Charlie N. Holmberg: The Glass Magician (The Paper Magician Trilogy, #2)

Az első rész egy kellemes kis fanatsy volt, nem kevés szerkesztési hibával, ennek ellenére élveztem. Mivel angolul már mindhárom kijött, sőt egy spin-off kötet is megjelent - magyarul is kint van a második rész-, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, míg begyűjtöm. Jelenleg azon kevés kis romantikus csacskasághoz tartozik, amit ebben a formában még én is szívesen olvasok.

Már három hónapja, hogy Ceony keresztül-kasul bejárta Emery Thane szívét, de a férfi még mindig semmi jelét nem adja annak, hogy kapcsolatuk számára is többet jelentene. Amikor tanulmányi kirándulásra indulnak egy papírgyárba, ami alól mestere természetesen kibújik, már érlelődik benne a döntés, hogy olyan hamar levizsgázik, amilyen hamar csak lehet, azonban mikor  a gyár felrobban, és kis híján maga alá temeti a tanuló csapatot, hirtelen fontosabb dolgai lesznek. 

Az első részből kihagytak olyan száz oldalt, azt talán már akkor is írtam, hogy csak egy könnyed kis szórakozás, semmi komolyabb, csak egyszerűen kevés. Amin ugye még lehet segíteni, és ha nem is nőtt a kötet hossza, az biztos, hogy jobb képet kapunk a világról, amiben játszódik. Még lovaskocsik szaladgálnak, de megjelennek az automobilok is, sok helyen a távírót használják, azonban a telefon már egy ideje hódító útjára elindult. Holmberg felerősítette ezt a kettősséget, ezt a vibráló, változásoktól teljes időszakot, múlt és jövő találkozását, és belegyömöszölte ebbe a laza kis regénybe.

Ceony maga is mást szeretne, elvégezni a mágusképzést, levizsgázni, és ha minden jól megy, Emery oldalán megöregedni. A cél dacára olyan mélyen belekeveredett a vérmágusok utáni hajszába, hogy szinte meg sem lepődik, amikor ismét az életére törnek. Bár eltökéli, hogy csak a tanulmányaira fog koncentrálni, mivel Thane mágus nem igazán érdeklődik utána, de minden jel szerint ebben téved, s amikor úgy gondolja, egyedül is boldogul, rá kell jönnie, segítségre van szüksége.

Ceony és Emery párosa most is szórakoztató, ez a tipikus rossz fiús, védelmezős, szarkasztikus stílus mindig megkapó, ha az ellenlábasa egy bájos lány, enyhe kisebbrendűségi érzéssel, de felvágott nyelvel és erős bizonyítási vággyal. Az összhang köztük határozottan mélyebb, már a kívülállóknak is szemez szúr. Ez az édes vívódás, és az élethalálharc éles kontrasztot alkot, viszont nincs a történetben olyan hatalmas ugrás sem, mint az első részben volt.

Az üvegmágus végre jól szerkesztett, logikusan felépített darab, kitölt néhány hézagot, és bár a papírmágiáról nem tudtunk meg újabb dolgokat, az üvegmágia határozottan érdekesnek tűnik. Jóllehet a vége némileg kiszámíthatónak tűnt, ez a kicsit több mint kétszáz oldal még mindig szórakoztató, és határozott fejlődést mutat.

Az előző rész inkább a lehetőségei miatt kapott nyolc pontot, de a The Glass Magician már stabilan és erősen nyolcas. Várom a befejező részt - a polcon van, nem fogom megerőltetni magam -, mivel az írónő olyan lehetőségeket teremtett, amit vétek lenne nem kiaknázni, és ami elképesztő konfliktusokat ígérnek. Már amennyire erről szó lehet Charlie N. Holmberg kvalitásaival, no de akkor is izgalmas eshetőségek, és pont.

8/10