Christopher Moore: Biff evangéliuma (Aki Jézus gyerekkori haverja volt)

Még David Safier: Jézus szeret engem  után említették néhányan, hogy feltétlen olvassam el ezt a könyvet is. Akkor nem lehetett kapni, és mivel Moore Love Story-trilógiája a biztató kezdés után erős hanyatlásnak indult, kicsit el is bizonytalanodtam ama kérdésben, hogy egyáltalán szeretném-e. Aztán egy jó kis Agave akció során fél áron megvehettem (1+1), és némi gondolkodás után kosárba is tettem. Csakhogy majd fél évet várakozott a polcon. Igazából nem tudom, mire... Marhajóvolt!

Isten feltámasztja Biffet, aki Jézus gyerekkori haverja volt, mert az evangéliumok erősen hiányosak, tehát meg kell írnia mindent, ami kimaradt. A férfit Raziellre, az enyhén lökött angyalra bízza. Beköltöznek egy szállodai szobába, és Biff írni kezd. Hogy miről? Nos, ő együtt nőtt fel Jézussal, és amikor a jövendőbeli Messiás elhagyja szülőföldjét, hogy felkészüljön feladatára, a jó barát készségesen elkíséri. Cél: megkeresni a napkeleti bölcseket, és közben tanulni. Persze vannak olyan dolgok, amiket Jézus maga nem tapasztalhat meg, tehát Biffen keresztül ismerkedik velük, aki igen készségesen gyakorol. Igaz, csakis Isten fiának érdekében.

Őszintén megvallva  a könyv elejével kapcsolatban vegyesek az érzelmeim.  A bevezetés nagyon tetszett, aztán volt egy kis mélyrepülés, majd végig imádtam. Moore altáji humora igazából olyan felemás, van ami tetszik, van ami nekem már túl sok. Így néhányszor hangosan nevettem, néha csak fanyalogtam, de összességében rendben volt. Elmondható, hogy jól szórakoztam rajta, és ami  a regény nagy előnye, hogy Jézus Krisztus emberként jelenik meg. Egy olyan emberként, aki nem tévedhetetlen, és aki míg tanul sok felfedezést tesz. Például a már létező világvallások befolyásolják az akkor még nem is létező Keresztény hitet. Moore csodás érzékkel emeli ki a párhuzamokat, amikről ugyan eddig is tudtunk, de mivel nem vagyok vallástörténész, érdekes volt ezeket egyben látni.


Persze hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, most is érdekes kérdés, Biff ugyanis képtelennél képtelenebb kalandok során egészen másfajta tanítást sajátít el, mint Jézus. A személyisége ugyanis meglehetősen kiforratlan. Ez viszont rengetek vicces jelenetet eredményez. Ahogyan azonban haladunk a történetben, a könnyed, szórakoztató helyzeteket egyre inkább felváltja a Bibliából ismert események sora, és elérkezik egy pont, amikor már kimondottan drámai. Én megvallom, hogy sírtam a végén. Rendkívül megrázó és elgondolkodtató volt egyben. Meglepődve vettem észre, hogy a vallásom közelebb került hozzám, mint valaha. Soha nem éreztem még így át az áldozatot, amit Jézus vállalt értünk, pedig a könyv nem vezet végig az egész passión. Megvan a jó oka annak, hogy Biff evangéliuma miért nem szerepel a Bibliában, amit nem szeretnék elmesélni, de nagyon megrázónak találtam. 

A történet felváltva játszódik Biff hotelszobájában és Jézus életében, a barát ugyanis szorgalmasan körmöli  a saját nézőpontját, de olyan izgalmas az újvilág, és persze fogalma sincs arról, mi áll a többi evangéliumban, az angyal pedig egyáltalán nem szeretne felelni a kérdéseire, így önmagának kell megtalálni mindenre a választ. A múltban viszont van minden: paráznaság, varázslat, démonok, mágusok, halál és még mitikus lények is. Igen izgalmas lenyomata azoknak az éveknek, amikről a Bibliában szó sem esik.

Amit különösen érdekesnek találtam a könyvben, hogy a durvább, finomabb és szarkasztikus humor lassan beolvad, és valami egészen mássá válik. Az utolsó néhány oldalt leszámítva a könyv mindvégig megőrzi kezdeti derűjét, ezzel oldva a téma komolyságát.
Míg a Jézus szeret engem alapvetően egy romantikus történet, ez rengeteg egyébről is szól. Például a barátságról, az önfeláldozásról, az életünk értelméről és súlyáról. A feladatokról, amiket elvállaltunk, és amiket teljesítenünk kell, no meg persze magáról az emberről, aki gyarló és bizony gyakran elbukik. Vagy a félelmeinkről, amikkel sokszor nehéz szembenéznünk. Igen, mindezekről és természetesen a hitről, ami folyton megméretik.

Talán sok katolikusnál kiverné  a biztosítékot, de én nagyon szerettem. Ez a majdnem teljességében fiktív történet elindított bennem egy seregnyi gondolatot és tucatnyi érzést, amiket nagyon különös volt így megtapasztalni. A könyv nem tökéletes, néhol durva vagy fantasybe hajló, mégis összességében hibátlan, mert képes felemelni és a mélybe húzni, miközben ez nem más, mint egy kitűnő szórakoztató irodalom.

10/10

Magyar kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.
Fordította: Pék Zoltán


Ezt de jó lett volna megnézni *-*