Az ember körbenéz, és néha, ha belegondol mások helyzetébe, arra a következtetésre jut, szerencsésebb az átlagnál. Hiszen még van munkája, van hova hazaennie, bár abba már nem gondolunk bele, milyen nehézségeket okoz a mindennapi élet, és ez így van rendjén. Mert bizony, szerencsésebbek vagyunk, egészségesek vagyunk, legalábbis semmi komoly bajunk nincs, ha nehezen is, de ki tudjuk fizetni a számláinkat, van mit ennünk, és esetleg még eljutunk egy-egy moziba vagy színházba is. Aztán az emberek többsége közvetlen a felismerés után elfordítja a fejét: Úgysem segíthetünk mindenkinek.
Pedig a segítség sokféle lehet, ahogy az az alábbi videóból is kitűnik. Vinnie Myers egy tetováló szalont vezet Finksburgben, Maryland államban. Ez önmagában nem lenne nagy szám, minden városban van legalább egy hasonló vállalkozás, nagyvárosokban meg egyenesen számtalan, ami mégis különlegessé teszi az ő üzletét, az nem a különben fantasztikus munkái, hanem az, ahogyan nők ezreinek adja vissza az önbecsülését. Vinnie mellbimbókat tetovál olyan nőknek, akik mellrákon estek át.
Talán nem tűnik nagy dolognak, főleg miután valaki túlélte a rákot, pedig az. Minden apróság, ami segít úgy látni önmagad, ahogyan azelőtt voltál, segít helyrebillenteni az énképedet. Caitlin Kiernan is épp erről beszél, mert jóllehet a plasztikai sebésztől kapott egy kis bimbót, de nincs udvara, nincs színe, és ő csupán szeretné magabiztosabbnak érezni magát meztelenül, vagy mondhatjuk úgy is, újra normálisnak.
Érdekes, ahogy a művész arról beszél, hogyan akarta öt évvel ezelőtt abbahagyni ezt a munkát, és akkor a testvére felhívta, hogy mellrákja van. Olyan volt ez, mint egy jel, az üzenet pedig egyértelmű, folytatnia kell.
És miközben ő figyel arra is, hogy minden mellbimbó egy kicsit más, ezért különböző színeket kever ki, a túlélők igyekeznek a jó dolgokra koncentrálni.
Szóval igen, nem segíthetsz mindenkinek, de valakinek igen. Ne sajnáljuk a jó szót, a mosolyunkat attól, akinek erre van szüksége, mert a segítség olyan sokféle lehet. Lehet azzal, hogy előrengetek valakit a boltban, feldobjátok a napját. Lehet, csak elkaptok valakit a hirtelen befékező villamoson, vagy útbaigazítotok egy járókelőt, esetleg tanácsot adtok annak, aki rájött, mától nem ehet semmit, amit azelőtt szeretett, de fogalmai sincs arról, akkor mivel helyettesítse. Még az is lehet, hogy igazából nem tesztek mást, csak végzitek a munkátokat, de azt körültekintően, alaposan, és segítőkészen teszitek. No meg vehettek egy Fedél Nélkül-t az aluljáróban ácsorgó árustól is. Annyi mindent tehettek mindennap, ahelyett, hogy elfordultok.
Mert élet és élet között nincs különbség, mind egyformán fontos. A tiétek, egy hajléktalané, az enyém, vagy éppen egy mókusé. Az összes számít, ahogy ezt Rick Gruber be is bizonyította.
A férfi medencetisztító, és egy nap, ahogy munkához fogott volna, hallott egy nagyon vékony kis sipákolást. Észrevette a füldokkló rágcsálót a medencében, ezért gyorsan visszament a hálós botjáért, hogy kihalássza. Csakhogy addigra a kis jószág nem lélegzett. Megpróbálta újjáéleszti, és egy órán át mellette volt, amíg teljesen magához nem tért, és el nem tűnt a sivatagban.
Nem születtünk mind jó ügyek harcosának, sokan nem szeretnénk tüntetni járni vagy aláírásokat gyűjteni, mégis sok dolgot tehetünk önzetlenül. Talán furcsa, de nem kell mindenért köszönetet várnunk. Az emberségünk ugyanis magától kifizetődik, és sosem tudhatjuk, mikor lesz szükségetek segítségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése