Vegyes felvágott - könyvekről röviden #2

Január elején egy gyűjtőposzttal kezdtem, és most ismét arra fanyalodom. Mostanában nagyon jól, legalábbis normális tempóban haladok az olvasással, de sajnos az írás már egy más kérdés. Keveset és ritkán, ez lett az új mottó, és bár szeretnék változtatni rajta, már semmiképpen sem tudnám behozni azt eddig felgyűlt elmaradást.

Akadt néhány jó, számos közepes, és egy-két kiemelkedő darab az elmúlt időszakban. Ez utóbbi esetekben fizikai fájdalmat érzek a rövidítés miatt, de legyünk őszinték, nem minden könyvről lehet litániákat zengeni. No meg a kevesebb sokszor több. Ráadásul erősen gyanús, hogy ez egy több körös sorozat lesz.

Ahogy legutóbb, most is változó stílusban, témában olvastam. Lesz itt fantasy, ifjúsági regény és egy kis dráma is. Jóllehet több angolul olvasott könyv került most szórásba, viszont közülük  a legtöbb megjelent magyarul, tehát válogassatok belőle kedvetekre.


V.E. Schwab: A Darker Shade of Magic (Shades of Magic, #1)

Négy London fekszik egymáson, Fekete, Fehér, Vörös és Szürke. Az Vörös London antari hercege, Kell, képes utazni a világok között, csak úgy mint a Fehér Londonból származó Holland. Ketten élnek az egész fajtájukból, és mindkét világ, ahonnan származnak, mágia használó. Amikor Kell meggondolatlan jó cselekedetének nem várt negatív hatásai lesznek, és kénytelen az életéért futni, nem tehet mást, mint Szürke Londonba menekül. Itt találkozik a körözött tolvajjal és zsebmetszővel, Delilah Barddal. A lány számára minden jobb, mint a saját valóságában maradni, így szinte gondolkodás nélkül csatlakozik az anrtarihoz, és közösen szaladnak tovább az életükért.  

Már olyan rég hallok erről a sorozatról, és annyi jót, hogy természetese módon feltámadt bennem a kíváncsiság, amit az olvasás eddig nem támasztott alá. A sztori sablonos és erősen kiszámítható, ami különösen azét sokkoló, mert a világ felépítése elképesztő, és rengeteg lehetőséget tartogat. Csakhogy az igazán érdekes karakterekre alig pazaroltak időt, a sablonosokból pedig rengeted jutott. S miközben nem értem a nagy felhajtás körülötte, ugyanakkor nagyon várom, hogy valami sokkolót mutasson a következő részekben, hiszen annyi, de annyi esélyt rejteget! Tipikus példája annak, hogyan kell egy kitűnő sztorit közepesen kifejteni. Szép iparos munka, de nem hagy mély nyomot a lelkedben. Magyarul is megjelent Egy ​sötétebb mágia címmel.

6/10

Gerald Durrell: A halak jelleme


A halak jelleme több, egymástól teljesen különálló történetet foglal magába, kezdve attól, mikor Durell először áll munkába, és felvirágoztatja London egyik állatkereskedését, egészen azokig az időkig, mikor már állatokat gyűjtött Afrikában. Ezek azok a kis történetek, amik igazán nem illenek sehova, de megtörténtek, és adott esetben viccesek is lehetnek.

Már 12 éve, hogy Gerald Durell itt hagyott minket, de munkái - amik alatt most nem kizárólag a könyveit értem - jelenleg is sokak számára okoz örömöt. A magam részéről néhány éve ismét elkezdtem megvenni tini korom kedvenc, valamely költözéskor eltűnt darabjait, s azóta újra és újra kézbe veszem őket. Csak mert jók! Épp ezért különösen fájdalmasnak tartom, hogy felnőtt egy olyan korosztály, akik nem is ismerik.

Jóllehet a gyűjteményem erősen hiányos, de az olvasás élményében még mindig ugyanazt képes nyújtani. A halak jelleme novellái egymástól térben és időben különböznek, és bevallom, nem mindegyiket találtam egyformán szórakoztatónak, ennek dacára érdekesek egy elmúlt, letűnt világ képeként. Ráadásul vegánként koránt sem lelkesedem sem az állatkertekért, sem az állátgyűjtő expedíciókért, de Durell olyan sokat tett - tesz jelenleg is az alapítványának köszönhetően - a kihalóban lévő állatok mentéséért, hogy ezzel még együtt tudok élni.

8/10

Rick Riordan: From Percy Jackson: Camp Half-Blood Confidential (An Official Rick Riordan Companion Book): Your Real Guide to the Demigod Training Camp

Apollo készített a félvértábor számára egy bemutatkozó videót, hogy az újonnan érkezők számára ne legyen annyira misztikus az egész kiképzéses dolog, de a helyzet úgy áll, hogy ezt a filmet egyedül Nicónak kellett végigszenvednie. A többiek nem is tudtak a létezéséről, ezért megnézték, és... Nos, maradjunk annyiban, nem szórakoztak rajta túl jól. Tehát elkészítették a saját változatukat hitelesebb forrásokra támaszkodva, és a tábor lakóinak közreműködésével. 

Nagyon rövidke és nagyon szórakoztató könyvecske volt. Apollo hajlamos a túlzásokra, ez ugye számos apró, bármely sorozatban előforduló felbukkanásából is kitűnik, nem is beszélve az új, rá épülő sorozatról (a The Trials of Apollo sorozat első részéről is írok majd... idővel), Percy pedig Percy. Szükséges része a sorozatnak? Nem. Megérte olvasni? Igen. És tulajdonképpen ennyivel el is mondható a lényeg.

9/10

William Paul Young: The Shack

A történet kezdete előtt négy évvel Mac, három kisebbik gyerekével kirándulni ment, egy reggel két gyereke kenuval beborul a vízbe, és míg őket mentik, a legkisebb lánya, Missy eltűnik. Hamarosan kiderül, hogy egy pedofil sorozatgyilkos rabolta el a kislányt, s véres, szaggatott ruháit megtalálták egy kis kunyhóban, a holtteste azonban sosem került elő. És most kap egy levelet valakitől, akit Papának hívja magát, hogy töltsön vele egy hétvégét abban a viskóban, ami örökre tönkretette az életét.

Néha előfordul, hogy tudatosan választok olyan könyvet, ami valamilyen módon kapcsolódik a valláshoz. Nem egy konkrét felekezethez, csak úgy általánosságban a valláshoz. Rick Riordan könyvei is érintettek, még ha görög és római vonalon is, a The Iron Druid Chronicles sem kivétel, mert fantsyben mindig érdekes, ki és miként vélekedik ugyanarról a dologról, el lehet engedni a valóságot, aztán majd csak lesz valami. Azonban néha megesik, hogy egy egy komolyabb darab is utat tör. Az utolsó bűnevő varázslatos története épp úgy, mint az Úgy döntöttem, megbocsátok... Ezen a vonalon jött  a képbe A viskó, ami állítólag igen különleges, mély értelmű darab.

A téma önmagában felkavaró, minden szülő és normális érzésű személy legnagyobb rémálma egy pedofil, aki még sorozatgyilkos is. Mind egyetértünk abban - bár a magam részéről pontosan tudom, miként lesz valakiből pedofil és sorozatgyilkos -, ők az emberiség legalja, és semmi de semmi értelme abnormális létezésüknek. Mégis vannak, ezért meglepett, hogy a téma dacára a regény kidolgozása, hangvétele alapvetően igen szelíd. Szinte vezet magával, félépítése tudatos, jól szerkesztett, kimondottan könnyen olvasható. A borzalmakat nem részletezi, nem kínál igazi megváltást, csak átad egy eszmét, miszerint nem vagy egyedül, és hogy az élők dolga az élet. S persze meg kell bocsátanod magadnak olyan dolgokért, amikért nem vagy felelős.

Ha őszinte akarok lenni, semmi olyan új gondolatot nem tartalmaz, amivel egy vallását nem ortodox módon, de gyakorló, szabadon gondolkodó személy ne találkozott volna már. Némileg szokatlan az, ahogyan a Szentháromságot ábrázolja, de semmiképen sem egyedi, vagy hogy úgy mondjam, túl egyedi. Nyomokban itt és ott felbukkant korábban hasonló, ennek ellenére érdekesnek és fura módon megnyugtatólag találtam a sokszor egymásra épülő, részben önmagukat ismétlő párbeszédeket. Semmiképpen nem nevezném szórakoztatóan, de érdekesnek határozottan igen. Magyarul is megjelent A viskó címmel.

8/10