Fül és szöveg

A kép forrása: Debbie Ridpath Ohi

Régóta kikívánkozik belőlem valami, és azt hiszem, ez minden olvasónak feltűnt már legalább ezerszer. A mai témám: tartalmak, kivonatok, fülszövegek.  Ezeknek ugye az lenne a funkciójuk, hogy eladják a könyveket, de  azért az elolvasásukig el kell jutni.

Amikor veszel egy könyvet, alapvetően három dolog befolyásolhat:
- Az első esetben író specifikus vagy. Nem érdekel semmi más, ha a kedvenc íród neve van a borítón, kosárba ugrik. Néhány író könyvét úgy vettem meg, hogy azt sem tudtam, miről fogok olvasni. Menet közben néha meglepődtem néhányszor, de nem számított, ezentúl is így teszek majd.
- A második verzió a téma specifikusság. Mikor valamit konkrétan keresek, ezek általában szakkönyvek, mint gyöngyfűzés, kertészet, vegán szakácskönyvek és a többi, de létezik rengeteg olyan vásárló is, akik olvasási szokásai igen korlátozottak. Nincs ezzel semmi baj, de ők lehet csak fantasykat, romantikus krimiket, vagy esetleg kizárólag drámákat olvasnak.
- És végül létezik az akcióban tobzódó begyűjtés. Aminek az a lényege, hogy mint mohó kisgyerek a cukorkás boltban, besöprök mindent a kosaramba. Ha két- három évet ül a polcomon ezért a pár százasért valami, akkor is megéri.

Hogy milyen típusba tartozol leginkább, azt te tudod, én mindhármat magaménak vallom, de mondjuk amikor már a kérdéses polc, avagy akciós táblák gyűrűjében állsz, akkor is döntened kell valami szerint. És itt jön be a vizuális faktor. Felfigyelek egy borítóra, kiabál a címe, a stílusa nekem való, akkor bizony kézbe veszem, majd megfordítom, ha védőborítós, akkor kinyitom és elolvasom a tartalmat, fülszöveget. Itt kezdődnek a problémáim. Mondjuk megfogott a tartalom, érdekes a téma, sok kalandot, gondolatot ígér, az ára is megfelel, hát szépen hazaballagok vele.
Elkezded olvasni, és egyre türelmetlenül várom, hogy bekövetkezzen az, amit előzetesen ajánlott, hiszen már a könyv felénél tartok és még mindig semmi.

Itt is több eset lehetséges:
- Rájövök, hogy a könyv arról szól ugyan, amit a tartalom fellebbent, de nem úgy, nem akkor, nem ott és nem azért. Így volt ez Orhan Pamuk: A nevem Piros esetében is. Volt gyilkosság, hogyne lett volna, de a szerző Irodalmi Nobel-díjas, nem Agatha Christie.
- Szerencsés esetben jó a könyv, tetszik is, élvezem is, csak végig ott motoszkál a fejemben, hogy ez vagy az mikor jön már?! Pedig jön az, csak mondjuk a könyv háromnegyedénél, vagy rosszabb esetben a végénél.

Ennél a pontnál persze tudom, hogy a leírás enyhén szólva ellőtte a legjobb poénokat, amik így már nyilvánvalóan nem fognak meglepni. Ez történt Kevin Hearne: Hounded esetében is. Mázli, amiért a könyv zseniális, és annyi egyéb esemény történik benne, hogy nem baj, ha néhány dolgot lehet tudni előre.

Leszögezhetjük, hogy nemzetközi és tömeges jelenséggel állunk szemben - minden második könyvre ráhúzható -, ami miatt erősen elgondolkodtam azon, mégis kik írják ezeket a tömör kis ismertetőek. Hát fogalmam sincs!
Az esztéták kenyere sem könnyű, úgy kell összehozniuk a tartalmakat, hogy felkeltsék a gyanútlan olvasók figyelmét. Rövid és frappáns legyen, kivonata a hangulatnak, érzések sokaságának, hogy a kis könyvmolyok megvegyék.

Na, eddig rendben is lenne, csak akkor miért nem működik? Most komolyan, miért kell az összes fordulatot leírni előre? Ezzel bizony elveszik az olvasás élménye. Mi lesz a következő? Kiírjuk a gyilkos nevét is?

Sok könyvről, filmről írok, és soha nem szúrom be a hivatalos tartalmat. Ehelyett azt a megoldást választottam, hogy kiszúrok magamnak egy pontot, és addig elmesélem, hogy mi történik. Néha az első negyven oldalban több dolog megesik, mint a hátralévő háromszázban, de ezt tartottam tisztességesnek. Nem szeretek a könyv végéről beszélni, így az értékeléseim szinte sosem teljesek, mert nem konkretizálom, így nem is tudom megfelelően átadni az érzéseimet, de úgy éreztem, ha valaki először itt találkozik egy adott dologgal, ne fusson már bele a fordulatok sokaságába. Igen, én is leírom például, hogy nem lepett meg a vége, mást vártam, de sosem emlegetem hogy mi helyett és mit. Fel tudok robbanni, amikor néhányak sportot űznek abból, hogy elköpjék, ez meg az történt. Én még nem tartok ott, nekem nem volt várható, én nem tudom miről beszél! És lehet, már nem is érdekel.

Tehát képesek enyhén feszülté tenni a fülszövegek. Régebben sokkal kevesebb ilyen könyvbe futottam bele, újabban pedig azon csodálkozom, ha egy tartalom nem spoileres. Titeket nem bosszant? Mi lenne erre a jó módszer? Létezik egyáltalán jó módszer?