2014. július 21., hétfő

Nyúlik, mert nyújtom

Bár van egy Variálós vasárnap névre hallgató rovatom, de néhány kedves blogger ismerősnek eszébe jutott, mi lenne, ha egy adott témáról mindenki megírná a saját véleményét. Egymástól függetlenül ugyan, de nagyjából egyszerre. És mivel az ember szeret együvé tartozni, no meg a feldobott témák igencsak érdekesnek tűntek, jelentkeztem rájuk magam is.

Rögtön az első a határok feszegetését hivatott taglalni, és ennek kapcsán erősen elgondolkodtam. Mindig úgy jellemeztem önmagamat, mint a megszokások emberét, mert szeretem, ha dolgok állandóak körülöttem, és nehezen szánom rá magam az újdonságok kipróbálására. Azért mert csak. Röghöz kötött vagyok minden szempontból, és nem szeretek csalódni.

Nagyjából ennyi a mentségem, és nem hiszem, hogy kéne más. Nem kezdek olyan stílusú könyvbe, amiben már egyszer csalódtam, mert tudom, hogy újra csalódni fogok. Nem ismerkedem új emberekkel, nehezen avatok a bizalmamba bárkit is, nem vásárolok új kütyüket, hiszen a régieket sem igen használom, és úgy általában szeretem, ha minden úgy van ma is, ahogyan tegnap volt.  
És ezért nem eszem... Hoppá! Álljunk meg egy pillanatra!

Az elmúlt év számomra a változásokról szólt, teljesen megreformáltam az életemet, benne nagyjából mindent, szóval nem mondanám, hogy nem léptem ki a komfortzónámból. A munkám és az úgynevezett hobbim is kínált erre bőven lehetőséget, így lett egy verses rovatom az ekulturán, és hirtelen kölcsönadott munkaerő lettem egy másik főnök nem feltétlen értő kezei alatt. Ez utóbbit nem én választottam ugyan, de jó próbatétel volt, és olybá tűnik, most, hogy már látom derengeni a végét, valahogyan csak túlélem.
Most akkor hogy is van ez? Miért irtózom ösztönösen az újdonságtól, miközben észre sem veszem és tucatnyi járt utat hagyok el egy-egy járatlanért?

Ott lehet ama bizonyos kutya elásva, hogy mindenki tart az ismeretlentől. Félünk, és ez az érzés olyan mélyen lehet a legtöbbünk DNS-ébe vésve, hogy erőszakkal sem vagyunk képesek szabadulni tőle. Irtózunk a váratlantól, mert kirántja lábunk alól a talajt. Semmissé teszi az elmúlt évek energiáit, amit arra szántunk, hogy megvédjük magunkat a külső és zord világtól.

Talán akkor kezdődhetett, amikor kissé szőrös ősapánk kitágult pupillával nézte a tüzet, viaskodva magában a veszélyérzettel, és azzal, hogy a nagyon fényes, égető valami éltető meleget is ad, majd bambán hagyta, hogy a barátja félretaszítsa bunkójával, s ő vegye magához a váratlan ajándékot. Aki ezzel persze le is aratta a babért a pajtása orra előtt, akinek nem volt bátorsága megragadni a lehetőséget.

Ha nem lennének kalandvágyó lelkek köztünk, ha nem találnánk olyanokat, akik önként és dalolva lépnek ki a komfortzónájukból, nem lennénk itt. Az most más kérdés, hogy akkor hol is lennénk, de nem ebben az állapotban az tuti. A teljes élethez rengeteg dolog szükséges, de többek között a nyitottság az, ami nélkülözhetetlen. 

A kutyáink annyit vonyították az eget, hogy az ember, aki elirigyelte az éjszakai szerenádokat, maga is az űrbe vágyik, és nem sajnál ennek érdeklében semmit, mert van az az ár, amit érdemes megfizetni. A bolygónk legmélyebb és legmagasabb pontját is kutatjuk, mert akármennyire is féljük az ismeretlent, legalább ennyire vágyunk is arra, hogy megértsük.

A saját életem tekintetében ez azt jelenti, hogy bármennyire nem érdekel valami, megpróbálok túllépni a saját előítéleteimen és kipróbálom. Aztán ha nem jön be, akkor teljes átéléssel fújoghatok, mert többé senki sem mondhatja, hogy azt sem tudom, miről beszélek.
Hiszem, hogy jót tesz nekünk, ha időről időre megmérettetünk, ha kipróbáljuk magunkat ezzel feszítve tovább azokat a határokat, amiket már évekkel korábban elértünk, és azt hittük, nincs tovább.

Ezt a fajta ismeretlent én esélynek hívom a fejlődésére, és most nem a Szürke trilógiáról beszélek, amit végigolvastam, de rájöttem, hogy nem nekem való, hanem minden olyan dologról, amit megtanultam az elmúlt hónapokban, legyen az munka vagy kutatás a versekhez, egyre megy. Ugyanis amibe nem halunk bele, attól megerősödünk.

Írtam én már a bedobozolt életekről, és a dobozból kilógó végtagok lecsapásáról, igaz hogy más-más kapcsolatban, de gyakran, mert számomra ez egy kardinális kérdés, ugyanis szerintem soha nem passzoltam tökéletesen egy társadalmi elvárás által épített dobozba sem. Így azt tettem velük, amit minden normális ember tesz ilyenkor - ugyanis ez nem lázadás -, azaz tágítottam a saját teremet. Ez pedig a hatás-kölcsönhatás elve alapján befolyásolta a környezetemet is. Tehát ha innen nézzük, az én korlátaim kitolása alakítja a környezetemet is. És mielőtt valaki azt mondaná, a saját dobozunk alakítása nem számít a határok tágításának, az gondolkozzon el azon az egyszerű tényen, hogy sokkal kényelmesebb a fenekünkön és nyugton maradni, mint elébe menni a pofonnak és felvállalni önmagunkat.

Szóval nyújtom, mert nyúlik. Nyújtom, mert nyújthatom és szerintem ti mind ezt teszitek, csak legfeljebb nem tudjátok, hogy amit tesztek, az a komfortzónátok elhagyása.
Nincs szörnyűbb félelem, mint a tudatlanság okozta félelem. Az eszem tisztában van ezzel, de azért kérek egy önként jelentkezőt, aki minden alkalommal, amikor reflexből mondok nemet, emlékeztet rá...

Tehát legyünk bátrabbak és ugorjunk a dolgok közepébe, aztán beszéljük meg az összes bukásunkat és sikerünket. Ezzel inspirálhatunk másokat is, és persze gyűjthetjük az erőt a következő összecsapás előtt, mert a Megszokás kontra Ismeretlen igen ütős meccseket vívhat egymással.

Íme a témában résztvevő blogok listája, és megvallom őszintén, már nagy izgalommal várom, hogy végre este legyen, és elkezdhessem olvasni, kinek és mi jutott eszébe erről a témáról. Mert sokan vagyunk, sokfélék, és szeretek a homlokomra csapni azzal: tényleg, még ezt is lehetett volna!

FFG
Pupilla 
Miamona
Zenka 
Ilweran
Szilvi
Nima
Anaria
tigi
reea
Nita
Andi 
Loki
Bea

17 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes mindenkinek a megközelítése, jó volt olvasni. :) Igen, van egy ilyen motiváló tényező is, hogy ugye ha már ismered, teljes joggal kritizálhatsz valamit az azt kedvelők szerint (szerintem anélkül is, ha van egy bizonyos rálátásod és intelligenciád, de hagyjuk), de mostanság már leszoktam az ilyen "feszegetésekről", és inkább Nimához hasonlóan félredobok valamit, ha annyira nagyon nem, hogy az már szenvedés lenne.
    A Yodás képen-feliraton nagyon röhögök :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megláttam, beleszerettem és vártam a lehetőséget a használatára. :D
      Könyv tekintetében ritkán nyúlok mellé, de akkor inkább befejezem, mert mindig reménykedem abban, hogy lesz ez még jobb is, kicsit mazochista vagyok, meg szeretném megérteni, hogy mások miért imádják.
      És fura, hogy ezekből nem tanulok, de ezt inkább nem is kommentelném. :D
      Mondjuk félrerakott könyvem nekem is van, és meglepő, ha most nem is, máskor még kedvem is lehet hozzá. :)
      Igen, van egy rálátásod kívülről is, de az mindig felületesebb szerintem. Emlékszem hogy egy csomóan értetlenkedtünk Zenka Bonesos megnyilvánulásán, mert nekünk az tök mást jelentett, de ő Zenka, és nem kell elfogadni a mi véleményünket csak azért, mert mi azt mondtuk. :) Az más kérdés, hogy az ember lánya sokszor tudja, ezt vagy azt nem fogja szeretni... és mégis folytatja :D

      Törlés
    2. Néha rám is rámtör a mazochizmus, és végigszenvedem, de nem nagyon éri meg az esetek többségében, de ez tényleg csak azoknál az eseteknél van így, amikor egyértelműen tudod, hogy ez nagy melléfogás volt. :)
      Zenka nem szereti Bonest, ugye? Én sem :D

      Törlés
    3. Ritkán olvasok rossz könyvet, de azt mindig valami karmikus tartozásnak fogom fel :D
      Nem szereti. Neki és neked is elnézzük. :D

      Törlés
    4. köszönöm, megnyugodtam :D :D
      Igen, néha beüt a ménkű, avagy utolér a karma :)

      Törlés
  2. Az életünkben a komfortzónából való kilépéshez, területtől függően, bátorság kell. Valahogy úgy vagyok vele, hogy kóstolgatni szeretek. Most én sem könyvekről beszélek. Ha valami tetszik és látok benne lehetőséget akkor próbálkozok, de mindig csak annyira, hogy nekem elég legyen. Sajnos inkább csipegetek, és semmit nem felesztek tökélyre, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy szélesítsük a látkört, a tevékenységeket, mert érdekel, de egy határnál elég lesz. Sok dolgot már "megtanultam" valamennyire, és bánom, hogy nem volt kedvem, merszem tovább fejlődni. Valahogy ilyen ez az olvasásban is. nehezen kezdek bele, s ha bele is kezdek, ha tetszik is, akkor sem biztos, hogy elvakult rajongója leszek témának, műfajnak, írónak. Amolyan langyoskának tartom magam, amit nem is szeretek, így simán félre is dobok könyveket, terveket is.
    Jó volt ismét olvasni rólad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz. A bátorság elengedhetetlen, de hiába vagy bátor, ha nem vagy nyitott, talán párba kellett volna állítanom őket. :)
      Mindenki maga húzza meg azt a határvonalat, amit még könnyedén át tud lépni, ha kell, és szerintem idővel, különösen, ha valami jól megy, kitoljuk ezeket a vonalakat. :)
      Az én koromban már ritkán rajongunk elvakultan, de azért mindig beismerem magamnak, ha tévedtem. Azért azt nem tagadom, csak igen nehezen :D Néha jó lenne, ha valaki lökne rajtam, mert hajlamos vagyok egy kicsit leülni, de én is csak addig megyek, hogy kényelmes legyek. Nem vagyok elég bátor... :D
      Köszönöm. :) Jól esett írni is, csak konkréten az ágyba zuhantam a záró pont után. :) De érzem, visszatérek! Már itt kaparom az ajtót. Csak nagyon halkan. :D

      Törlés
  3. Csak nehogy elkopjon a nagy kaparásban az ujjad, a körmöd! Inkább kitárjuk előtted az ajtókat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Túl jó vagy hozzám! :D Nem tudom miért, de szeretek kaparni... Olyan, mintha haladnék valamerre. Csak nagyon lassan... :D

      Törlés
  4. Ez tökre igaz, hogy amibe nem halunk bele megerősít...engem is kikényszerített az élet a komfortzónámból a biztonságos kis Anaria-landből ahol mindennek van értelme és vannak válaszok meg minden meg van tervezve. Most olyan életformám van aminek bizonyos elemei csak soso tervezhetők...de fontosak hogy végbemenjenek és meg kellett szoknom hogy nem mindig látom előre hogy alakul...amennyire szar volt eleinte benne lenni most úgy érzem sokat tanultam és nem biztos hogy Anarialandben ezt mind megtanulom :) Kell a bátorság...de néha fenéken billent valami vagy valaki és akkor már ott találod magad ha akarod ha nem, a bátorság meg majd jön közben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. A legtöbb olyan szituáció, amiből tanultam úgy alakult, hogy én nem akartam, aztán csak kénytelen voltam aktív részese lenni. :D
      Pont most beszéltük a tesómmal, hogy amikor idejöttem dolgozni, akkor félő volt, hogy félév múlva elküldenek. Vagy ha nem, akkor én keresek mást, annyira nem akartam ezt. És most itt vagyok 3 éves, imádom, amit csinálok, kedvelem a kollegáimat, és momentán sehova sem mennék el szívesen. :) Azért ha sokat kölcsönadnak, be fogok rágni :D

      Törlés
  5. Válaszok
    1. De bizony ám! Minden kedden új vers jön, és én írok hozzá hülyeségeket. :D Annyira féltem tőle, és most nagyon élvezem ám. :)

      Törlés
  6. Te is óvatos duhaj vagy! Sokkal többen vagyunk, mint hittem. És tényleg igaz, hogy az ember észre sem veszi, mikor megtörténik vele a határfeszegetés... Bezzeg ha mással történik, az jobban szembetűnő. Sajnos majdnem mindennel ezt tapasztalom az életben. A pillanatban átélni a dolgokat nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen...Előtte, utána látjuk mekkora volt a szakadék, amin átugrottunk, és azt mondjuk, baszki, erre többet biztos nem vállalkoznék... pedig dehogyisnem... :)
    Az ősemberes tűzgyújtás után a kalandvágyat pedig simán kandallóvágynak olvastam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kandalló! *-* Nem véletlen a kapcsolás. :D
      Igen, nekem is el kellett gondolkodnom erről, mert kiderült, hogy egy csomó dologban igenis szeretek kalandozni, miközben a könyvek területén egyáltalán nem vagyok rugalmas. És igazából nem tudom, hogy miért, mert arra is pont most jöttem rá, szeretem a változást a kihívásokat. De miért ne lehetnék ebben is ellentmondásos... :D

      Törlés
  7. Érdekes megközelítés :) És egyet értek a végével is :) Néha szükség van rá, hogy bátrak legyünk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a legtöbben a könyvek oldaláról közelítettek, de kicsit tágítottam a kört. :) Bátorság nélkül leragadunk, de azért néha az is annyira jól tud esni. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...