Kondor Vilmos: Budapest noir (Bűnös Budapest #1)

Úgy érzetem, idén túl sok könyvet olvastam angolul - nem tudom miért a 31-ból csak tizenegyet -, ráadásul semmit sem magyar írótól, ami azért szégyen. Így aztán megfogalmazódott a terv, valami magyar, magyarul, és mivel az agyam újabban megint nem, helyesebben még továbbra sem alkalmas szépirodalomhoz, krimiben gondolkodtam. Rég készültem kézbe venni Kondor Vilmos sorozatát. Évek óta porosodott egy könyve a polcomon, ez ellen is tenni kellett valamit, no meg épp jó időpontnak ígérkezett az olvasására is.

1936-ot írunk, Gömbös, a miniszterelnök meghalt. A politikai élet forrong, bár már tudvalevő, ki lesz az utód, minden újságírót ráállítanak a temetésére. Szerencsétlen időpont a halálra, a minden jel szerint zsidó prosti agyonverése semmiféle vízhangot nem kavar, épp ellenkezőleg, mintha soha meg sem történt volna. Gordon bűnügyi zsurnaliszta, a lehető legjobb, és úgy érzi, van itt valami a háttérben, valami, ami miatt megérte gyilkolni, és ami miatt még ő maga is megütheti a bokáját. S ha már senki mást nem érdekel, neki muszáj felgöngyölíteni az ügyet.

A könyv hangulata elképesztő. Visszahozza a békebeli polgári idők végét, ami után az utóbbi időben sírni illik, de feltárja azokat a dolgokat is, amik az árnyoldalát adták a kornak. A '30-as évek elejétől erősödő fajvédő mozgalmak előszelei voltak a 1938-tól hozott zsidó törvényeknek. Gömbös Gyula alatt az antiszemitizmus nem került kormányzati szintre, de mindenki érezte. Ahogy jelen voltak Budapest utcáin a bűnözők, a nyomorgók, a cipő nélkül rohangáló utcagyerekek, s ahogyan ott voltak az előkelőbb és a középosztálybeli értelmiségiek is.

Olvasás közben egyaránt barangoltam mai és az akkori utcákon. Láttam magam előtt a macskaköves utakat, a Köröndöt, a felkapott kávézókat, ahol a társadalmi élet zajlott. Koptattam a lábam az Andrássy utat róva, és felkapaszkodtam a zötyögő villamosok egyikére. Kellemes, ugyanakkor ismerős volt ez a világ, hála érte néhány irodalom és történelemtanáromnak, de mint megtudtam, sokat pont ez a fajta részletgazdagság zavart. Talán szerencsésebb lett volna készíteni egy ismertetőt arról, mi micsoda. elfért volna pár sor a felkapott Abbázia Kávéházról, vagy a Hitler Adolf térről. Persze, akiben megvan az igény, az magától is utánanéz, de tény, megakaszthatja az olvasás élményét.

S mindez csak azért volna igazán sajnálatos, mivel a Budapest noir egy igazán kellemes, laza, szórakoztató krimi, különösen csúcsok és kaptatók nélkül. Tudjuk, honnan indultunk, és azt is, merre tartunk, nincsenek hatalmas csattanók, nyulak a kalapból, amikor minden részvevő képbe kerül, szépen haladunk előre. A karaktereink érdekesek, néhányan egyenesen szórakoztatóak. S miközben Gordon nyugodt, kissé tartózkodó, elgondolkodó sítusával kalauzol végig a történeten, engedi, sőt ösztönöz arra, hogy bele is merülj.

Aligha meglepő, de nem kellett sok hozzá, alig néhány oldal, hogy végleg beleszeressek a sorozatba. Miképpen történt, azt magam sem tudom, de alighanem az apróságok, a kifejezések finomsága, a mai szleng hiánya, a stílus és a történet együttesen felelős új keletű rajongásomért. Magába szippantott és elvarázsolt. Bár nem egy vaskos regény, a sorozat bevezető kötete nincs 200 oldal, de ehhez mérten is rendkívül hamar végeztem vele.

Kondor Vilmos első regényét hat nyelvre fordították, amivel lehetőséget kapott arra, hogy komolyabb sikereket érhessen el más országokban is - a Goodreads-en nem kevés idegennyelvű értékelést olvashatunk -,  ráadásul novemberben érkezik a film is. Nyilván egy csomó dolog teljesen máshogy lesz, de ha képesek megőrizni ezt a hangulatot, valószínűleg odáig leszek a boldogságtól.

9/10