M. C . Beaton: Agatha Raisin and the Terrible Wellspring of Evesham (Agatha Raisin 6-8.)

Akadnak olyan időszakok, amikor eltelítődöm az olvasással. Általában azért, mert azonos stílusú könyveket olvasok egymás után, talán még azonos írótól is. Ez lehet szépirodalom, fantasy, krimi vagy ifjúsági irodalom, de olyankor mindig úgy érzem, nem tudok mást befogadni. Az olvasás azonban mégis csak egy rendszeresen előforduló, zsigeri kényszer, aminek eleget kell tenni. Ilyenkor szükségem van valamire, ami kvázi levezeti az egyik könyvet és megtisztítja az utat a következő előtt. Valamire, ami könnyed, szórakoztató, nem igényel különösebb gondolkodást sem, egyszóval kikapcsol.
Agatha Raisin kalandjai még mindig tökéletes töltelék könyvek. Lehet tudni mire számíthat az ember, és eddig egyforma szintet mutattak. Volt benne intrika, egy csipetnyi romantika, humor és hozta a kötelező hullaszámot.
Az ötödik rész után úgy döntöttem, hogy áttérek az eredeti angol kiadásokra, amire persze több okom is volt, de elég az hozzá, nem bántam meg a váltást.

Az előző részekre nézve spoilret tartalmazhat!


Agatha Raisin and the Terrible Tourist

Az esküvőnek már lőttek, James elutazott valahova, Agatha pedig ott maradt kétségek között. Nem sokat teketóriázik, hiszen meg akarja tartani a férfit, akit szeret. Igazán könnyen kideríti, merre távozott a volt vőlegénye, akit aztán fáradságot nem ismerve fel is kutat. Majd természetesen mindet elkövet annak érdekében, hogy ne veszítse el örökre. 
Amikor egy gyilkosság szemtanúivá válnak, Agatha számára elérkezik a lehetőség arra, hogy a közös nyomozást kihasználva ismét összemelegedjen Laceyvel.

A hatodik rész vízválasztó. Hősnőnknek illene eldönteni, hogy mit szeretne, de szokás szerint tipródik. Ezt éreztem a sorozat leggyengébb láncszemének, mert olyan irányba megy a történet, olyan mellékszereplők jönnek be, amiből semmi jót nem néztem ki.
Nem tudom, hogy a színhely megváltozása teszi, vagy hogy Agatha szánandóbb mint általában, de nehéz volt azonosulnom vele. Ugyanakkor tény, hogy jót múlattam néhány beszóláson, és természetesen az is igaz, hogy valamerre váltani kellett.
Csak ez a váltás az ami számomra kis csalódást okozott, de semmi gond, vicces volt, hozta a kötezelezőt, szóval van még remény.

7/10

Agatha Raisin and the Wellspring of Death

Ancombe-ban feltörő forrás eddig mindenkié volt, bárki vihetett onnan vizet, de most felbukkan egy új ásványvíz-forgalmazó cég, és a tulajdonos szándékozik eladni nekik a kutat. Az indulatok egymásnak feszülnek, felbukkan egy csoport, aki látszólag a kút és a természet megóvása a célja, gyakorlatilag semmi sem biztos, az első hulla pedig minden helyzetet tovább bonyolít.

Agatha érzelmei teljesen meginogtak az előző könyvben, és nem vágyott még ennyire erősen arra, hogy szeressék, hogy tartozzon valahova.
A gyilkosság pont kapóra jön, segít neki is tisztázni dolgokat. Vagy nem, és leginkább vagy nem. De most komolyan! Agatha tényleg reménytelen.
Viszont minden csodálkozás ellenére, ebben rejlik a varázsa, hogy képtelen tanulni és elszakadni a vágyaitól. Sokkal jobban szerettem, mint az előző részt.

8/10

Agatha Raisin and the Wizard of Evesham 

Agatha házilag kísérli meg befesteni a haját, de ez igen csúfos eredménnyel szolgál. Mindenki a közeli Eveshamban dolgozó Mr. Johnhoz küldi, hiszen a fiatal férfi a legjobb. Ebben lehet valami, mert olyan költeményt rittyent a szebb napokat is megélt fej tetejére, hogy Agatha szíve egészen megolvad  és a rendkívül udvarias, kedves, és bűbájos férfiért kezd dobogni. 
Csakhogy valami nem stimmel. Hősnőnk véletlenül fültanúja lesz egy igen érdekes beszélgetésnek, ami miatt befészkeli a fejébe magát az a gondolat, hogy a charme-os Mr. John bizonyára egy minden hájjal megkent zsaroló. A szíve viszont változatlanul csak dobog, dobog és dobog.

Felemás érzetem van ezzel a résszel kapcsolatban. Egyfelől szerettem, hogy a történetnek végre van valami értelme, és hogy van élet bizonyos férfiak nélkül is. Másodsorban pedig Agatha hinni akarása már-már szánalmas képet mutat. Annyira szomjasan keresi a kapcsolatok melegét és kényelmét, amennyire egy igazán magányos ember csak teheti. Pont ezért hoz időnként rossz döntéseket, de hiába idegesít éppen ez, ugyanezért szeretem is a sorozatot.
Hozta a szokásos szintet, maradni fog.

8/10

Összességében Agatha kalandjai megtartották a vicces, könnyed, laza hangulatukat, bár a főszereplő szeretetéhsége néha csak úgy kiviszi a lécet. Aztán a következő oldalon megint csinál valami nagyon agathásat, és minden meg van bocsájtva. És ezért kell olvasni is, szélsőségessé válhat, mint az élet, de mindig elkapják a gyilkost a végén.

Nem szerettem, ahogy a szereplők mozognak bizonyos helyzetekben. Néha úgy éreztem, az írónő valami perverz gyönyörtől vezérelve nehezíti szegény kis amatőr nyomozója helyzetét, aki sokkal inkább szerencsés, mint vérbeli detektív, de meglepő módon így is halad a történet, és furcsán jó dolgokat produkál. Részemről leragadtam a sorozatnál. Tökéletes levezető olvasmány.