A félelmeink olyan történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk #8 - a nyomozó

 - Mike egy gigantikus barom, de most kicsit sajnálom. Sunsheen kicsinálja - mondta Jamie szinte mellékesen, ahogy rágyújtott. A kocsi ablakát a sofőr automatikusan leengedte és a kintről becsapódó huzat szétzilálta a kecsesen felszálló füstszalagokat.

 Nem tudta figyelmen kívül hagyni társa kaján hangszínét, és ugyan kissé szégyellte magát,  neki is önkéntelen mosolyra húzódott szája. A kedvencnek nem nevezhető kollégája őrjöngve üvöltött a kihallgató előtt, amiért, még ha néhány órára is, de visszatartotta a DNS teszt eredményét.  Meggyanúsította egy sereg dologgal, a nyomozás akadályozásával, azzal, hogy korrumpálták és hogy, hogy nem még egy évekkel korábbi karácsonyi összejövetel is előjött, ahol nem jelent meg, hiszen nyilván felsőbbrendűnek képzeli magát másoknál. Mindezt úgy, hogy eközben a származását, kék vérét valamint a rossz neveltetését káromolva lehordta a földig.    

 Ismert tény, hogy nagyon korán elveszítette a családját, ezért titkon még csodálták is helytállását, de ugyanakkor azt is gondolták, azzal a temérdek pénzzel a háta mögött nem is lehetett annyira nehéz dolga, a jelenlétében azonban soha senki sem hozakodott elő ezzel a  témával. Hiszen minden örökségét odaadta volna, ha a szülei és a testvére élnek, tehát megtartották maguknak a véleményüket, egészen eddig a pillanatig. Mintha egy ki nem mondott titkos szabály lenne, amit a kollégája dühében felrúgott.  

 Amikor benyitottak a kihallgatóba, szinte még ott visszhangzott körülöttük az összes sértés, és a bent lévő két férfi tekintetéből egyből tudta, mindent hallottak. A gyanúsított arca kifejezéstelen volt, de az ügyvéd szemében volt valami egészen furcsa. Együttérzés? Talán csak képzelődött, de amikor bemutatta a nyomozás vezetőjét és a társát, esküdni mert volna rá, hogy Sunsheen a szokásosnál is zordban nézett.

 - Az ügyfelem megtagadja a vallomástételt.

 - Még egy kérdést sem tettünk fel!

 - Nem működünk együtt, amíg nem kapom meg a vizsgálati anyagot. Mr. Moore-t visszakísérhetik a cellájába.

 A kollégái megmerevedtek. Akármit is tennének, nem lenne semmi értelme, a gyanúsított nem mondana egy árva szót sem. Elveszítették az irányítást.
 Tisztában volt vele, a kapitány hamarosan hívatja majd, hiszen nyilván ez is az ő hibája, és ha őszinte akar lenni magához, tagadhatatlanul eltaktikázta magát. Még egy kis időre lett volna szüksége, túl hamar jöttek elő az ütőkártyájával, és ennek eredményeként most mindkét fél egyformán versenyt fut az idővel.  Húzzák, ha úgy tetszik, de természetesen más-más okból. A gyanúsított holnap reggel a békebíró elé kerül, ahol vélhetőleg őrizetbe veszik, méghozzá óvadék megszabása nélkül, és megindul a felkészülés a perre.

 - Sunsheen sokat vendégeskedik majd nálunk. Mike megpróbálhatja megtörni Moore-t, most még nyilván azt hiszi, az ügyvédje nélkül sikerülhet is. Szerintem akkor sem lenne sok esélye, de a védő gyakorlatilag beköltözhet az őrsre, és hamarosan kénytelen lesz belátni derék barátunk, hogy csupán a fizikai bizonyítékokra támaszkodhatnak, akkor majd elindul az igazi hirig. Igazad van, én is sajnálom Mike-ot... Fogalma sincs arról, mivel kell szembenéznie.

 - Vagy hogy kivel. - Cinkosan összenéztek

 Az ügyvéd az elmúlt években észrevétlen nőtt hozzájuk. Valami fura véletlen során sokkal gyakrabban találkoztak vele mint mások, bár ha jobban belegondolt, nem volt ebben semmi különös. Eleinte a neveltetése miatt kapta  a kényesebb  ügyeket. A főnökük úgy érezte, ha tapintatosan kell kezelni egy esetet, ő rá a tökéletes ember. Aztán észrevételen váltak az elit ügyeit kezelő párossá, és mivel ebben a körben több volt a pénz, többen is engedhettek meg maguknak egy jó ügyvédet a kirendelt védő helyett. 

  Sunsheen nem minden esetben látta el a fő védő szerepét, ami tiszta szerencse volt, mert akkor nem sok lezárt ügyük lenne, és gyakran az áldozatok hozzátartozóit képviselte. Nos, nem, nem igaz amit pletykáltak róla, hogy  kizárólag jó pénzű bűnözőket véd, de tény hogy sokaknál szerepel gyors hívón. Azt is hallani róla, hogy néhány éve egy kisebb fajta válságba került, és egy rövid időre visszavonult, de ez még az ő ismeretségük előtt történt, igaz már akkor is jó híre volt bizonyos körökben.

 Elnyomta a cigit és kiszálltak a hatalmas ház előtt, amiben, ha hinni lehetett a bulvársajtónak, a földszinten biliárdszoba, saját mozi, úszómedence és egy hatalmas bálterem, az emeletén pedig nyolc hálószoba volt, és kézen alul adta el előző tulajdonosa, egy valamikor híres, mára már inkább vad bulijairól hírhedt színésznő. És itt volt az az ominózus összejövetel is, ahol Monica élete megpecsételtetett.

 A tulaj az első perctől kezdve udvarias és együttműködő volt, de sok kérdésre nem adott egyenes választ. Nem látta értelmét megszorongatni, a szobalány addigra már elmesélte nekik azt az üzleti tárgyalást, amit sem a gazdája, sem a tárgyalópartnere nem vallott be, és ez nyilván így is marad.
 Csakhogy ezúttal a feleséghez jöttek. A törékeny, zúzódásokkal teli szőke szépséghez, akit egy pillanatra sem hagyott magára a férje és hamarosan befutott az ügyvédjük is. Mielőtt távoztak, engedélyt kért a mosdó használatára.

 - Ezzel sem jutottunk sokra. - Jamie keserűsége jogosnak tűnt. - Síbaleset a seggem! Nyár közepe van.
 - A hivatalkos jegyzőkönyv kedvéért majd kitalálnak mást, de nincs jelentősége. Nem sokat reméltem tőle.
 - Akkor mégis minek jöttünk ide?
 - Látni akartam a szemüket, miközben hazudnak, kíváncsi voltam rá, ki az ügyvédjük és persze beszélni akartam az inassal is, akiről sokáig nem is tudtunk, mert senki sem említette, legutóbb pedig nem volt itt. Csak már azt is tudom, miért.    
 - Miért?
 - Mert a főnökei felfogadtak egy céget, és ő felügyelt rájuk, amíg kitakarítottak egy lakást.
 - Csak nem azt...?
 - Nem, de nagyon közel hozzá. És jól tudod, nem hiszek a véletlenekben.
A ház, aminek a használóját azóta sem találták, csak úgy, mint a tulajdonosát többszörösen zsákutcának bizonyult. Tiszta volt mint a patyolat. Leszámítva  persze a halott újságírót a földszintjén. Nem tudják mire és mióta használták, márpedig Monica valamiért ott volt. Valamiért, ami elég vonzó volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a veszélyeket. De amiről sem a kollégai, sem a nő laptopja nem képes mesélni.
 - Kérd le a lakásnyilvántartást. Tudni akarom, miért van a gyanúsítottunk üzleti partnerének háza a gyilkosság szomszédságában, ha pedig nem az övé, mióta bérli. És mi a nyavalyára használták? Mi volt olyan fontos, hogy az óvatosságot félretéve felfogadnak egy csapatot a kitakarítására, miközben két házzal arrébb még folyik a helyszínelés. Mit akartak eltüntetni?
 Társa szőke sűrű hajába túrt, hátradőlt és felvette a mobilját. Pajkos mosoly játszott a száján, miközben a hívott válaszolt a köszönésére, és harsány nevetéssel nyugtázta a vonal másik végéről érkező replikát. Semmi kétség, nőve beszél.
 Aylward reflexből rágyújtott és feszültségét levezetendő szabad jobbkezével a kapaszkodón dobolt. A feleségének igaza van, túl sokat dohányzik, és egyre többet, ahogy telik az idő. A gyerekei... A gyerekeire gondolt, hogy milyen vidám volt a hangjuk tegnap este, mennyire élvezik a nyaralást. És ő nincs velük, mert egy újságírónőt meggyilkoltak, ami a legkevésbé sem érdekli, mármint hogy mi volt a foglalkozása, de minden vallás összes tanítása szerint gyilkolni bűn, amit jómaga is szilárdan vall. Így nincs más hátra, mint fogócskázni a rossz fiúkkal, de az kimondottan frusztráló, hogy amikor elkapja őket, nem tudja tisztességesen elítéltetni egyiket sem.
 Jamie letette  a telefont, és elégedett mosolya láttatni engedte hófehér fogait. A mindenki által kedvesnek tartott férfi arca félelmetesnek tűnt, igazi ragadozónak, aki már a szájában érzi vért. Ha nem a társa lenne, megfigyeltetné.
 - A lakás nem a kedves üzlettársé, hanem annak kedves feleségéé. Legalábbis a papírok szerint ő örökölte öt éve, amit a férje vállalata bérelt ki tőle négy évvel ezelőtt, mikor még mindketten egy másik házasságban voltak. A hölgy most 27 éves, de már kétszeresen elvált. Az esküvőjük után bejegyeztek oda egy export - import céget, aminek fő partnerei Kolumbiában termesztenek kávét.
 - Ó! Kitalálom, a drága házigazdánk felvásárolja és az egész világon teríti a kiváló árút, ami azonkívül, hogy rendkívül finom, képes megzavarni a kutyák szaglását. Bár azt hittem, ezt a trükköt már nem használják, de lehet, tévedtem...
 - Tehát arra gondolsz, hogy csempésznek valamit.
 - És nyilván nem porcukrot, különben nem lett volna olyan sürgős kitakarítani a székhelynek használt házat.
A rendőrkapitányság kopott barnán emelkedett ki az aszfaltból. Ránézésre is nagyobb tekintéllyel rendelkezett, mint a legtöbb benne dolgozó. A sorozatgyilkosság csúnya dolog, de van valami más is a háttérben, valami, amit egyik fél sem akar nagydobra verni. A törött kar és hatalmas foltok ellenére mélyen hallgató vendéglátó párról eleinte azt hitte, félnek, de ma egyértelművé vált, csak titkolóznak. 
 - Hozzuk be őket, de külön kihallgatóba kerüljenek. Két ügyvédre lesz szükségük, és ha van Isten, egyikük sem Sunsheen lesz.
 - Biztosan nem, neki most ott van Moore.
 - Nem tudom, a pali nem olyan fajta, mint aki képtelen egyszerre többfelé figyelni. Néha már arra gondolok, minimum kettő van belőle.
 Összenéztek, és elnevették magukat. Egy rugóra járt az agyuk, mindig is ez volt az egyik legjobb ebben a munkában.