A sötét lovag - Felemelkedés

The Dark Knight Rises

színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 165 perc, 2012

rendező: Christopher Nolan
író: Bob Kane
forgatókönyvíró: Christopher Nolan, David S. Goyer, Jonathan Nolan
operatőr: Wally Pfister
producer: Christopher Nolan, Charles Roven, Emma Thomas

szereplő(k):
Christian Bale (Bruce Wayne / Batman)
Michael Caine (Alfred)
Anne Hathaway (Selina Kyle / Macskanő)
Tom Hardy (Bane)
Joseph Gordon-Levitt (John Blake)
Gary Oldman (Jim Gordon)
Marion Cotillard (Miranda Tate)
Morgan Freeman (Lucius Fox)
Liam Neeson (Ra's Al Ghul)

Természetesen ez is az év egyik legjobban várt filmjei közé tartozott, és nem kevés izgalommal konstatáltam, közeledik a nagy nap. Még az sem tántorított el, hogy kicsivel több mint két óra negyven perc. Lássuk tehát, mit alkottak!

Bruce, Harvey Dent halála után, visszavonult remeteként él. Közben jótékonykodik és erre a célra még az otthonát is átengedi. Nyugalmát egy rendkívül csinos és ruganyos ízületekkel megáldott hölgy zavarja meg, aki hihetetlen tehetségét arra használja, hogy megszerezzen valamit, ami természetesen nem az övé.

Eközben Bane megérkezik Gotham Citybe, és a  fennálló bűnözés mentes időszakra fittyet hányva, belefog nagyszabású tevének megvalósításába, amiben szerepet játszik egy atomfizikus, a város csatornái és sok lelkes segítő.

Az érzéseim meglehetősen kettősek. Élőszőr is, mert rajongom a sorozatért, aztán mert már első ránézésre is láttam, ez bizony nem egy rövid film. Sőt... A színházakban nem véletlenül van az előadások között szünet.

Rettegve gondoltam arra, hány nőtársam fog majd felugrálni a film közben, és ezzel kitakarni a feliratot. Mert igen, 2D-ben és feliratosan néztük. Hááát... Voltak benne apróbb hibák, néha egészen megzavarodtam, hogy én nem ezt hallottam, de nem vagyok egy nyelvi zseni, szóval csak pislogtam csendesen.

Ezt azért nem mertem gyakran megtenni, mert szemüveg híján igencsak kellett élesítenem az optikát, hogy le ne maradjak valamiről.

Az első, ami egyből feltűnt, hogy rögtön két történetet kaptunk. Nem, nem kétszázon futnak az események, hanem két elkülöníthető történet halad párhuzamosan, amik időről időre összetalálkoznak, majd véglegesen össze is kapcsolódnak. John Blake és Bruce Wayne egyedi emberek, egyedi sorssal, külön utakon járnak, de egymás mellett.

Bane... Ó, Bane! Tom Hardy már sok szerepben tündökölt és egyre jobb és jobb lesz. A The Take-ben imádni valóan görény volt(Azt hiszem még mindig nincs hozzá magyar felirat. Bár az első részt megcsináltuk Wellingtonnal, de a technikám halála miatt teljesen elveszett... Bocsiii!).  Egyszerűen nem győztem ájuldozni, miközben a Spílerben Handsome Bob über édes volt,  képes lettem volna beleszeretni. És akkor még sorolhatnám. Nos, ha  Heath Ledger Jokerét nem is játszotta le, nagyon közel volt hozzá.

Christian Baleről nem tudok olyat mondani, mit mások nem tettek meg helyettem. Annyira Batman, mint ő, ezidáig senki sem volt. Nemcsak nagyszerű színésznek tartom, de számomra már A SZÍNÉSZ kategóriába tartozik, ami egyet jelent azzal, hogy tudom a nevét, láttam jó pár filmben és igen, már az Amerikai pszichóban is odáig voltam az őrült zsenialitásáért. A mai napig siratom a Terminátor - Megváltást.

Macskanő felbukkanása időszerű volt és magam sem hittem, hogy ezt mondom, de Anne Hathaway egyszerűen tökéletes választás volt. Karcsú, könnyed mozgású és szép. Elhittem neki mindent. Én nem azért mert el akartam, hanem mert eggyé vált a szereppel. Számomra ő a tökéletes Selina Kyle.

Gary Oldman, Morgan Freeman, Liam Neeson és Michael Caine kétségkívül nagyszerű színészek. Rengeteg filmben bizonyítottak már, jobbnál jobb szerepekben tündököltek, díjak tucatjait birtokolják és mindegyiket megérdemelték.  Azon kevesek közé tartoznak, akiket jó látni akármikor, akárhol és persze akármiben.

Joseph Gordon-Levitt szekere, nem érdem nélkül, felfutóban van.  Több főszerep is vár rá a következő évben. Gyerekszínészként kezdte és lám, lassan kinőtte magát.

De mielőtt extázisba hajtanám magam azért akad nem kevés probléma is. Értékelem, hogy nem adták el két résznek, bár megtehették volna, értékelem a színészeket, a hangulatot, az utaztatást és a képi világot. Imádtam az új és régi kütyüket, minden sallangot, még a lelki felépítést és a hosszúra nyúlt alapozást is.

Néhány vélemény szerint az első fél óra egy nagy nulla volt, de én még ezzel az átkötőszerepet betöltő kezdettel is elégedett voltam. Meglepően sokáig nem is éreztem a film hosszát. Én speciel nem igen ficeregtem, levegőt is halkan vettem, de elérkezett egy pont ahol elvesztettek.

Nem szeretnék spoilerezni, mégis kikívánkozik belőlem, olyan, mintha félórát kivágtak volna a filmből. Értem én, hogy a 165 perc sok, és erre még rádobni vagy húszat, nos akkor tényleg vagy szünetet kell beiktatni, vagy két részben leadni, de így kimaradt egy nagyon fontos mozzanat, amin érdekes módon nem csodálkozik senki. Többször felmerült bennem a kérdés, és egyszer hangosan ki is mondtam: ezt honnan tudja? Azért éreztem jogos problémának, mert olyan eseményről volt szó, amiről az adott szereplő elvileg nem tudhatna és láss csodát, mégis!

Ezen a bizonyos ponton felfeselt a forgatókönyv összes hibája és hirtelen elvesztettem a hangulatot, valamint első ízben gondoltam arra: vajon hány óra van? Ahogyan az is tény, ettől kezdve már nem tapasztott a székhez sem, hiába volt hátra még a nagy finálé.

Az akciójeleneteket mindig inkább a technikai oldalról kerültek ki, bár számos közelharcban is gyönyörködhetünk. Ezekkel maximálisan meg voltam elégedve. A Batmanra jellemző sötétebb képvilág is ütött és szórakoztatott. A zene természetesen most is betöltötte a neki szánt szerepet. A felirat sajnos kihúzott néhány poént az amúgy sem népes számú keretből, de ez ellen nem tehetünk semmit.

Több olyan kiszámítható elem is akadt, amit jóval idő előtt tudtam. Ez is a forgatókönyv hibája. A rajongok által ismert tényre alapozni egy teljesen ellentétes karaktert igenis hiba, mert aminek csattannia kellett volna, ettől kiszámíthatóvá válik. Mert tudjuk, mi az, ami nem stimmel. Még csak nagyon gondolkodni sem kell, maguktól ugranak helyére a dolgok. Ha feldolgozás, akkor nem várok csattanót, de ha arra játszanak, üssön akkorát, mint ama ház a megboldogult Keleti Boszorkányon.

Mindent összevetve látványos, élvezetes befejezés volt, ami mégis számos sebből, gyengén, de megállíthatatlanul vérzik. A sokat akart a szarka tipikus esete.

Rajongásom magasabb pontszámot kénytelen adni annál, mint amit ténylegesen megérdemelne, de az összecsapott és elnagyolt vége miatt már így is szépen vontam le. És ha őszinte akarok lenni magamhoz, azért szerettem, még ha értetlenkedtem is néhány ponton. Talán az IMAX feljebb emelte volna, de azért így sem bántam meg. Még mindig a muszáj látni kategória, csak az eddigiek miatt többet vártam.

8,5/10