Förtelmes főnökök

(Horrible Bosses)

színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011

rendező: Seth Gordon
forgatókönyvíró: Michael Markowitz, John Francis Daley, Jonathan M. Goldstein
zeneszerző: Christopher Lennertz
operatőr: David Hennings
producer: Brett Ratner, Jay Stern
szereplő(k):
Jennifer Aniston (Dr. Julia Harris)
Jason Bateman (Nick Hendricks)
Charlie Day (Dale Arbus)
Jason Sudeikis (Kurt Buckman)
Colin Farrell (Bobby Pellitt)
Kevin Spacey (Dave Harken)
Jamie Foxx (Motherfucker Jones)
John Francis Daley (Carter)
Lindsay Sloane (Stacy)
Donald Sutherland (Jack Pellit)

Hát, megint vannak problémáim. Persze, sose legyen nagyobb, de végül is akadnak.

A történet szerint adva van három barát, akik mind a hatalmaskodó, kegyetlen, szexista avagy kokainfüggő főnöküktől szenvednek. Tökéletes gyógyír lenne minden bajukra, ha feletteseik eltűnnének a föld színéről, amit némi huzavona után mindannyian belátnak. Tehát kezdődhet a terv megvalósítása.

Csak egy aprócska bibi van. Terv az nem létezik. A becsületes srácoknak fogalmuk sincs, miként kivitelezhetnék a nagy ötletet. Egyértelműen segítségre szorulnak.

A sztori jó, kimondottan szórakoztató, a karakterek érdekesek, a színészek kitűnőek. Akkor meg mi ez a fanyalgás bennem?

Alapvetően jól szórakoztam, néhol hangosan nevettem (szerencsére, a bemutatókban nem lőtték le az összes poént), mégis kicsit sok volt. Vagyis pontosabban Jennifer Aniston karaktere volt sok.  Ilyen mocskos szájjal kimondottan visszataszítónak találtam, miközben pontosan tudom, hogy a férfiak jelentős százalékát ez vonzotta a moziba. Én viszont nem voltam képes összeegyeztetni a képet a szöveggel. Különben sem káromkodom valami sokat, az ott elhangzottak nagy részét még heves felindulásban sem mondanám ki. Bizonyára pont ezért vállalta el a hajdan szöszi Rachel, hogy kikerüljön végre a jókislány szerepből, csak az a gond, hogy nem hiteles.

Rengetek filmet láttam ahol ennél cifrábbakat is mondtak, és hiába nem elemem, még sem zavart. Itt azonban fertelmesen.  Nem vettem be.

A többiek remekeltek. Kevin Spacey már annyiszor megdöbbentett, hogy egy újabb arc ide vagy oda, nem számít. Élvezetes alakítást mutatott be. Igazán szerethető szemétláda.

Colin Farrellt, az átlag nőtől eltérően, nem tartom jó pasinak, de a kopaszodó, önimádó, drogos szerepében számomra mutatott valami igazán újat. Némi színészi játékot. Ennek tükrében még inkább nézős lett a Frászkarika.

Ez egy csapat esetlen, szerencsétlen idióta sztorija arról, hogyan kell kiállnunk magunkért. No nem feltétlen gyilkossággal. Az élet gyakran, apró besegítéssel, elrendezi a dolgokat.

Nem mondtam, hogy megbántam. Ez ebben a formában nem lenne igaz, viszont szerintem indokolatlanul magas pontot kapott. Annyira nem volt kimagasló. A filmnek nagyjából a felén szórakoztam, a másikon csak utaztam. Zakatolt a vonat, reméltem, hogy eljutunk valahova. Bár a lezárást kicsit semmitmondónak találtam, hiszen teljesen kiszámítható volt, legalább a célszalagot ténylegesen átvágtuk.

Elment vele egy délután, a társaságom jó volt. Pár poén szépen illeszkedett, néhánnyal nem találtunk közös nevezőre. Van ez így! Nem vagyunk egyformák.

Nálam közel sem jutott a nyolchoz. Meg sem karcolta.

6,8/10