Heathcliff kalandjaival szerencsésen végeztem. Jó, néha érvágás közeli állapotba kerültem, és készséggel elismerem, talán nem a legmegfelelőbb időben ragadtam meg, de összességében azért tetszett. Tudom, ez egy kicsit furán hangzik, de van az úgy, hogy az utálat és a szeretet között himbálózol félúton, és az aktuális érzéseid aszerint változnak, épp milyen hangulatban vagy.
Így aztán lehet, néhány nap után nem erre billen majd a mérleg áruló nyelve, de most szeretem. Azért nem annyira, mint az eheti könyvemet, amire oly rég vártam, és amit erővel kerültem ki angolul. Szerencsére már nem kell megtartóztatnom magam. Akár élvezkedhetnék is, mégis behúztam a féket. Valahogy ebből a sorozatból nagyon hamar kifogyok. A lapok csak úgy elillannak, észrevétlen, és huss... szomorú bloggerként várhatok a következőre. Nincs igazság!
Sarah felém fordul, szeme tágra nyílik a hirtelen támadt szenvedélytől, az arca eltökélten megfeszül... már láttam ezt a pillantást, jól ismerem. Akkor néz így rám, amikor pillanatokon belül közli, hogy veszélyes dologra készül.
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése