Looper - A jövő gyilkosa

színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 118 perc, 2012

rendező: Rian Johnson
forgatókönyvíró: Rian Johnson
zeneszerző: Nathan Johnson
operatőr: Steve Yedlin
producer: Ram Bergman, James D. Stern
vágó: Bob Ducsay

szereplő(k):
Joseph Gordon-Levitt (Joe)
Bruce Willis (Joe)
Emily Blunt (Sara)
Piper Perabo (Suzie)
Paul Dano (Seth)
Garret Dillahunt (Jesse)
Jeff Daniels (Abe)

Hűűűűűű! Ez egyszerűen zseniális volt, de nagyon meg leszek lepve, ha nem bukik meg. Már a rövidke teaser elég volt ahhoz, hogy úgy döntsek, nekem ezt látni kell. A téma érdekesnek tűnt, a főszereplőket szeretem, mi kellhet még a sikerhez?

Joe egy nagyon érdekes foglalkozást űz, a maffiának dolgozik, akik a jövőből, egy betiltott technológia segítségével embereket küldenek vissza. Ő ebben az abszurd jelenben(2044-ben) kivégzi a delikvenseket. Ahonnan jönnek, onnan ugyan hiányoznak, de ahova kerül, ott nem keresi őket senki sem.

A munka része az is, hogy elvarrja a szálakat. Ha még életben van harminc év múlva, őt is visszaküldik, és múltbéli énjének meg kell ölnie saját magát. Egy bibi van, Joe idősebb mása nem akar meghalni. Kész tervvel érkezik, és az ifjabb  önmagának csak annyi lenne a dolga, hogy meneküljön. Csakhogy az élet mindig rácáfol az elvárásokra.

Nem olvastam kritikát, mert nem szerettem volna, ha bármi is befolyásol. Tény, hogy a bemutatók alapján sokkal pörgősebb akcióra lehetett számítani, de már öt perc után nyilvánvalóvá vált, ez egy nem olyan film. Vagyis olyan, csak nem annyira és nem... Nos, ez a film valahogyan más.

Lassan, komótosan csorog, ahogy Joe élete is. A múltja, a munkája, a piszkos jelene drogfüggővé, önzővé teszi. Bármit megtesz a túlélésért és a nyugdíjas éveire elhelyezett ezüstkészletéért. Ezt kiválóan szemléltetik nekünk, amikor hősünk választásra kényszerül, és ő elbukik. Lehet felette pácát törni, de én megértettem. Tökéletes tervel rendelkezik a jövőre nézve, és ez az, amit akar. Az ő jövőjét, Franciaországot, gazdagságot.

Harminc év elteltével már egy kicsit másként látja a dolgokat, de a múlt és jövő találkozása a jelenben egy picit félresikerül. Willis karaktere olyasmiért harcol, egy olyan lehetőségért, amit fiatalabb énje nem is akar. Ő csak el szeretné varrni a szálakat, visszakapni a pénzét, az életét és a reményeit. Egy beteg világ beteg gyermeke, aki nem tud mit kezdeni azokkal a dolgokkal, amik még meg sem történtek.

Zseniálisan álltak hozzá az időutazós részhez. Aprólékosan kidolgozták, megmagyarázták a változókat. Például a jövőből jött miért nem emlékszik arra, ami történni fog, vagyis a saját múltjára. A szándékai is tökéletesen érthetőek az elkövetkezendők tükrében, de mivel még nem tette meg, a lelkiismeretével neki is ott és akkor kell megküzdenie. Talán kicsit zavarosan hangzik, de nagyon igyekszem, hogy ne mondjak konkrétumokat, mert engem többször is sikeresen megleptek, no nem feltétlen a történettel, sokkal inkább azzal, ahogy hozzá álltak. Bár tagadhatatlan, volt néhány momentum, amire nem számítottam, mivel ez egy amerikai film, szóval azt úgy sem... De aztán mégis.

Zseniális az ötlet, hogy bármi történik a múltbéli mással, az nyilvánvalóan megjelenik a jövőbelivel. Logikus, persze, de olyan elemekkel példáztatják, hogy a szőr szaladgált a karomon. Sokkal hatásosabbá tették ezt az apró tényt, sokkal döbbenetesebbé, pedig nem igen mutattak semmilyen folyamatot. Csak eredményeket.

A film egy részénél megváltozott a nézőpont és utána két Joe szemén át követhettük az eseményeket. Érdekes volt, hiszen a két személyiség gyökeresen különbözik egymásól, így mindent másként ítélnek meg. Ha valami, ez tényleg hordozz néhány meglepetés elemet.

Joseph Gordon-Levitt felfedezése mostanában ért tetőpontjára, igaz, hogy gyerekszínészként kezdtek. Erősen átmaszkírozták, hogy jobban hasonlítson Willisre, ennek következtében voltak pillanatok, amikor fel sem ismertem. A mimikája emiatt sérült, de a szemei változatlanul beszédesek, ami némileg kárpótol a hiányosságért. Érdekes különben, hogy ami idősebb önmagának jól áll, fiatalabbként kissé taszító, de nem elég az állat, a szájat igazítani, ha a fejforma sem egyezik meg. Gordon-Levitt mindenesetre elindult felfelé. Hajrá!

Bruce Willis természetesen szokásos módján fantasztikus. Egy érett, tapasztalt és sok poklot végigjáró férfit alakít, aki ki tudja, ki akarja mutatni az érzelmeit. Akinek van értékrendje és legfőképpen valamije, amiért érdemes küzdeni. Önzőséggel vádolja fiatalabb énjét, de ő maga is csak a saját érdekeit tartja szemelőt. Szereti a "kicsién"-t, megmenti az életét, de a jövőjét sokkal fontosabbnak tartja a személynél. Nagyon érdekes választás volt erre a szerepre, de engem megvett.

Persze, lehet kötekedni. Ha feltalálták az időutazást, a maffia miért hullák éltüntetésesre használja? Végül is a film szolgál egyfajta magyarázattal. A hullák eltüntetése különben rendkívül jövedelmező. Nem szükséges távolabb menni és megváltoztatni a múltat, mikor így is ők utalnak mindent. Ez pedig elég.

Vannak apróbb hibák ezenkívül is. Például, annyira titkos ez a munka, hogy csak mindenki tud róla. Mégis annyira magával ragadó, jól felépítette a történet, hogy hajlamos vagyok felülemelkedni mindenen. A lezárás meglepett. Logikusan következhetett az előzményekből, de attól még nagyszerű húzás volt.

A feliratban akadtak bakik, de én már nem is akadok fel ilyeneken. Egy nálam jobb angolost bizonyára idegesít, ha nem azt hallja, amit írnak, és ezeket nem feltétlen a felirat táblák hossza, azaz a szöveg tömörítése az okozza. No de az eredeti nyelv mindig hordoz többlet információkat.

Alapvetően lassú tempójú, komótosan csordogáló film, néhány felpörgetett akcióval, szokatlan meglátással, eredménnyel és rengeteg furcsasággal. A megoldás csak fél. A vége lezárja ugyan Joe történetét, de nyit egy újat, amiről semmit nem tudunk. Nem is tudhatunk, mert a jövő azon a ponton megváltozik. Lehetne ugyan folytatni, de hiba lenne.

Külön imádtam a végét követű szünetet. Egy kis pause, és össze is néztünk, hogy akkor most vége van? Mikor elindult a stáblista lassan kezdtek tápászkodni az emberek. Mi speciel az utolsó betűt is megvártuk, mert jól eset ülni és azon morfondírozni, mennyire zseniális volt, hányan nem fogják megérteni és mekkorát fog bukni.

Rövid gondolkodás után nem adhatok maximum pontszámot, mert hát nem vagyok vak, az ujjam azért remeg a ravaszon.

9/10