(Captain America: The First Avenger)
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 125 perc, 2011
rendező: Joe Johnston
forgatókönyvíró: Christopher Markus, Stephen McFeely
operatőr: Shelly Johnson
producer: Kevin Feige
szereplő(k):
Chris Evans (Steve Rogers)
Hugo Weaving (Johann Schmidt)
Dominic Cooper (Howard Stark)
Tommy Lee Jones (Chester Phillips)
Stanley Tucci (Abraham Erskine)
Hayley Atwell (Peggy Carter)
Natalie Dormer (Private Lorraine)
Sebastian Stan (James 'Bucky' Barnes)
Richard Armitage (Heinz Kruger)
Az a csodálatos a Marvel Comicsokban, hogy minden mindennel összefügg. Ha valaki vevő erre a stílusra, szereti a képregényeket és a szuperhősöket, nem fog csalódni. Én legalábbis nem tettem.
Vasember és Thor után megérkezett hozzánk Amerika Kapitány. Tette mindezt időben, még a jövőre várt Bosszúállók előtt.
Az 1940-es években született Amerika Kapitány nem más Istent szolgált, mint a propagandát. Kimagasló hazafiassága, társaiért érzett felelősségtudata, önfeláldozása és bizonyítási vágya számomra jó adag szuicid hajlamot bizonyít, de persze a példaképpé válásához ezekre elengedhetetlen szükség van.
Chris Evans által alakított vékonydongájú Steve Rogers minden álma, hogy a hazáját szolgálva Európában harcolhasson a nácik ellen. A szülei már nem élnek. Egy baráton kívül nincs senkije, akihez ragaszkodna. Küzdeni az igaz ügyért pedig minden amerikai feladata. Habár, fizikai problémái miatt teljesen alkalmatlan, mégsem adja fel. Kitartásának, elhatározásának, belsőerejének hála, esélyt kaphat egy titkos kísérlet tesztalanyaként; ami természetesen sikeresen zajlik le, és ezzel megszületik az első bosszúálló.
A legnagyobb fenyegetést többé nem a nácik jelenit. Ellenük több fronton folyik a harc és nem is kérdéses, hogy legyőzik őket. Azonban a Hidra szervezet és az élükön álló Vörös Koponya korát meghazudtoló technikai fejeltséggel veszélyt jelent mindenre és mindenkire. Egyértelműen meg kell fékezni.
Na, akkor csináljuk!
A film kicsivel több mint két órás. Nem véletlen. A bevezetés viszonylag hosszúra nyúlik. Erre szükség van, hogy a képregényt nem ismerő közönség is értse az okokat. Aztán, nagyjából a film második felétől az akciók veszik át a totális irányítást. Jól tették!
Míg az elején, több kisebb-nagyobb poénon szórakozhatunk, később a szép harci jelenetek veszik át e szerepet.
Végig a székhez tapasztó. Függetlenül attól, hogy a szerkezeti felépítése élesen elkülöníthető különböző részekre, mindegyik hozza az elvárt szintet. Folyamatosan leköti, ébren tartja a figyelmet. A képi világa gyönyörű. Miközben nem felejtjük el egy percre sem, hogy melyik korban járunk, mégis felülemelkedünk a technikai különbségek során.
Hugo Weavingtől a megszokott szintet kapjuk. A karakteréhez méltóan őrült. Mint általában a képregény gonoszoknál, nála sem érzem azt az izgalmat, hogy mi lesz, ha győz. Mert egyértelműen ez nem fordulhat elő. Csatát nyerhet, de háborút soha. Ettől pedig a színészre nagyobb feladat hárul. A hiteltelen alakításokat nem veszik meg, hiszen a lehetőség sem látszik bennük. Nem lehet okom panaszra, Vörös Koponya rendben van.
Tommy Lee Jonest én még rossz filmben nem láttam és ez továbbra sem változott. A kicsit szőrös szívű, de talpig katona szerepét ráöntötték. Természetesen zseniális.
Stanley Tucciról sem szabad megfeledkezni. Bár a szerepe rövid, de annál lényegesebb. Karakterszínészről beszélünk, aki szerintem méltatlanul nem került be az igazán nagy nevek mellé (legalábbis idehaza). Rá is igaz, amiben eddig láttam, abban mind nagyszerű volt.
Stark papa(Dominic Cooper) és Peggy Carter(Hayley Atwell) megugrották a kötelezőt. Tökéletes előzmények. Így már nem nehéz elképzelni, hogy Irom Man és Sharon Carter hogyan lett olyan, amilyen.
A film lendületéhez hozzátartozik, hogy amikor ráböktem a szombat esti programra, a kíséretem azt mondta:"Jaj! Valami jobbat nem tudtál volna választani?"
Mivel a kikötés az volt, hogy romantikus film ne legyen, engem pedig ez érdekelt, nem. Sosem hittem, hogy tizenhat éves barátság után derül ki, egy olyan felnőtt férfivel állok szemben, aki nem szereti a szuperhősöket. Annyira biztosra vettem az ellenkezőjét, hogy meg is rendeltem a jegyeket, ő pedig feláldozva magát, beadta a derekát. És ez miért érdekes? Mert amikor megkérdeztem, hogy tetszett, azt felelte, meglepően jó volt.
Márpedig ha valakit, aki zsigerből irtózik a műfajtól, le tud kötni, akkor a rajongókat pláne.
Thornál határozottan jobb volt, bár Vasember szintjét nem érte el. Ha a néző felülemelkedik a tagadhatatlanul jelenlévő propaganda hangulaton, jól fog szórakozni. Bár pont annak a megléte teszi nehezebben fogyaszthatóvá az európai érában.
Mivel 3D-ben néztük meg, csalódott lettem volna, ha a csodás pajzs nem repül felém legalább egyszer. Semmi pánik, mindent megkaptam tőle, amit vártam. Sőt, kicsivel több poént is, azaz felülteljesítették az elvárásomat.
Egyetlen dolog zavart csupán. A szinkronban az összes német törte a magyart. Miért? Feltételezem ők szerepük szerint németül (még ha a film amerikai is) beszélnek. Az anyanyelvükkel csak nem lehet efféle gond... Rejtély! Bár ez apróság és eredetileg nem tudom hogyan van, de levont a pontokból.
Összességében szórakoztató, figyelmet lekötő, akciódús mozit hoztak össze. Nálam többször nézős darab.
8,6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése