Royce tud valamit, valamit Hadrianról, ami megváltoztatna mindent. Azonban arról fogalma sincs, hogy mihez kezdjen az információval. Miközben ő ezen töpreng, kardforgató társa a kiugráson. Nem tudja, mivel akadályozhatná meg, vagy tarthatná maga mellett a férfit, ezért kapóra jön a háborúban álló melengári nagykövet megbízása.
Hadrian beleegyezik, hogy ezen az utolsó, rendkívül veszélyesnek ígérkező kalandon még vele tart, és ez elég időt adhat arra, hogy Royce információt gyűjthessen a titokra vonatkozóan.
Csakhogy az egyetemes törvények szerint semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Hőseinknek jó pár dologgal szembe kell nézniük, amikre valahogy nem készültek fel.
Megmondom őszintén, bár vannak sejtéseim a fordulatokat illetően, halvány fogalmam sincs arról, pontosan merre tartunk. Ami jó. Érzékelem én, hogy haladunk, elég egyértelmű, ami azt illeti, de jelenleg azzal sem lenne semmi bajom, ha megállnánk ott, ahol vagyunk. és csak jönnének az újabb sztorik. Mondjuk még olyan 10-15 részen át. De ez a férfi fantasy írókra nem igazán jellemző, mind betegesen haladni akar a történettel, és én nem tehetek róla, de már most az jutott az eszembe: csak három rész maradt.
Na jó, elég a sírásból! Foglalkozzunk végre a könyvvel is! Zseniális volt. Megint megnevettetett, elgondolkodtatott, és hagyott lehetőséget arra is, hogy izguljak. Nem mentes bizonyos szintű kiszámíthatóságtól, de ezért kárpótol a részről részre nyomon követhető jellemfejlődés.
Különösen szerettem, hogy a hercegnőből most ilyen sokat kaptunk. Az első kötet óta meghatározó karakter, de folyamatosan változik, épül, amit ilyen közelségből figyelni, izgalmas. Végre egy olyan női karakter, akitől nem kapok dühkitörést.
Royce sokkal érthetőbb és szerethetőbb karakter, mint az elején volt. Bár nekem már akkor a szívembe lopta magát - bájos jelleme miatt nem is lehetett máshogy-, de miközben haladunk előre,sorra lebben fel egyre több fátyol az életéről, és sokkal érthetőbb alakká válik. Persze nem sok minden, épp csak annyi, ami segít megérteni néhány furcsaságot.
Hadrian valójában nem sok dolgot mesél magáról, a gondolatai sem sokat változtak, legfeljebb egy kicsit motiválatlan lett. Ő jelenleg, a könyv elején legalábbis kissé maga alatt tanyázik, olyan két méterrel. És ettől igazi ember. Nincs minden rendben körülötte, de szerencsére van egy jó barátja, akit ez érdekel. Még ha némileg önös érdekektől vezérelve is.
Több szempontból sokkal emberibb ez a könyv, a Császárnő jelenléte, a politikai hatalmi harcok, az elvek mindenekfelett, no meg a vak hit, sokkal maibbá teszik a történetet. Talán azért is mert nincs új a nap alatt, és mert az ember nem képes meghazudtolni önmagát, de sokkal inkább magaménak érzem ezt a részt, mint az előzőeket, pedig eddig mindegyik eszméletlen jó volt.
A fordítás ezúttal is szép, a borító elképesztő. Sokkal, de sokkal jobb az eredeti élőszereplős és a grafikus borítóknál is. És egyértelmű, hogy akad, amire megéri várni, mert idén abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy két rész is érkezik magyarul. Sajnos pont a hatodik kötet átcsúszik majd 2015-re. Még nem tudom, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Talán az ötödik rész után megmondom. De már most gyanús, hogy nagyon fel leszek háborodva...
10/10
Magyar kiadó: Fumax Kft., akiknek úttal is köszönöm a könyvet
Fordította: Matolcsy Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése