Ezen a héten még csak oktatáson (angolon, szakmain és kommunikációson, mert mindig akad csiszolandó) és fogorvosnál voltam. Ez utóbbitól most jöttem, és mivel ez a szükséges rossz kategória, arra gondoltam, legyen a mai könyvem is egy olyan téma, amiről nem, vagy csak ritkán beszélünk.
Az iskolai erőszakot, zaklatást ki-ki vérmérséklete szerint kezeli, és bár tudom, hogy az a tanács, amivel engem küldtek iskolába nem volt jó, mégis képes voltam megvédeni magam, és kiharcoltam egyfajta függetlenséget. Tudtam, hogy van gúnynevem, hallottam, amikor mondták, mégsem zavart. És mivel nem zavart, egy idő után abbahagyták. Igaz, ehhez hozzá tartozik az is, szükség esetén rendkívül keményen védtem magam és az álláspontomat. Ennek ellenére a téma sok ismerősömet, barátomat közelebbről érintette. És talán érinti most is...
Heti teaser:Úgy érzi, nem kell toleranciát tanúsítania: ha valaki más, mint ő, azt automatikusan alacsonyabb rendűnek tekinti, akit nem illet meg tisztelet.
A zaklatás tehát nem más, mint a gyakorlatba átültetett arrogancia.
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése