Vegyes felvágott - könyvekről röviden #2

Január elején egy gyűjtőposzttal kezdtem, és most ismét arra fanyalodom. Mostanában nagyon jól, legalábbis normális tempóban haladok az olvasással, de sajnos az írás már egy más kérdés. Keveset és ritkán, ez lett az új mottó, és bár szeretnék változtatni rajta, már semmiképpen sem tudnám behozni azt eddig felgyűlt elmaradást.

Akadt néhány jó, számos közepes, és egy-két kiemelkedő darab az elmúlt időszakban. Ez utóbbi esetekben fizikai fájdalmat érzek a rövidítés miatt, de legyünk őszinték, nem minden könyvről lehet litániákat zengeni. No meg a kevesebb sokszor több. Ráadásul erősen gyanús, hogy ez egy több körös sorozat lesz.

Ahogy legutóbb, most is változó stílusban, témában olvastam. Lesz itt fantasy, ifjúsági regény és egy kis dráma is. Jóllehet több angolul olvasott könyv került most szórásba, viszont közülük  a legtöbb megjelent magyarul, tehát válogassatok belőle kedvetekre.

Alan Bradley: Elég már, a csontok suttognak (Flavia de Luce #4 - 5)

Még blogturnés koromban kaptam rá Flavia kalandjaira, és mi sem bizonyítottja jobban a sorozat kiválóságát, hogy már rég kiszálltam, mégis megmaradt bennem a vágy a folytatására. Oké, oké! Készséggel beismerem, le vagyok (khm... voltam) maradva, no de számít az, ha valami jó?! Bea jóvoltából akadtunk újra össze, és ismételten megállapítottam, nekem való, jóféle 9+-os krimi, amit igazán kár lenne kihagyni.

A negyedik és ötödik részt, előzetes szándékom ellenére, meglehetősen közel olvastam egymáshoz, és arra jöttem rá, ha meglenne a hatodik rész, mostanra már azt is kézbe vettem volna. Erről írtam korábban, de számomra az ifjúsági regények a mentsvárat jelentik, azt a védelmi vonalat, ami áthatolhatatlan buborékkén megvéd. És nem szépítem, mostanában görcsösen kapaszkodom azért, hogy a felszínen maradjak. Hogy felkeljek reggelente és bemenjek egyáltalán dolgozni. Ilyenkor pedig olyasmire van szükségem, amit tényleg és teljes szívvel élvezhetek.

Kondor Vilmos: Budapest noir (Bűnös Budapest #1)

Úgy érzetem, idén túl sok könyvet olvastam angolul - nem tudom miért a 31-ból csak tizenegyet -, ráadásul semmit sem magyar írótól, ami azért szégyen. Így aztán megfogalmazódott a terv, valami magyar, magyarul, és mivel az agyam újabban megint nem, helyesebben még továbbra sem alkalmas szépirodalomhoz, krimiben gondolkodtam. Rég készültem kézbe venni Kondor Vilmos sorozatát. Évek óta porosodott egy könyve a polcomon, ez ellen is tenni kellett valamit, no meg épp jó időpontnak ígérkezett az olvasására is.

1936-ot írunk, Gömbös, a miniszterelnök meghalt. A politikai élet forrong, bár már tudvalevő, ki lesz az utód, minden újságírót ráállítanak a temetésére. Szerencsétlen időpont a halálra, a minden jel szerint zsidó prosti agyonverése semmiféle vízhangot nem kavar, épp ellenkezőleg, mintha soha meg sem történt volna. Gordon bűnügyi zsurnaliszta, a lehető legjobb, és úgy érzi, van itt valami a háttérben, valami, ami miatt megérte gyilkolni, és ami miatt még ő maga is megütheti a bokáját. S ha már senki mást nem érdekel, neki muszáj felgöngyölíteni az ügyet.

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Megint elvállaltam úgy egy könyvet, hogy fogalmam sem volt arról, miről fog szólni. Nincs ebben semmi meglepő, Gabriel García Márquez neve számomra önmagában elegendő – no és mivel 2014-ben elhunyt, nem várhattam új könyvet sem, de abban biztos voltam, olvasni még nem olvastam, így semmi akadályát nem láttam találkozásunknak.

1957-et írunk, amikor a Szovjetunióban megrendezték a Világifjúsági és diáktalálkozót. A rendezvény tagadhatatlanul azt volt hivatott igazolni, hogy a kommunista barakkban minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen rengeteg újságírót hívtak meg a gigantikus eseményre, és közülük néhányan – a francia Jacquelin, az olasz Franco és a kolumbiai Márquez (aki az 1955-ben megjelent botránykönyve után külföldi tudósítóként dolgozott) – elhatározzák, hogy bekukkantanak a vasfüggöny mögé.

Teaser kedd #162

Semmi meglepő sincs a mostani olvasmányomban, már jó ideje Riordan napok/hetek/hónapok követik egymás szoros egymásutánban. Talán mert számomra egyszerűen megunhatatlan, s folyamatosan lobogó lelkesedéssel, határozott gyermeki derűvel merülök a lapok közé, ahol újabb és újabb kalandok várnak. És azt hiszem, jól is van ez így!

I tried to change into a cloud or teleport across the world or do a hundred other things that should have been easy for me, but I just kept falling. 

Is anything sadder than the sound of a god hitting a pile of garbage bags?

Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1) 

Rick Riordan: Percy Jackson and the Greek Gods

Ha minden igaz, akkor a múlt héten jött ki A Percy Jackson és görög istenek című könyv a Könnymolyképző gondozásában. Mivel angolul már jó ideje a polcomon csücsült, és egy kedves barátnőm folyamatosan emlegette a várható publikálást, egészen kedvet kaptam hozzá. Nem mintha Rick Riordanhoz külön hangulat kéne. Minden időben, hangulatban, vagy akár nélküle is könnyedén olvasható. Hála annak az univerzumnak, amit ő és az istenek közösen teremtettek.

A tartalom igen egyszerűen összefoglalható, Percy egy kiadó felkérésére a gorög mitológia főbb elemeit és isteneit ismerteti velünk, mégpedig utánozhatatlan, egyedi, csakis rá jellemző stílusban. Hosszasan csűrhetném-csavarhatnám, de erről szól a könyv. És bár a témaválasztás egyenesen adódik azon történetekből, amikben Poszeidón fia ilyen vagy olyan szerepet játszik, azért mégiscsak szokatlan koncepció, hiszen könnyedén elcsúszhatnánk azon a banánhéjon, amin úgy általában a tanárok is el szoktak.

Teaser kedd #161

A heti könyvemből, mint annyi másikból előtte - és nem kevésbé utána is -, filmet készítettek. Hogy melyik a jobb, arról lehet vitatkozni, de az igazán különös az, hogy erről a múlthétig nem is tudtam semmit. Viszont mindezek dacára A szoknyás zsaru egy rendkívül bájos kis krimi, néhány édes és érdekes karakterrel, egy gyilkossal és pár hullával fűszerezve. Tökéletes lazító filmélmény. Már csak az a kérdés, milyen lesz a könyv... 

Biztosan az az ökör Bettini fogja átvenni tőle a nyomozást. Persze neki is beletörik majd a bicskája, semmit sem fog kideríteni, viszont csinálja majd a műbalhét, és be nem áll a pofája, hogy jól halad a nyomozás, szorul a hurok, és az ilyen szöveg megnyugtatja a közvéleményt. 

Claude Olivier - Jean-Paul Rouland: Bájos ​hekus

Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): CSKA

A több különböző, macskát a középpontba állító képregényt magába foglaló kötet a március 19-i képregénybörzén tarolt. Egyből a figyelem középpontjába került, és ahogy másokét, úgy az én érdeklődésemet is felkeltette. Megosztani a lakásunkat ugyanis nem minden esetben egyszerű, elvégre a cicák megjelölik a területüket, és nem árt, ha mindenki az eszébe vési, mi tartózkodunk náluk, nem fordítva – üsse kavics, azért maradhatunk! Komolyan érdekelt, hogy látják ezt a kérdést mások.

Tudtam, hogy antológia, de valamiért úgy gondoltam, egy nagy összefüggő történetet kapok majd – fogalmam sincs, honnan származott ezen hitem –, szorosabb vagy lazább kapcsolódási pontokkal, amire a kiadvány természetesen rácáfolt, de talán jobb is így. Négy fő témára oszlik, az alkotók ezekből, a témákból igyekeztek szemezgetni, és körbejárni azt a misztériumot, ami már az egyiptomiakat is rabul ejtette. A különböző hosszabb-rövidebb képregények más-más stílusban, és különböző megközelítéssel vizsgálják a fejezetcímül is szolgáló olyan négy fő tulajdonságot, amit leginkább a macskáknak tulajdonítunk. A Szeszélyes, a Rejtélyes, a Csacska és a Harcias részek persze nem igazán nyitják fel a szemünket, mutatnak rá új dolgokra, sokszor még valóságosakra sem, de azért szórakoztató módon boncolgatják a kérdést.

Teaser kedd #160

A heti soros már jó ideje csücsül a polcomon, és bár angol, de a magyar megjelenésre sem kell már sokáig várni.  Az a helyzet, a magyar kiadó egészen belejött az író könyveinek megjelentetésébe, talán mert jók, és így természetesen eladhatóak, de akik odafigyeltek, azok pontosan tudják, hogy ebben a szerencse is közrejátszott. Az első film kijövetele ugyanis hatalmas ingyenreklámot csinált, mert hogy a kiadó nem költött rá, és ez fix.

No, de ez nem von le a széria értékéből, a zsenialitásából, mindabból az erős szórakoztató faktorból, ami a sajátja. Egyedi és utánozhatatlan.

Demeter passed out. Hera looked scandalized, since her husband had just given birth to a child from his own forehead, and Hera was fairly certain Athena wasn’t her daughter.

Rick Riordan: Percy Jackson’s Greek Gods 

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow (Lockwood & Co. #4)

Jonathan Stroud már bebizonyította számomra, hogy zseniális. Jóllehet az előző résznél arra számítottam, egy trilógiát olvasok, és némileg csalódott voltam, hogy nem értünk a sztori végére, de most, hogy már azt is tudom, jön az ötödik rész ősszel, eljutottam addig, nem bánom. Ha a kis csapat kalandjai a végtelenségig folytatódnának, akkor is túl rövid lenne, mert bármennyire érdekel a történet csattanója, nem szeretném elveszteni ezt a jó kis sorozatot.

Lucy szabadúszóként dolgozik és egy pici szobát bérel. A képességei sokat fejlődtek, de a munkatársai... Sok ügynökség felbéreli különleges tehetsége miatt, de akiket csapat gyanánt kap, nem túl hasznosak. Sok esetben megkötik őket az előírások és a beléjük táplált félelem. Az életét egyikre sem bízná rá, de ott van neki a Koponya is. Nos, az életét rá sem bízhatja, de legalább segítséget jelent a munkájában. Amikor egy reggel Lockwood felkeresi, hogy felkérje egy közös munkára, némi gondolkodás után igent mond, akárhogy tiltakozik is üvegbe zárt barátja. És amikor ismeretlenek feltörik a lakását, csak egy helyre fordulhat segítségért.