Stephanie Garber: Caraval (Caraval #1)

Jó néhány éve már, hogy az Éjszakai Cirkusz teljesen elbűvölt. Oly észrevétlenül vett le a lábamról, hogy nem voltam tudatában a súlytalanságomnak. De akkor kezdődött, hogy tudat alatt csakis olyan könyveket kerestem, amik visszaadhatják ezt az élményt. A Caraval ha nem is ilyennek, de hasonlónak ígérkezett, ezért nem tartott sokáig, míg beszereztem, és az idei év első olvasási élményeként meg, sőt el is ejtettem.

Scarlett ​Dragna évente ír egy levelet Legendnek, a Caraval mesékkel övezett, varázsló tudományáról híres mesterének. Mindennél jobban vágyik arra, hogy megnézhessen egy showt, mégis, amikor végre megérkezik a levél, és benne a maghívó, már nem annyira biztos a dolgában. Eljegyzése, ami apja nagyra törő terveit erősítik, talán elrendezett és nincs mögötte semmi érzelem, mégis kimentheti húgával együtt a kis szigetről, ahol apja tejhatalmú uralmát gyakorolja. Csakhogy úgy alakul, hogy nincs más lehetősége, mint útra kelni, azonban mire ő, és matróz útitársa odaérnek a Caraval színhelyére, a húga, Tella nyomtalanul eltűnik, és kiderül, hogy csak az kaphatja meg az annyira vágyott kívánságot, aki megtalálja a lányt. 

Az elejétől kezdve átütött a szerelmi szál, így aztán bátran mondhatom, ez ismét egy csajosabb darab. Nincs ezzel semmi probléma, mert maga a történet érdekes, még akkor is, ha némileg kiszámítható. Scarlett egész figyelmét elvonja a húga eltűnése és közelgő esküvőjének dátuma, nem mindig és feltétlen ebben a sorrendben. A házasság is csak egy eszköz, amivel testvérét és önmagét biztonságban tudhatja.

A figyelmeztetés ellenére, miszerint ne feledjék az egész egy játék, hamarosan kiderül, itt bármi megtörténhet, és a bármi alatt tényleg azt is értik. Ez persze lehetne sokkoló is, mégsem az. Az egész Caraval sötét hely, a varázslatokból, az elbővülő varázslatból,  alig kapunk valamit, és itt mindennek komoly ára van. Néha úgy éreztem, elképesztő dolgok tanúja vagyok, de a következő oldalon meg nem értettem, hogy kerültünk erre a kegyetlen helyre. Mivel ez egy játék, és sok résztvevője van, elvártam volna némi konfrontációt az egyes játékosok között, de erre is kevés példa adódott.

A The Paper Magician - nal ellentétben, ami pont arról szól, Ceony hogyan kezd el vonzódni Emery-hez, egyik pillanatról a másikra, és ugye az ezért megvívott harcról, itt a központi kérdés, nem a lányok, vagy az ő szadista apjuk, hanem a  Caraval, ami után hősnőnk egész életében ácsingózott. Jóllehet mind sejtjük, hogy a végére ez a kis kaland rendezi majd az életüket is, csak valahogy eltolódtak az egyensúlyok.

Szóval akad benne hiba bőven, kibontatlan lehetőségek, Scarlett nyögve nyelős haladása, folytonos kapaszkodása a jövőbeli esküvőjébe néha kicsit kizökkentett, s miközben tisztán látom a regény hibáit, hogy sokkal feszesebb sztori is lehetett volna, mégis minden pillanatát élveztem. Nagyon fura és különös kettősség ez.

Nos, nem volt olyan mint az Éjszakai Cirkusz, de bolond lettem volna, ha ennyire magasra teszem a lécet.  A vége kiszámítható volt, ámbár szép függővéget hagyott a következő részig, amit az alapsztori minden problémája ellenére érdekesnek tűnik. S épp ezért mondom, mégiscsak lehet benne valami varázslat, mert képes volt fenntartani az érdeklődésemet, és elérte, hogy vágyom a folytatására.

8/10

Bár én angolul olvastam, idehaza is megjelent ugyanezen címen a Libri - Insomnia gondozásában.