Charlie N. Holmberg: The Glass Magician (The Paper Magician Trilogy, #2)

Az első rész egy kellemes kis fanatsy volt, nem kevés szerkesztési hibával, ennek ellenére élveztem. Mivel angolul már mindhárom kijött, sőt egy spin-off kötet is megjelent - magyarul is kint van a második rész-, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, míg begyűjtöm. Jelenleg azon kevés kis romantikus csacskasághoz tartozik, amit ebben a formában még én is szívesen olvasok.

Már három hónapja, hogy Ceony keresztül-kasul bejárta Emery Thane szívét, de a férfi még mindig semmi jelét nem adja annak, hogy kapcsolatuk számára is többet jelentene. Amikor tanulmányi kirándulásra indulnak egy papírgyárba, ami alól mestere természetesen kibújik, már érlelődik benne a döntés, hogy olyan hamar levizsgázik, amilyen hamar csak lehet, azonban mikor  a gyár felrobban, és kis híján maga alá temeti a tanuló csapatot, hirtelen fontosabb dolgai lesznek. 

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Idei törekvéseim egyik alappillére, hogy ledolgozok néhányat a több éve porosodó könyvek okozta elmaradásból, és eme szándékomnak első áldozata lett Márquez könyve. Negatív kép élt bennem róla, talán azért, mert egy kedves ismerősöm azt mesélte, ez a kedvenc filmje. Ez még önmagában nem ok, de mivel szinte csak a romantikus műfajt részesíti előnyben, pont azt, amit önmagában csak igen ritkán fogyasztok, látatlanban eldöntöttem, nem nekem való. Innen látszik, bárki tévedhet. Sőt, még én is!

Juvenal Urbino doktor a vasárnapi mise előtt azonosítja barátja holttestét. A barát öngyilkos lett, ami minden bűn legnagyobbika. Felesége, Femina Daza némileg álszentnek tartja férje álláspontját, s mikor ugyanazon a napon a férfi életét veszti, a hetvenéves nő életébe visszatér gyerekkorának minden emléke, és vele Florentino Ariza, aki levelek áradatán keresztül bombázta szerelmével, és hűségesen várt rá, míg ki nem adta az útját, és vár most is, miközben az urát temetik. 

Stephanie Garber: Caraval (Caraval #1)

Jó néhány éve már, hogy az Éjszakai Cirkusz teljesen elbűvölt. Oly észrevétlenül vett le a lábamról, hogy nem voltam tudatában a súlytalanságomnak. De akkor kezdődött, hogy tudat alatt csakis olyan könyveket kerestem, amik visszaadhatják ezt az élményt. A Caraval ha nem is ilyennek, de hasonlónak ígérkezett, ezért nem tartott sokáig, míg beszereztem, és az idei év első olvasási élményeként meg, sőt el is ejtettem.

Scarlett ​Dragna évente ír egy levelet Legendnek, a Caraval mesékkel övezett, varázsló tudományáról híres mesterének. Mindennél jobban vágyik arra, hogy megnézhessen egy showt, mégis, amikor végre megérkezik a levél, és benne a maghívó, már nem annyira biztos a dolgában. Eljegyzése, ami apja nagyra törő terveit erősítik, talán elrendezett és nincs mögötte semmi érzelem, mégis kimentheti húgával együtt a kis szigetről, ahol apja tejhatalmú uralmát gyakorolja. Csakhogy úgy alakul, hogy nincs más lehetősége, mint útra kelni, azonban mire ő, és matróz útitársa odaérnek a Caraval színhelyére, a húga, Tella nyomtalanul eltűnik, és kiderül, hogy csak az kaphatja meg az annyira vágyott kívánságot, aki megtalálja a lányt. 

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Húsz évesen olvastam először, és akkoriban nem volt könnyű megszerezni. Ugyan időről időre újra kiadták, mégis folyton hiánycikk volt. A híre, hogy betiltott könyvként mégis világismertségre tett szert, és számos nyelvre lefordították, természetesen megelőzte. A sztori, ami követe, az álnév alatti publikálás, hogy Szepes Máriából a rendszer ellensége lett, mind olyan adalék volt, ami olajat jelentett a tüzemre. Akartam a könyvet, a szeretnék mint olyan, nem létező fogalommá vált.

Amikor Nima néhány napja megkérdezte, nincs-e kedven írni erről a kultikusnak tekinthető regényéről, rájöttem, borzasztóan nehezemre esik. Persze tudom, miről szól, el is tudnám mesélni, de akkor is csak úgy menne, hogy néha-néha elkalandoznék, belekeverném a saját hitem, véleményem, azaz Ádámtól és Évától kezdeném, és aligha jutnék valaha is a végére. Összefoglalni egy rövidke postban lehetetlen, de attól tartok 50 oldalban sem menne. Küszködöm önmagammal, keresem a szavakat, de hogyan írható le a történet által adott hatalmas élmény néhány bekezdésben? Segítek, sehogy.

Vigyázat, jövök!

2015-ben késztettem egy listát, ami olyan könyvekből állt, amiket arra az évre beterveztem, és ha esetleg összevetitek a kettőt, azt fogjátok látni, az első listából kettőt, míg az alternatívból négyet pipáltam ki. S hogy ne legyen annyira egyszerű, azok egy részét is tavaly, szóval még csak nem is 2015-ben. Ugye ezek után felmerül a kérdés, mégis mi a csudáért görcsölök?! Hát azért, mert ezeknek a könyveknek nagy része évek, azaz évek óta a polcomon porosodik, és bár tavaly előszeretettel választottam olvasnivalót hátulról, ez is kevésnek bizonyult.

Ráadásul, azt a néhány ajándékot leszámítva, azért vettem meg mindet, mert az író előző könyve tetszett, esetleg régóta vágytam rá, és/vagy - bár ebből van a legkevesebb - valaki olyan jó szívvel ajánlotta, hogy beleszerettem ismeretlenül is. Úgy érzem, ezek után rendkívül csúnya dolog részemről méltatlan mellőzésük.

Ez is megvolt, azaz kipipáltam a 2017-es évet is

A 2017-es év olvasás tekintetében meglepő és kellemes volt. Meglepő, mert ötven könyv felett végeztem, és kellemes, mert nem kevés nagyszerű, szórakoztató darabbal is összeakadtam.
Megpróbálkoztam új írókkal, stílusokkal, eltökéltem, hogy több női írót szeretnék megismerni, és azt hiszem, ez a törekvés jót tett az olvasási kedvemnek is. Kellemes meglepetést okozott a Galaxis útikalauz stopposoknak, a Kvantumtolvaj, Benedict Jaka Alex Verus sorozata, a Budapest Noir, az Úton, az Az és női vonalon a The Paper Magician is - lejjebb még említek néhány írónőt, de mégsem ismételhetem magam újra és újra.

Napi apró - könyvekről röviden #6

A jó hír az, hogy bár az íráshoz nincs kedvem, legalábbis nagy, kifejtő, reeás posztok formájában, viszont tök jól haladok, ami az olvasást illeti. És ez nagyon fel tud villanyozni. Jó, azért valami nekem is sikerülhet! És ha ezt az évet nézem, ami egyaránt illethető hektikus, zavaros, érzelmileg felkavaró és iszonyatosan fárasztó jelzőkkel, igazán elégedett lehetek a változatosságával, a némi óvatos kísérletezgetés ellenére is.

Talán a listát nézve úgy tűnhet, hogy sok angol könyvet olvasok, de valójában, még mindig a magyar nyelvűek vezetnek. Ennek ellenére ebben a felhozatalban, a három angol nyelvű kiadásból csak egy kapható magyarul, és ha engem kérdeztek, ez szégyen.  Persze ez egy kis piac, ahol igazán zseniális darabokat is meg lehet folytatni reklám és egyéb hirdetések hiányában, de az ember lánya valahogy sosem adja fel a reményt.

Jonathan Stroud: The Empty Grave (Lockwood & Co. #5)

A The Empty Grave sokkal hamarabb került hozzám, mint azt terveztem. A Bestsellers 25. évfordulóján, természetesen 25% kedvezménnyel gyűjtöttem be - csodás nap volt, több könyvvel távoztam, mint terveztem, de az előzetes számításnál kevesebbet költöttem, win win - , így nem vártam meg az olcsóbb kiadást. Természetesen egyből kézbe vettem, és most kicsit felemás érzéssel írok róla. Örülök, mert természetesen szuper volt, ennek ellenére némileg el is szomorított, mert ez azt jelenti, hogy nem várhatok többet.

Lucy szépen visszailleszkedik a csapatba, és mondhatnánk, hogy minden visszatért a normál kerékvágásba, de a külvilágban sajnos nincs minden rendben. A Fittes ügynökség az egyedüli nagy cég a piacon, ami különben is felborulni látszik, közben a koponya felismerése szokatlan irányba indítja a csapatot. Valami igazán vakmerő irányba, és az csak természetes, hogy majdnem ott hagyják a fogukat. Persze megéri, elvégre betörhetnek az egyik legismertebb család mauzóleumába, és megleshetik Marissa Fittes nyugvóhelyét. 

Charlie N. Holmberg: The Paper Magician (The Paper Magician #1)

A magyarul is megjelent A papírmágus úgy söpört égig az ismerőseimen, mint egy nyári vihar. Látszólag elsöpört mindet, és a nyomában elégedett, mosolygós könyvmolyok maradtak. Szinte mindenki szerette, ami persze mindig gyanús, főleg, ha rólam van szó, mert hát sok esetben kimondott hátrányt jelent mások elégedettsége, pontosítok, tömeges elégedettsége, viszont szinte senki sem állította, hogy tökéletes lenne. Ez tetszett, no meg pont beleillik abbeli tervembe, hogy több női íróval ismerkedem, és megszabadulok azon előítéleteimtől, miszerint kevés nő tud számomra elfogadható fantasyt írni.

Ceony Twill nem akar papírmágus lenni, de úgy tűnik, nem sok választása van. Emery Thane mágus gondjaira bízzák, a probléma csak az, a férfi minden jel szerint teljesen bolond. Ha vonakodva is, de hozzákezd a tanuláshoz, azonban legnagyobb ámulatára sokkal több lehetőség rejlik a papírban, mint gondolta volna. Mire igazán elkezdené élvezni tanulmányait, Thane szívét elrabolják, szó szerint, és mivel mások nem tesznek semmit, nem tehet mást, mint visszaszerezi. Mintha ez ennyire egyszerű lenne. 

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj

Az órák az egyik kedvenc könyvem, 2002-óta már többször olvastam - bár az igaz, az elmúlt néhány évben betokosodott a polcomon -, így tényleg jó hírként éltem meg, hogy a Jaffa Kiadó újra kiadta Michael Cunningham Pulitzer díjas könyvét, majd aztán folytatja az életművet is. Tizenöt évet vártam egy következő regényre, nem volt nagy idő. Észrevétel szökkent el, ahogy az a másfél-két nap is, míg a végére értem.

Peter, a negyvenes éveinek elején járó műkereskedő, feleségével, Rebeccával él egy kényelmesnek nevezhető házasságban. Ha néha fel is vetődik, jó-e így, a napi, heti, havi rutin továbblöki a lendületet vesztett életet. Minden elfogadhatónak tűnik, egészen addig, míg meg nem érkezik felesége sokkal fiatalabb, útkereső, drogról leszokott öccse. Ethan, akit családja csak Balunak hív, fiatal, elbájoló, igazi életművész, szenvedélyét maga mögött hagyva keresi az életcélját,  felelősség nélkül, szabadon.