A Mitch Albom jelenség

Mitch Albom az egyik kedvenc íróm, bár furcsa dolog ezt mondani valakiről, akinek eddig csak egy könyvét olvastam, mégis egyből a szívembe zártam. Ennek ellenére nem állt szándékomban írni róla, mert a For One More Day-t blogon kívül vettem kézbe. Viszont most szembe jött velem egy videó, amit a National Book Store készített, és az elhatározásomat játszi könnyedséggel megváltoztattam.

Történt ugyanis, hogy a Fülöp-szigeteki könyves hálózat meghívta az amerikai nemzetiségű írót egy körútra, ami a jelek szerint igen jól sikerült. A videót nézve sokszor olyan érzésem támadt, mintha egy rocksztárt fogadnának, hangos ováció és sikoltozó tinilányok mindenhol. Hosszú sorokban, órákkal korábban vártak rá. Jó néhányan egy nappal korábban is érkeztek. Tökéletes rajongás. Mi  kell még?

Albom népszerűségét nem csupán a könyveinek köszönheti, bár tény, hogy ezek tették lehetővé a másik napi foglalatosságát, a jótékonykodást. A repertoárjában a hajléktalanok megsegítésétől a hátrányos helyzetűek művészeti tanulmányainak segítésén át, egészen a könyvtárak újjáépítéséig van minden.
Nem csak Amerikában, Haitin és a Fülöp-szigeteken is végez ilyen irányú munkát. A D.R.Y. Libraries (Donated Reading for Youth) in the Philippines alapítványban számos híres író segédkezik ( a teljesség igénye nélkül: Jeff Kinney, JK Rowling, John Grisham, Stephen King, Suzanne Collins, James Patterson), mégpedig azért, hogy újraépítsék a Fülöp-szigeteken leomlott, megrongálódott könyvtárakat. 
De ő nem csak pénzt gyűjt és adományoz, ha arra kerül a sor, hát beáll építeni is.

Sok interjút láttam már vele, és midig árad belőle valami igazán megnyugtató. Több millió dollárt keresett a könyveivel, néhány éve még a Forbes listára is felkerült, mégis egy végtelenül szerény ember maradt, aki jobban érzi magát pólóban, mint öltönyben, de persze képes elegánsan viselni mind két öltözetet.

Sokoldalú tehetség, sportújságíróként kezdte, de hogy, hogy nem még zenét is írt, ráadásul mai napig zenél. Miért kéne lemondani valamiről, amiben örömét leli? Szerepelt a Simpsonsba, saját maga hangjaként, de úgy összességében egy igazi fura madár, a szó jó értelmében. Házas már tizenkilenc éve, nem követik újságírók minden lépését, sőt, egyet sem, mert milyen uncsi már, ha az ember normálisan él?
Állandó rádióműsora van, időnként a tv-ben is feltűnik. Több könyvét is megfilmesítették, méghozzá kiváló szereposztással, bár nem a moziba szánták őket, és minden könyv, amit eddig írt egy általa átélt szituációból, vagy megtapasztalt érzésből született.

Minden sora az ember bőre alá mászik, és egyenesen a szívét veszi célba. Nem elégszik meg félmegoldásokkal, de nincs benne semmi erőltetett. Már kötelező irodalom, jellemző rá, hogy bár néhányan a könyveit ifjúságinak titulálják - pedig szerintem nem azok -, igazából  nyelvezete miatt fogyasztható a fiatalabb generáció számára is.
Számomra egy igazi hős. Azért, amit ír, azért, ahogy ír, és mindazért, amit magánemberként tesz. Meg tudom érteni a sok sikoltozó tinit, még akkor is, ha én soha életében nem rajongtam így senki iránt. Talán itt lenne az ideje, mert bár nem tudom pontosan, miben is áll a varázsa, de az tény, hogy én sem vagyok képes kivonni magam a hatása alól.

BejegyzésNational Book Store által