Darren Shan: A holtak vonulása

Vámpír könyvek, megvan? Na, nekem nincs, csak az annyira vágyott kategóriába tartoznak, olyan százezer másikkal egyetemben. Amikor először olvastam a Város-trilógiáról egy mély, zsigeri érzés kerítette hatalmába. Az akarom erre már nem is kifejezés, de 3500 forint kicsit fájt érte. Nos, most 990 az első két rész a Bookline-on. A hülyének is megérné. Leszámítva azt az apróságot, hogy csak az első részt vettem ennyiért, a 2. és 3. kötetet viszont 40%-os akcióban. Ne legyek telhetetlen! Így is kellemes árleszállításban volt részem, és végre a kezembe vehettem.

Capac Raimi leszáll a vonatról és alaposan körbenéz a városban. Azért érkezik, hogy gengszterré váljon nagybátyja védőszárnyai alatt, és ehhez meg is van minden adóssága. Csakhogy sokkal többet remél egy ostoba kis bandánál. A Katedrálissal akar üzletelni. Azzal a férfivel, aki kimondva-kimondatlanul vezeti a város. A leghatalmasabb ember és a személye teli van mítoszokkal, regékkel. Senki sem tudja mi az igaz, és mi a népi költészet. Mindenki rettegi, és mégis, a hatalma mámorító.

Capac nagybátyja hamarosan balul végzi, ezzel hirtelen valóságossá válhatnak titkos vágyai is. A Katedrális akar tőle valamit. A kérdés csak az, hogy mit. Kik azok a vak csuhások, honnan jön az a különös köd és miért tűnnek el az emberek nyom nélkül? Ez majdnem elhanyagolható kérdés annak tükrében, hogy nincsen emléke a város előtti időkből. Ki ő és honnan jött?

Rengeteg kérdés merül fel, nem csak a főszereplőnkben, hanem az olvasóban is. Kicsit furcsa ez az utópisztikus világ. Egyfelől ott a Katedrális, aki élet és halál ura, másfelől vannak a városnak vezetői is, mint a polgármester, tanácstagok, politikusok és még rengeteg más ember. Mindenki tudja, hogy ki a vezető. Hozzá járnak az emberek meghallgatásra. És ezért fura. Mert valakinek vagy tejhatalma van, de akkor nem tűr meg maga mellett mást, vagy megbújik a háttérben és onnan irányít. Ez a rejtélyes, könyörtelen ember azonban egyik sem. Ő  maga a város. Mindent tud, mindet és mindenkit ismer. Törődik a lakosokkal, miközben lenyomja őket. Legális üzleteket üzemeltet, de védelmi pénzeket is szed. Senki, de senki nem mer ujjat húzni vele, és ha mégis, felkészülhet a halálára.

Capac csodálja, de nem az embert, sokkal inkább a hatalmat.  Nem bánkódik sokáig családtagja elvesztésén, elfogadja, amit ajánlanak neki és tanul. Gyorsan és kegyetlenül. Újabb és újabb próba alá vetik, de nem bánja. türelmetlen, még többet akar. Hiába, először csak biztosításokat árul.

Egy kicsit elveszett, de igazából nem ér rá ezzel foglalkozni. Csak amikor már lesz néhány barátja, érti meg, hogy valami mégsem úgy működik, mint kellene. Valami nem tökéletes. Néha egy-egy homályos kép dereng elő a múltjából, de nem tud mit kezdeni vele.

A neve nagyon különös, inka eredetű. A városban találkozik még néhány emberrel, akiknek szintén különös nevük van. Néha ők maguk is különösek és léteznek mások is. Nem tudja, hogy mi bennük a közös, de érzi, hogy muszáj lennie valaminek.

Miközben a történet szépen építkezik, érezhetünk néhány meglepő bukkanót. Csupán azért nem róható fel hibaként, mert a szereplőink is érzik ezeket a furcsaságokat. És így nem gyengeség lesz, hanem koncepció. Ezek olyan szituációk, amik különben teljesen normális, mindennapos dolgok lennének. Mint például találkozni egy nővel a lépcsőházban. Az már, az én olvasatomban legalábbis, kissé különös, hogy egy pillanattal a találkozás után a hölgy ledobja a bugyiját, és a semmiből támadt gerjedelemmel egymásnak esnek. Természetesen ezután mindenki megy a saját dolgára.

Ha ez illett volna a könyv előzményeibe, egy szavam sem lenne, de nem passzolt. Mégis csak aprót vontam fel a szemöldököm, mert Capacé egyenesen átugrotta a koponyáját. Aha, nyugodtam meg erre, akkor ez mindenkinek kilóg.

A szöveg viszonylagosan száraz, majdnem végig érzelemmentes, bár nem is ez a jó szó.  A pozitív érzelmek nagyon jól kontrolláltak, ott vannak, de szinte fű alatt léteznek, a negatívok viszont, mint a hideg racionalizmus vagy düh, gyilkos indulatok időről időre felbukkannak. Nem azért, mert hősünk elvesztené az uralmát maga felett, de ez az, ami sok szereplőt jellemez. Amit a szemükből olvas ki, amit érez, amitől fél. Amit különösnek vagy nevetségesnek talál.

Mondjuk pont ettől, az érzelmi féktől, nem igazán érzetem Capac hullámzását. Kicsit olyan volt, mintha angolul olvasnám, és nem állnának rendelkezésünkre a hajszálnyi árnyalatokat kifejező jelzők. Viszont meg kell mondjam, szerettem. Nem volt túlmagyarázva, misztifikálva.

A történet egy bizonyos szempontól teljesen lezárult, így érdekelne, hogy miről szólnak majd a következők. Igaz, hogy jócskán maradt olyan kérdés, amit lehetne feszegetni. Nyilván ez is meg fog történni.

Szerettem a világnézetet, a karaktereket, aki sokszor egész szélsőségesek voltak, az inka vonalat, szabadszájúságot, a lezárt és nyitott kérdéseket. Külön-külön voltak apróságok, amik kilógtak, de egyben nagyon jól működött.

9/10

Magyar kiadó: Magyar Könyvműhely Kiadó KFT

Fordította: Sziklai István