon sokszor fogom elmondani ugyanezt. A 2012 eddig is bővelkedett szuper filmekben, de a java még csak most jön.

Bond bájos kolléganőjével együtt Törökországban van bevetésen. Egy nagyon fontos listát kell visszaszerezniük, amin rajta van az összes beépült ügynök neve, adata. Mondanom sem kell, ha rossz kezekbe kerül, felmérhetetlen károkat okozhat.

A derék 007-es ezért a lehetetlennel is dacolva űzi a tolvajt. Talán nincs épp nyerő pozícióban, de arra senki sem számít, ami eztán következik. Az elkövetett bűnök visszaszállnak, és az Mi6 célponttá válik.

Mikor először láttam Daniel Craiget 007-es ként, nem tudtam befogadni az élményt. Volt benne valami nagyon-nagyon rideg. Sokkal ridegebb és kevésbé Brit gentleman, mint az elődei. Ki is fejeztem nemtetszésemet, és akkor az én bölcs bátyám felnyitotta a szemem. Most már elismerem, igaza volt(remélem nem olvassa). Az első James Bond, akiről teljes egészében elhiszem, hogy meghúzza a ravaszt, eltör egy nyakat, kémkedik és ha kell kiírt egy egész várost a munkája során. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki más kapja a szerepet, úgyhogy akárki is lesz a következő nagyon titkos ügynök, olyan nehéz dolga lesz, mint soha senkinek. Szerencsére még két filmig biztosan őt láthatjuk.

Imádtam! A pali nem szép, távolról sem. Az egyik filmben a túlgyúrt testét a kis fejével kimondottan bizarrnak találtam. Mostanra eltalálták a helyes arányt, de komolyan mondom, szerelmes vagyok abba, ahogy fut. Tessék szépen megnézni! Meddig tanulta ezt? Normális ember így nem fut. Kiképzés, fegyelem, fókuszálás. Ahogy járnak a karjai, ahogy csapja a lábát. Tökéletes katona! És tökéletes alakítás!

Judi Dench-ről nehezen mondhatnék bármi negatívat. Szokatlannak találtam a női M-et, de hamarosan már azt nem értettem, miért nem volt korábban. A hölgy természetesen színész klasszis. És spoiler veszélye nélkül mondhatom, a végén olyat mutat, amit mozivásznon így csak nagyon kevesen képesek eljátszani.

Ralph Fiennes egyaránt jó negatív és pozitív hősként is, ráadásul volt egy pillanat, amikor nem is lehetett eldönteni, épp melyik szerepben van. Ennek ellenére én még rossz alakítást nem láttam tőle. Ahogy idősödik egyre inkább karakterszínésszé válik, csak ebben az a különös, hogy nem egy típusé, hanem rengetegé.

A fő gonosz, Javier Bardem... fura volt. Talán egyedül ő egy picit gyengébb, bár ez nem a színész hibája, mert kihozta a lehető legtöbbet. Maga a karakter váltott ki belőlem visszás érzelmeket. Morálisan még érthető, hogy min pöccent be, de olyan szinten visszataszító, nyálas és sikamlós, ami egy rövid időre kiverte a biztosítékot. Rossz ripacs, de így írták meg. Mondjuk ezzel még élesebben elütött Bondtól, és ezt a szálat értettem.

Természetesen ha 007-es, akkor szép nők és akciójelenetek, de mintha a nők most egy kicsit kevesebb szerephez jutottak volna. Szépek, Bond szeretői voltak, lettek, de ennyi. Különben azért történhetett eként, mert kezdünk visszatérni az alapokhoz.

A film egyharmada után számomra volt egy kis leülés. Túl sok szerephez jutott a high-tech. Dohogtam kicsit, hogy de Bond nem ilyen. És rendben van, hogy a világ nem állt meg 1960-ban, sőt, mindig is voltak ki kütyük, de ez sok volt, mert nem értettem belőle egy szót sem. Ahogy Bond sem. Ő már nem mai srác, sok dolgot látott, tapasztalt. Épp ezért aztán teszünk egy kis időutazást.

Ha innen nézzük nagyon jól jött a kis hullámvölgy. Lehetőséget adott arra, hogy a kétféle világot egy szakadékkal válassza el. Még élesebb a váltás, és én annyira szerettem. Sokkal érzelmesebb és személyesebb, film, mint az előzőek. Bond és M kapcsolata fontos momentum, de leginkább  James áll a középpontban. Ez persze máskor is így volt, csakhogy most olyan dolgokat árulak el nekünk kedvenc ügynökünkről, amikre volt már egy-két megjegyzés, vagy sejtés, talán a könyvekben konkrétum is, de így biztosan nem jelent meg sehol.

Egyfajta Bond teremtéstörténetet is kaptunk, előzményeket. A jelenből visszatértünk a múltba a jövő érdekébe. Vagy ez zavaros?

Már a főcímzene alatt futó képek is sejtettek ebből valamit. Ez a rész mindig Bond hű, és ha nem tudtam volna, hogy Adele ezt a számot kimondottan ide énekelte fel, akkor is jól eséllyel eltaláltam volna. Olyan sajátságos  a hangulata, annyira illett a látottakhoz.

Szóval a 007-es modernebb lett. Túl modern, bár még mindig újratölti a tárat, de sokkal inkább akciófilm, mint régen. Persze ez azért is lehetséges, mert az akció fogalma jelentős tempónövekedést foglalt magába el az elmúlt években. Amire most sem lehet panasz.

Új Bond időszak kezdődött, azaz visszatértünk a gyökerekhez. A 140 percbe sok poén elfért, ennek a zöme a két éra találkozására épült, de nem emlékszem rá, hogy valaha is nevettem volna ennyit valamelyik régebbi filmen. Ugyanakkor nem lépték túl a határt sem.

A film hosszú, de a magam részéről elbírtam volna még belőle. Egyértelműen újranézős. Nem volt tökéletes, no de mi az?! Viszont bőven hozta a tőle elvártakat. A vége csavart ugyan már a közepénél tudtam, de ez sem von le a pontszámokból, hiszen élvezetes, pörgős és nagyon érdekes volt egyszerre. No meg rajongó is vagyok, tehát elfogultan, még akkor is ha látom a hibáit, a maximumot szavazom meg.

Ráadásul ha nem fogadtam volna meg, hogy kritikákba nem teszek hangulatjeleket, most elborítanám a posztot kacsintós, nyáladzós, csillogó szemű, szerelmetes szmájlikkal. Kötelező darab!

10/10