Miért is lenne? A számunkra babaszerű arcok sem tökéletesek. A tinik pubertálnak, a pattanások jönnek. A bőrük nem hibátlan, a szemük nem elég nyílt, az orruk tömzsi. Még jó, hogy van nekünk szikénk! Akkor gyorsan, hamar és azonnal egy dupla szemhéjplasztikát kérek. Na!
Korean High School (Documentary Preview) from Kelley Katzenmeyer on Vimeo.
Kicsit magamba szálltam és levontam azt a következtetést, amit eddig is tudtam, csak nem akartam észrevenni. Szinte az öszes ázsiai arc, amelyikre azt mondom, szép, plasztikázva van. Még ha mást nem is, a szemét mindenkinek megműtötték. Elképzelhetetlen, hogy egy idolnak kikiáltott fiú, avagy lány ne szedjen magára némi kaukázusi vonást. Az összes pasi akitől mostanában elájultam, átesett néhány plasztikán. Akire nem mondtam azt, hogy hű, még az is.
A videóhoz szükséges némi angol tudás, de érdemes megnézni. A napi tizenhat(!!!) órát tanuló tinik értékrendje, az önképe félelmetes módon torzult. Persze mindenki az ő korukban szenved, de aggasztó, hogy az Amerikából kiinduló iparág ennyire megfertőzött mindent.
Európai viszonylatban is hozzá szoktunk a különböző szépészeti műtétekhez. Hopp egy mell, vagyis inkább kettő! Kis zsírleszívás, orrplasztika, ráncfelvarrás. Az igények változatosak, aszerint ki és mivel nincs megelégedve. Azt mondanám, nagyjából egy nő sincs kibékülve önmagával és minden csak pénz kérdése. Ha a természet túl keveset vagy éppen túl sokat adott valamiből, azt egy kis metszéssel megoldják okosban a sebészek.
Nem tudom hol a vége, nem tudom ki a felelős érte, hiszen annyi mindenkit lehetne okolni. A film és szépségipar persze magasan ver mindent és mindenkit. Nem vagyok álszent, sem prűd. Nem merem állítani, hogy az én fejemen nem futottak át még ilyen gondolatok, de azért amit nem olyan rég láttam kivitte a lécet. Már tényleg nincs határ? A nyolc éveseket is botoxozni kell?
Értem én, hogy a baba vonások elmúlásával már nem olyan bájos egy arc. A kerekséget kiváltják a markánsabb arcvonalak. Ettől leszünk egyediek és igenis szépek. Merthogy nem vagyunk egyformák.
A kisbabák arca azért olyan, amilyen, hogy kiváltsa az anyából, a szülőből a gondoskodás érzetét. Ennek evolúciós oka van. Az élet azonban megy és halad. Felnövünk és megváltozunk testben, lélekben. Lefogyunk, meghízunk. Küzdünk, feladjuk vagy elfogadjuk magunkat, de ez már sok!
Miután magunkat tönkretettük, most a következő generáció jön. Beléjük neveljük, hogy nem elég szépek, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. A mieinknek? Mégis miért nem? Mennyire vagyunk elszúrva, ha azzal lehet indokolni egy ilyen kis injekciós partizánkodást, hogy a többi gyerek is csinálja?
És még én vagyok a furcsa? Nem értem a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése