Kathy Reichs: Csont és bőr (Temperance Brennan, #2)

A Csont és vér olyan letaglózó élményt nyújtott, hogy térészesetesen idő, mégpedig igen rövid, kérdése volt az egész. Mivel ez a nyár bővelkedett könyvakciókban, már bő egy hónapja beszereztem baráti 40%-os engedménnyel. Ezt, valamint a sorozat harmadik részét szintén. Komolyan mondom, nagyon fog fájni teljes árba megvenni valamit.

Dr. Temperance Brennan életében viszonylagos nyugalom van. Továbbra is ingázik Amerika és Kanada között, próbál eleget tenni mindhárom munkájának, elkerülni Ryant és alig gondol már az egy évvel korábban történetekre.

Egy szenté avatás előtt álló apáca sírját tárta fel, és teljesen kifáradva, átfagyva ér haza a csúszós, barátságtalan télben. Aztán nem túl kellemes hírrel ébresztik. Háztűzhöz riasztják. Normál esetben nem sok dolga akadna, de ilyenkor néha csak a csontok maradnak. Nehezen dolgozza fel, hogy feltehetően egy négytagú, kisgyerekes családról van szó. 

Valaki megtámadja az utcán. Fogalma sincs miért, de nem kapcsolható semmihez, hát nem foglalkozik vele. Hazautazik, hogy felvegye a másik életének ütemét, de a legmegdöbbentőbb dolog csak ezután jön.  Úgy tűnik, az ügy szálai Amerikáig nyúlnak. A derék Andrew Ryan nyomozó pedig követi a nyomokat.

Magasak voltak az elvárásaim, amit az írónő saját magának köszönhet. Annyira valóságos és részletekbe menő aprólékossággal ecsetelte a munkáját, hogy már nem elégedtem volna meg kevesebbel. Szerencsére ez a naturilsta ábrázolásmód megmarad akkor is, amikor régi csontokat foglalkozik.  Ugyanis érdekes munka. Gyomrom nem lenne hozzá, de érdekes.

Az első könyvvel megegyezően  viszonylag hamar belekerültünk az események sűrűjébe, de most kedvenc patológusunkat rengeteg más is lefoglalja. A húga, a munkája, az apáca, Ryan és megint a munka. Nem csoda, hogy semmire sem jut rendesen ideje, ahogyan az sem, hogy a szociális élete a béka feneke alatt van. Mondjuk ő nem sokat tesz annak érdekében, hogy ezeken változtasson.

Ez esetben is több szálon haladunk, többön is mint kéne. A különbség csak annyi, hogy ezekből kettőt viszonylag az elején összelehet kapcsolni. Ez persze az írónő hibája is, hiszen tesz egy megjegyzést, amiből egyértelműen kiderül, de marad még lehetőség, amit csak lassan bont ki, és ez kárpótol a korai elengedésért.

A horror faktor sem lett alacsonyabb, még csak kevesebb sem, csak másféle felosztásban szerepelt.  Tetszett, hogy Tempe életéből sokkal nagyom szeletet kaptam. Az utazás, a kutatómunkája, a családja, a külön élete, házai, munkahelyei szépen lassan kibontakoztak. Ami viszont meglepett, hogy az előző könyv óta eltelt időre csak néhány mondat utalt vissza, ezért gyakran éreztem, hogy kimaradtam valamiből.

Természetesen nem került közelebb a filmsorozathoz sem. Mint azt már kifejtettem, a karakter nevén és foglalkozásán kívül szinte semmi azonosság nincs, amit nem bánok, mert így hamar leszoktam az összehasonlítgatásról, azaz megtanultam élvezni a két különálló műfajt.

A borító nagyon gyönyörű. A szó perverz értelmében. Sejtelmes, komor, sötét, és... zöld. Nem feltétlen azok a színkombinációk, amik ütnek, ebben az esetben mégis kiváltják a megfelelő hangulatot.

Booth még mindig hiányzik kicsit, de Ryan karaktere szépen fejlődik és egyre nagyobb szerepet kap. A jelek biztatóak és az tuti, hogy nem a férfin múlik. A közös nyomozgatás sem annyira erős, mint a sorozatban, de mit lehet tenni?! Még mindig nem álltak össze a részek.

Mondjuk lehet, megszoktam már ezt a stílust, mert ez alkalommal aludni is tudtam. Sőt, rémeket sem álmodtam! Tényleg szerettem, megint hamar véget ért és bár észrevettem több apró hibát, továbbra is az idén olvasott legjobb széria ebben a kategóriában.

9/10

Magyar kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó, de ugye a Szó Kiadó is forgalmazza(Minden napra egy halott). Karcsúbban, olcsóbban.

Fordította: Szántó Judit