A krimim épp kezdett érdekelni, és mégis, valami belsőkényszer hatására félretettem. Kis olvasási, meg mindenféle válságban leledztem a múlthéten, ezért arra gondoltam, nem olvasok. Majd meg arra: még sem illik, hogy ne forgassak semmit kötve! Ezért abban bízva, egy más irány majd felráz, lekaptam valamit a polcról.
Hát, öööö... Mellé nem nyúltam, érdekel is, meg jól is haladok vele, de csak a huszadik oldalon jöttem rá, mit martam el vaktában. Rég készülök rá, hiszen filmen már megvolt, csak olvasni nem olvastam. A hangulatomhoz annyira nem passzolt, de bánja kánya, csak lesz valahogy!
Gimmerton harangjai szóltak még; a megáradt patak zúgása felhallatszott a völgyből, és kellemesen simogatta fülünket, pótolva a nyári lomb zizegését, mely elnyomja a víz zenéjét Thrushcross Grange körül, mihelyt felöltik díszüket a fák. Szelesdombon mindig ezt a zúgást hallottuk csendes napon, nagy olvadások vagy záporok után.
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Huh, olvasási és egyéb válságokra nem biztos, hogy ezt javasoltam volna, noha nagyon jó könyv. :)
VálaszTörlésDe azért remélem, tetszeni fog végül. :)
Már majdnem a felénél vagyok. Nem rossz, csak nem egy felemelő darab. De valami csak lesz. :D
TörlésNem felemelő, sőt, elég nyomasztó itt-ott, valljuk be, de a vége végül felemelő lesz. Nekem az volt. :)
TörlésJó ez a fa, tökéletes választás. :)
Talán pont ezért nem rakom félre. Mert sokkolóan nyomasztó, és egyenlőre iszonyú mértében értetlenkedem, de épp ezért kíváncsi vagyok nagyon a végére.
TörlésNekem is nagyon tetszett, mert illik ehhez a hangulathoz. :)