Idén is a laza szórakoztatásra mentünk rá, és a magam részéről, sikereseken nyilvánítom az estet.
Demóna
Ez a film több dolog miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Először is ritkán látunk mostanában élőszereplős vérbeli mesét, ami csak annyi, aminek mondják, szóval csupán mese. Másodsorban Angelina Jolie gonosz karakterként igazán érdekesnek tűnt, és végül igen látványosnak ígérkezett. Tehát megvoltak a magam okai, de azért nem vártam mást, mint amit a film nyújtani tudott.
Két nép lakik egymás mellett, koránt sem békés egyetértésben. Az emberek féltékenyek a tündérek királyságára és annak kincseire, míg a másik ország lakosai békésen és boldogan élnek, király nélkül, hiszen megbíznak egymásban. Amikor egy ember behatol birodalmukba, Demóna, aki maga is még egy kislány, csupán egy fiúcskát talál, akivel meglepő barátságuk egyre csak nő. A fiú becsvágya azonban árulásra sarkalja, minek hatására Demóna, aki addigra a tündérek királyságának védelmezőjévé vált, bezárja szívét, és csupán a bosszú élteti.
Megátkozza a királyá választott régi barát lányát, akinek életét ennek ellenére mégis figyelemmel kíséri, és hamarosan ráeszmél, nem is fontos a bosszú. De már késő. A két királyság háborúra készül.
Én ezt nagyon szerettem. Álomszép környezetben egy agyoncukrozott Walt Disney feldolgozás sötétebb tónusú adaptációja, némi humorral spékelve. Ne várjatok tőle mást, mint mesét, mivel nem is kaptok egyebet, annak viszont kimondottan üdítőnek találhatjátok. Ahogyan én.
Angelina Jolie teljes fogsorával rengeteg alkalommal, tucatnyi mosolyában találkozhattunk, de most egy olyan új színt hozott, hogy a szőr felállt a hátamon. Imádtam.
Korhatáros, ami teljesen jogos, de egy 10-12 éves szerintem már kitinűen szórakozna rajta.
9/10
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Bár a könyv már két éve megvan, még nem jutottam el addig, hogy elolvassam, viszont mivel mindenki szerint nagyon jó, kíváncsian vártam a filmet. Minimum egy önfeledt, kacagástól hangos élményt reméltem.
Allan Karlsson kényszerből kötött ki a nyugdíjas otthonban. Szellemileg teljesen épp, testileg is jól bírja magát, nem szereti az otthont, hát gondol egyet, és míg az ő századik születésnapjára készülnek, kimászik az ablakon, és felszáll az első útjába kerülő buszra. Még a pályaudvaron kerül hozzá egy bőrönd, tele pénzzel, amit a tulajdonosai nagyon szeretnének visszakapni, és ezzel kezdetét veszi Allan jubileumi kalandsorozata egy volt állomásfőnökkel, egy bizonytalan büféssel, egy nagyszájú perszónával és egy cirkuszból mentett elefánttal. A kalandok során fellebben hősünk életéről a fátyol, múltja pedig nem kevés híres embert, bizarr és véletlen találkozást, valamint halálos veszélyt rejtett.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy bizonyos részeken vinnyogva nevettem. Már eddig is többször kiderült számomra, hogy a svédek bizony tudnak filmet készíteni - és könyvet írni, de ez most mellékes. Íme egy jó film, az olyannyira megszokott alpári és altesti poénok nélkül. Nem csak hogy szórakoztató, de jellem - és helyeztkomikumjaival nagyon magasra tette a mércét. Kötelező megnézni mindenkinek, akik bírja a skandináv, kissé lassan induló, majd élesen kirobbanó történeteteket, szeret nevetni és nem idegenkedik a dinamitrudaktól.
10/10
Godzilla
Annyira lehúzták néhányan a filmet, hogy egyértelműen éreztem valami zsigeri kényszert: nekem ezt látnom kell! Oly sokszor előfordul, hogy én bizony élvezem azt, amitől mások irtóznak, szóval szeretem magam levonni a következtetést.
Joe Brody Japánban él családjával, és egy atomerőműben dolgozik. Amikor rádióaktív szivárgás tör ki és a felesége meghal, rögeszmésen kutatni kezd az igazság után, mert ösztönösen érzi, valamit elhallgatnak előle. Az időközben felnőtt fia hivatásos katona, saját családjával él, és belefárad az apja teóriáiba, mégis, mikor a japán rendőrség letartóztatja, önként megy érte. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan belecsöppennek a Dr. Ichiro Serizawa által vezetett programba, és az egész világ rettegni fog a világ kezdetéről itt ragadt radioaktivitást reggeliző parazitáktól. És azt sem tudják, hogy már közeledik az alfa ragadozó, Godzilla, hogy visszaállítsa a természet egyensúlyát.
Ez az alapsztori kísértetiesen hajaz az azonos című rajzfilmsorozatra, amikor is Godzilla a jófiú, és a felbukkanó szörnyeket szép sorban leveri az emberek érdekében. Még ezzel sem lenne baj, de ez a film ezer sebből vérzik. A zseniális Ken Watanabe most csak egy szájtátó, zavarodott tudós, aki nem tud az égadta világon semmit, nincs semmije, csak a vak hite, hogy a giga szörny célja lepofozza a másikat. Hogy ezt mire alapozza, az nem derül ki. A minden bizonnyal zavarodott és lelki beteg prof csak teng-leng, és olyan dolgokat közöl tényként, amit aztán nem tud alátámasztani semmivel.
Az akció jelentetek szuperek, dinamikusak, látványosak, Godzilla über klassz, hiba csak a film maradékával van, ami viszont több mint két órás és ebből a címszereplő jó ha nettó 20 percet szerepel. Én tudom, hogy nem olcsó manapság egy látvány orientált film előállítása, de nem ártott volna eldönti, mire mennek rá a készítők. Vagy legyen Godzilla a főszereplő, vagy hívják a Rádióaktív mutánsok támadásának, és akkor elnézzük a szánalmas próbálkozást arra, hogy történetet adjanak ennek az elfuserált filmnek.
De mondhatnám úgy is: vagy írjanak a forgatókönyvet, vagy ne, de a kettő együtt nem megy. Nagyjából negyven percet élveztem a filmből, de tény, hogy azt viszont nagyon.
5/10
Amerika Kapitány - A tél katonája
Igen, én még nem láttam, de mindenképpen érdekelt, hiszen szuperhősök, S.H.I.E.L.D. és hasonlók, szóval nálam eleve 8 pontról indult. Már az első részt is szerettem, így ha megkésve is, de mindenképpen moziba láttam a folytatást.
Steve Rogers kapitány nem tétlenkedik, a S.H.I.E.L.D. derekasan ellátja munkával. Kicsit egyedül van egy olyan korban, ahol a legtöbb barátja már halott, de miután Fury igazgatót megtámadják, addigi nyugodnak mondható élete fenekestül felfordul. Többé nem tudja, kiben bízhat, majd Fekete Özvegy oldalán nekiállnak felgöngyölíti azt az összeesküvést, ami alapjaiban rengeti meg világukat, és ami nem máshoz, mint a Tél katonájához, és egy titkos szervezethez vezet őket.
Látványos volt, vicces, ezer watton pörgött. Ugyan mit számít az a kis kiszámíthatóság, ha egyszer ennyire jól szórakoztam? Ezt vártam, nem többet.
Úgy hallottam, hogy Chris Evans a következő Bosszúállók után szögre akasztja a feszes rucit, amit én nagyon sajnálnék. No nem azért, mert nem találnak mást, aki kitöltené, hanem mert számomra már ő Amerika Kapitány, és akárki is jönne utána, csak árnyéka lehetne. És persze épp ezért megértem, nem szeretne egy szerepes színész lenni. Azért ha lehet egy rajongó lánynak ilyen álma, én drukkolok a következő filmért.
A szereposztás ezúttal is kitünő, Lobelt... akarom mondani Robert Redford és Frank Grillo különösen kedves a szívemnek.
10/10
A csodálatos Pókember 2.
Még nem láttam, márpedig miden valamirevaló képregényrajongónak kötelező darab, szóval eljött az ideje, hogy Pókfejjel egymásra találjunk. Különösen, mivel még az első rész idején kifejtettem, hogy számomra Andrew Garfield az eddigi legjobb Pókember.
Peter szorgalmasan tisztogatja a város utcáit, közben meghasonlik szerelme és az apjának tett ígérete között. Közben Harry Osborn, régi barátságukra hivatkozva kéri, hogy keresse meg Pókembert mert szüksége van a vérére, és ha ez nem lenne éppen elég baj, Peter apjának szelleme is kísérti, csak úgy mint Elektro, a rajongóból vált gyilkos ellenég.
Én akartam szeretni, nagyon is, de kicsit sok volt a dráma, az üresjárat, ami látszólag sehova sem vezet, és csak arra jó, hogy megtörje a film dinamikáját. Talán majd a következő részekben lesz jelentőségük, de minimum fél órát, ha nem többet, kivágtam volna a 144 percből. A többi különben pörgős, lendületes, látványos és szerethető. Hiába tudtam, mi lesz Gwen Stacy sorsa, nagyon bíztam benne, hogy annyi mindent valóztattak már, talán ezt is... De nem. Szóval várunk Mary Jane.
A kis Osborn szerepére kitűnő választásnak bizonyult Dane DeHaan, akinek a tekintetében van valami Damienes - az Ómenből -, nem kétség, nagyszerű Zöld Manó válik belőle.
7/10
Az első film szombaton 18:00-kor, az utolsó vasárnap 4:00-kor kezdődött, így nem lehetett trükközni, maximum öt film fért bele mindenkinek. Maga az esemény a szokásos módon nagyszerű volt, bár az egy időpontban kezdődő filmek miatt mire odaértünk egy teremhez, már kígyózó, kilométeres sor állt. Több esetben is előfordult, hogy három külön sor is összeért, levegő alig volt a tömegben, viszont nem kellett újraterveznünk a megnézendők listáját, mert ha szűkösen is, de mindenhova befértünk.
Idén is kevesebb jegyet adtak el, mint ahány ülőhely ténylegesen van, de persze azt sosem lehet biztosra jósolni, melyik filmre mennyien készültek.
A társaság ezúttal is kitűnőre sikerült, és már ezért megérte, így hát részemről zöld utat kapott a 4. éjszaka. Jövőre veletek, ugyanekkor és ugyanitt.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése