Tegnap eset végre megérkezett az annyira várt levelem. Egyenesen Koreából jött, és kénytelen volt elviselni a feltörő öröm jeleként előbukkanó visongásomat. Óvatosan bontottam ki és teljes örömmel vettem kézbe tartalmát, az evőpálcát és a könyvjelzőt.
Az előbbiről tudtam, hogy fémből van, de mégis meglepett a súlya, a teljesen sima tapintása és hogy az alsó hegye felé szabályos távolságokra körkörös metszés van. Ezek nyilván a jobb fogást szolgálják. Rögtön szerettem volna kipróbálni is, de nem voltam éhes, ezért csak céltalan szerencsétlenkedtem vele. Szó szerint, mert rájöttem, meg kell tanulnom vele újra enni. Egészen más mint fából készült testvérei, szóval szánok időt az ismerkedésre.
A könyvjelző csodaszép. Még egyenlőre nem árulta el, hogy milyen a stílusa(Lehet, ez egyeseknek furcsa, de bizonyos típusú könyvjelzőket, csak bizonyos típusú könyvekhez használok. Sőt, van olyan is, hogy csak és kizárólag egy íróhoz!), ezért ma egy laza kis nyári krimibe tettem. Onnan kicsit kilóg. A feladatom, hogy megfelelő lakhelyet találjak számára, koránt sem tűnik egyszerűnek, de elfogadom a kihívást és szorgalmasan keresem a megoldást.
Köszönöm, @GabrielVaraljay !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése