Lucy szabadúszóként dolgozik és egy pici szobát bérel. A képességei sokat fejlődtek, de a munkatársai... Sok ügynökség felbéreli különleges tehetsége miatt, de akiket csapat gyanánt kap, nem túl hasznosak. Sok esetben megkötik őket az előírások és a beléjük táplált félelem. Az életét egyikre sem bízná rá, de ott van neki a Koponya is. Nos, az életét rá sem bízhatja, de legalább segítséget jelent a munkájában. Amikor egy reggel Lockwood felkeresi, hogy felkérje egy közös munkára, némi gondolkodás után igent mond, akárhogy tiltakozik is üvegbe zárt barátja. És amikor ismeretlenek feltörik a lakását, csak egy helyre fordulhat segítségért.
Borzasztóan sok dolog történik a könyvben, és ha az összes fontosabb eseményt kiemelném, csak hogy kedvet csinálja, azon kapnám magam, hogy elmeséltem az egész negyedik részt. Sokszor előfordul, hogy túl sok dolog történik egy könyvbe, de mégsem történik igazából semmi. Na, ezzel Jonathan Stroud egyáltalán nem vádolható, kimondottan mesterien mozgatja a szálakat - amit még Rick Riordan is elismer.
Ahogy említettem fentebb, az események szédült tempóban pörögnek, miközben a koponyának köszönhetően megjelenik a humor is. A derék hármas típusú szellem nem sokat változott, alapvetően segíti Lucy munkáját, az egyetlen társa, s fura mód abban is az, aki a lány háta mögött áll, mégsem hagyott fel kisded játékaival sem. Jóllehet, ha éppen nincs megsértődve, rendkívüli módon segítőkész, vicces, hasznos társ, viszont a hátteréről, arról, hogy ki is ő, honnan jött és mi köti ide, még mindig nem tudunk semmit.
Majd hamarosan betoppan Lockwood, aki látszólag ugyan semmit sem változott, de sokkal vakmerőbb lett - pedig bátorságért korábban sem ment a szomszédba -, George, akinek csípős nyelve, ironikus humora alig-alig csillog át sértettségén, és természetesen a harmadik részben megismert Holly is. Meglepő módon, legalább is ez Lucyt meglepi, őszintén örülni látszik a csapat összeállásának, és az elmúlt időszakban sokkal emberibbé vált. Ahogy mindenki más, a másik lány is azt hiszi, miatta vállt szét az álom csapat, amiben, még ha az érintett tagadja is, van valami igazság, mégsem ez a teljes kép, de ezt nem akarja elfogadni senki.
Aztán hamarosan felbukkan Quill Kipps, aki időközben felnőtt, így elveszítette a tehetségét, és csapat felügyelő lett. A fiú karaktere szépen épült az első rész óta, és kalandról kalandra egyre ismerősebb a stílusa, egyre jobban ismeri a csapatot, és még akkor is, ha tökéletes céltáblája George humorának, tagadhatatlanul jól kiegészíti Lockwoodékat. A régi harag ellenére nem kevés alkalommal húzták ki egymást a bajból, és bár először meglehetősen ellenszenvesnek tűnt, egészen megkedveltem, ezért az ő jelenléte számomra külön öröm.
A sztori minden szempontból erősen szellemes. A cselekmény lépésről-lépésre halad, lassan bontakozik ki, közben megvilágít régebbi kérdéseket, és szépen lassan feltárulnak a háttérben zajló üzelmek is. Legalábbis részben. Egy pillanatra sem lesz unalmas, sosem utaztam csak úgy, nem éreztem, hogy lényegtelen lenne, ami történik. Mindennek oka és célja van. Szokás szerint teli vagyunk különböző típusú szellemekkel, szarkasztikus, humoros beszólásokkal, képtelennél képtelenebb történések, és ez az egész egyszerűen csak szórakoztató.
A sikító lépcső esettét, ami az első volt a szériából, még 2013-ban kiadták, és azóta sincs hír a magyar folytatásról, ami némileg elkeserít. De ha valakit érdekel, ne tántorítsa el az angol olvasás, nem állítom, hogy elsőre könnyű lesz, de egy alap szókészlettel nyugodtan bele lehet vágni, annyi szakkifejezést használ, hogy mire azokat összerakjátok, meg is tanuljátok, és részről részre egyre könnyebb lesz. Megéri a belefektetett munka, még akkor is, ha angolul máshogy olvasunk, de erről elég hosszan értekeztem már korábban.
10/10
Lockwood & Co. #4 - Creeping Shadow excerpt by msreeat on Scribd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése