Rendező: Park Young Soo
Forgatókönyvíró: Goo Sun Young
Szereplők:
- Chae Rim as Yoon Gae Hwa
- Choi Si Won as Sung Min Woo
- Lee Hyun Woo as Yoo Shi Joon
- Park Han Byul as Hong Yoo Ra
- Moon Jung Hee as Han Jung Ah
- Yoo Seo Jin as Lee Bok Nim
- Yoo Tae Woong as Kim Byung Hak
- Bang Joon Seo as Kim Min Ji
- Kim Yoo Bin as Sung Ye Eun
- Heo Joon Suk as Choi Tae Goo
Ez a második abban a dorama sorozatban, amit koreai készítőktől gyűjtöttem be. Japánokat néztem már, de hála a twitternek(és @lanykának), kiszélesedett a világ.
Sung Min Woo egy nagyon sikeres színész. Idol, a nők bálványa. Mindenki szerelmes belé, egy vagyont keres, teli a naptára előjegyzésekkel. Igazán nem szenved hiányt semmiben. Sőt! Egyenesen megvan mindene. Azaz, majdnem mindene. Épp abból nem jutott neki elég, tehát közel semmi, ami a munkájához feltétlen kellene. Tehetsége, az nincs.
Csapnivaló színész. Olyan ügyetlen, hogy a rendezők szenvednek tőle, de olyan jól csókol, hogy a színésznők, akikekkel forgat, kis híján elalélnak a gyönyörtől. A testéből él, amivel nagyjából tisztában van mindenki. Hát, azt a hasfalat vétek lenne nem mutogatni, de ez más kérdés, mert a maga sekélyes módján teljes életet él. Ki is hiányolna valamit, ha a létezéséről sem tud? Ekkor toppan be mindennapjaiba valaki. Azaz több valaki.
Yoon Gae Hwa egy harmincöt éves, egyedülálló anya, aki már rég nem álmodik normális állásról, és aki ezért házvezetőnőként dolgozik. Folyamatos pénzzavarban van és amikor kirakják az albérletéből, szükségmegoldásként a lányát volt férjénél helyezi el, aki mint friss házas, nem repes az örömtől. Gae Hwa újra nekiáll munkát keresni, de nem sok sikerrel. A végén kiköt Min Woonál, ahonnan rövid úton távozik. Na, de semmi vész!
Meghallgatásra hívják és musicaleket színpadra állító céghez, ahol azzal a feltétellel alkalmaznák, hogy a nagyszerű, istenként tisztel sztárt, Min Woot szerezze meg az új darabjuk számára.
A kihívás hatalmas. Majdnem lehetetlen, hiszen nincs az a pénz amiért a rossz színész beállna egy olyan társulatba, ahol játszani is kell.
A véletlen siet hősnőnk segítségére, az öt éves Ye Eun személyében, aki a mi gyönyörű ripacsunk mindeddig ismeretlen gyermeke, és akiről valakinek gondoskodnia kell.
Azt már megszoktam, hogy ezek a típusú doramák tizenötös karikával mennek, és maximum két-három csókjelenet szerepel bennük. Azok sem teljes átéléssel. Kicsit olyan, mint ha animét néznék. Kimered a kép. Ilyen háttérrel beszéljünk a szerelemről.
Igazán tiszta, ahogyan a tinik elképzelik. Szexről szó sem lehet. Tiniszexről meg pláne, bár itt nem tinikről beszélünk, de mégis csak az a célcsoport. A szerelem itt is elég későn mutatja meg magát.
Min Woo és Gae Hwa valahogy összecsiszolódnak. A telefonban elmentett nevek beszédesek. Kotnyeles és rossz színész. Szükségük van egymásra, a véd és dacszövetség összetartja őket. Az egyiknek munka kell, a másik a botránytól fél.
Ez nem olyan térdet csapkodós fajta. Az érzelmek fele olyan szélsőségesek nincsenek, mégis nagyon aranyosnak találtam. Mint minden koreai sorozatra, filmre, erre is jellemző, hogy a cselekmény ténylegesen csak a második-harmadik részben bontakozik ki. Őket nem frusztrálja az amerikaikra jellemző gyorsaság. Mindenki ki tudja várni, hogy hogyan alakul a történet. Nem akarnak egy órában mindent elmesélni.
Az igazi szemléletváltás nálam, a hetedik rész körül történt. Ugyanis, én nem tartom Siwont jó pasinak. Nem tehetek róla. Az én ízlésemnek túl markáns az arca, kevésbé lágy, pedig egy ázsiai férfiben ezek a dolgok fognak meg( Egy európai arcnál meg pont ellenkezőleg... Rejtély! ) Tudom, szörnyű vagyok! Viszont nem értettem a sikongatás lényegét. Na most, komolyan! Miért?
Eddig csak a Super Juniorból ismertem, és a hasizomzata volt a legfőbb erénye, erre elkezdett imádni valóvá válni. Olyan jól hozza a butácska, sekélyes és önző karaktert, hogy az embernek kedve lenne nevelő célzattal lekeverni neki néhányat, és közben úgy bánik a testével, ahogy a szerepe szerint kell. Nem más, mint egy nagyra nőtt óvodás, és ezért Rim karakterének hirtelen három gyerek szakad a nyakába. Akinek különben az arca bájos, de a frizurája förtelmes és mégis elkezdtem szépnek látni.
Gae Hwa-nak van baja rendesen. A munka, a távol élő lánya, a tündéri kis manó és az óriásbébi mellett még a volt férje, egy újságíró és Min Woo menedzsere is kellemetlenkedik. A titok, amit rábíztak pedig óriási, miközben az érintettet úgy általában nem is érdekli.
Valahol ebben a magasságban gondoltam előszór arra, milyen érdekes pár lennének. Kimondottan szerettem volna látni.
A szerelmi történet nem szerelmi háromszög nélkül, bár meglehetősen diszkréten jelenik meg. Ebben a filmben minden diszkrét. Finom, nem életszerű és mégis aranyos.
Ja! Hát ebben is Sorry, sorryztak. Ha valaki nem ismerné, lentebb majd megtekinteti, ezt a Super Junior slágert. Még itt meg is értem, mert Siwon ugye érintett, de a You're Beautifulban is volt. Most nézem a harmadik sorozatot. A felénél tartok és még nem volt sorryzás. Kíváncsi vagyok lesz-e, vagy ez nem kötelező?
A zene jól eltalált. Egy hivatásos énekestől el is vártam ezt a szintet, bár van néhány jelenet, amikor énekel és valami egészen más zenét kevernek alá. A fülem ketté állt, mert persze, hogy úgy hallottam, hamis.
Múlt hét szerdától került nálam terítékre, és csak azért tartott e hét keddjéig, mert a hétvégére elfelejtettem magammal vinni, így lefekvés (Mit is beszélek! Alvás helyett!) előtt kénytelenen voltam mást nézni.
Abszolút kedves, szerethető történet, hűségről, lojalitásról, szeretetről, emberségről és a családi értékekről. Arról az alapigazságokról, hogy mindenkinek szüksége van valakire, aki hisz benne, hogy ki kell állnunk magunkért, és hogy ha eldöntöttünk mi a fontos számunkra a lehetetlen is keresztül vihető. Nem pörgetett meg a levegőben, így el sem igen szédültem, de alkalomadtán újranézem. Mosolyogtató, szívmelengető, ezek a legfőbb erényei.
8/10
Az első részekből egy kis ízelítő:
Sorry, sorry ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése