Igen, újra egy ifjusági, és igen, Skulduggery Pleasant most nálam a menő. Sajnálom. Képtelen vagyok jelenleg mást felfogni.
Az első éjszakai tizenkét óra után még úgy gondoltam, nem lesz itt semmi baj. Napközben majdnem hat óra alvást sikerült begyűjtenem, de kevés volt. A másodiknál már éreztem, a szakadék szélén táncolok. Hajnali hatkor visítva nevettem néhány kutyás képen és feliratain, méghozzá úgy, hogy csurgott a könnyem, és nem kaptam levegőt sem. A kollegák nem értették... nem csodálom.
Mégis elmentem munka után szavazni, déli tizenkettőre hazaértem, megetettem Killercatet, és rezignáltan vonszoltam el magam az ágyig, nem érdekelt a nyivákolása sem. Szociálisan és agyilag is halott voltam.
Négy és fél óra alvás után biztosra vettem, eljött a világ vége, és az apokalipszis lovasai tombolnak odakint, mégis bementem dolgozni, és nem tudom mikor, nem tudom hol, de egyszer csak felébredtem. A szervezetem üdvözölte a számára normális bioritmust, és annyira felpörögtem, hogy hétfőn ismét nem feküdtem le déli tizenkettőig. Már délután négykor felkeltem, abban a reményben, így majd alszom éjszaka, de tévedtem.
Az óra reggel hatkor csörömpölt, én pedig meg akartam ölni, leszúrni, taposni, fojtani (a puszta kezemmel és még vízbe is), sőt, a koncolás gondolata sem állt messze tőlem, mégsem tetem semmit. Összekapartam magam és reggel elmentem dolgozni. Szóval fáradt vagyok, na! Olvasni is...
"I just wish you didn't have to be right all the time."
"It is a burden."
Derek Landy: Skulduggery Pleasant The Faceles Ones
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése