Abraham Lincoln, a vámpírvadász

Abraham Lincoln: Vampire Hunter

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 105 perc, 2012

rendező: Timur Bekmambetov
író: Seth Grahame-Smith
forgatókönyvíró: Seth Grahame-Smith, Simon Kinberg
zeneszerző: Henry Jackman
operatőr: Caleb Deschanel, William Hoy
producer: Timur Bekmambetov, Tim Burton, Jim Lemley

szereplő(k):
Benjamin Walker (Abraham Lincoln)
Mary Elizabeth Winstead (Mary Todd Lincoln)
Dominic Cooper (Henry Sturgess)
Alan Tudyk (Stephen A. Douglas)
Rufus Sewell (Adam)
Anthony Mackie (William Johnson)
Robin McLeavy (Nancy Hanks Lincoln)
Erin Wasson (Vadoma)

Sokáig úgy nézett ki, nem lesz társam erre a filmre, de aztán szombat estére mégiskaptam egy meghívást. Ez meglehetősen boldoggá tett. Egyrészt, mert egész hétvégén családi és/vagy kötelező programjaim voltak, tehát jól esett a lazíts, másrészt pedig veszettül érdekelt.

Abraham már gyerekként sem szívlelte az igazságtalanságot. Kiáll a színes bőrű Williamért, akivel együtt nőttek fel, amikor a szüleit, bár szabad emberek, rabszolgaként kezelik. Lincoln apuka Abrahamot védik, de akkor még egyikük sem sejti, hogy ez az engedetlenség nagyon sokba fog kerülni.

Hirtelen Ab édesanyja rejtélyes módon megbetegszik, majd meghal. A fiú ugyan tudja, hogy ki a felelős, megesküszik apjának, nem áll bosszút. De ígérete alól feloldozást nyer, amikor másik szülője is távozik. A bosszú lehet éppen hidegen a legjobb, azonban csúnyán megjárta volna, ha nincs ott Henry, hogy megmentse.

Kiderül, hogy a gyilkos nem más, mint egy vámpír, és Abnak fogalma sincs arról, hányan vannak valójában, vagy hogy mibe mászott bele.

A kritikusok meglehetősen lehúzták a filmet, fel nem foghatom, hogy miért. Eleve a könyv miatt várható volt, hogy a valóságot tekerik a képzelethez. Vagy fordítva, úgyhogy fanyalogni azon, ahogy az egyes események megjelennek, teljesen felesleges.

Számomra biztató volt, hogy a forgatókönyvíró azonos a könyv írójával, azaz Seth Grahame-Smith -szel (Itthon leginkább az Éjsötét árnyék forgatókönyvéért ismerhetjük.), aki elkövette ezenkívül még a Büszkeség és balítélet meg a zombik című könyvet is. Nálunk nem igazán ütött a könyv, bár érdekes, hogy a világ több pontján Bestseller lett. Talán ezért nem jelentették meg az Abraham Lincolnt sem, de bánja kavics, engem ezek az előjelek nem tántoríthattak el.

Történelem szerető emberek hagyják otthon a tudásukat, mert bár az események alapja igen is valós tény, de azért ilyen köntösben kicsit furcsácskák. A vámpír kedvelő közönség pedig barátkozzon meg a gondolattal, hogy nem mindenki választja az örök életet és Van Helsing, no meg Buffy után is létezhetnek vadászok, akkor nem lesz gond.

Bevallom, hogy Benjamin Walkert nem láttam még semmiben, hiába volt néhány kisebb szerepe. Mindenesetre a film legfurcsább eleme ő maga. Teljesen elfogadtam, hogy ő Lincoln. Nos, van abban valami perverz öröm, ahogy baltát forgatva kaszabol, de ez tette kissé különössé is. Az agyam ugyanis küzdött az élmény ellen, egészen addig, amíg meg nem győztem, hiszen ezért ültem be.

Dominic Cooper nagyon tetszett még Stark papaként, és van valami férfias báj az egész borostás megjelenésében és a boci szemeiben. Hát nem édes azokkal a napszemüvegekkel? A film rá építette az egyik meglepetés faktort. Mondjuk én egy cseppet sem lepődtem meg, de kezdem azt hinni, hogy nem vagyok mérvadó.

Rufus Sewell, róla mit is mondhatnék? Imádtam! Mondjuk ötezer éves létére kicsit rutintalan, de mentségére legyen mondva, nem szokott hozzá, hogy néhány nyavalyás északi ellent mondjon neki. Változatlanul az egyik legmacsóbb színész, akit az elmúlt években láttam. Már csak miatta megérte.

Számomra nagyon kellemes meglepetés volt Marton Csokas, azaz Csókás Márton. Édesen visszataszító volt az ültetvényes szerepében. Büszke vagyok!

A forgatókönyv és valószínűleg maga a könyv is tartalmaz néhány logikai buktatót, amik nem is igen zavartak, egyetlen kivétellel. Persze lehet, sokaknak megint nem tűnik fel, de a film közepén elhangzik egy mondat Henry visszaemlékezéséből, aztán Adam újra elő hozza, majd elkövetkezik a film vége és egyszerűen nem értettem, hogy az író hogyan feledkezhetett meg erről. Előfordulhat, hogy a könyvben kapunk erre magyarázatot, de a filmben nem derült ki és hát kicsit nehezményeztem.

Mindenképpen értékelendő, hogy a történelmet nem írták át, csak a benne szereplő karaktereket.

Teljesen mindegy, hogyan csűrjük, csavarjuk, ez sem több mint egy thriller/akciófilm. Pörgős, látványos jelenetekkel, sodró lendülettel, rengeteg vérrel, néhány nem túl szépséges vérszívóval. Ennyi. Semmi magasröptű, mélyenszántó gondolatot ne várjunk tőle. Akkor sem, ha néhány valós mondat megjelenik Lincoln emlékirataiból, naplójából, ha úgy tetszik.

Amikor jöttünk ki, csak annyit jegyeztem meg félve, a kíséretemre pillantva: nem volt ez olyan rossz. Mire a válasz: de jó sem.

Oké tudom, nem vagyok mérvadó, de nekem azért tetszett.

8/10