Mary Poppins

Szuperfeno-frenetikó-maxikapitális!!! Senki se kérje, hogy írjam le még egyszer. Vért izzadtam vele mire bepötyögtem, de legalább megjegyeztem. Nagyjából egy életre.

És hogy miért? A szerda reggelem elég normálisan indult. Rutinból kómáztam, még nem tudtam hol vagyok,  és megszólalt a telefonom. Mivel még mindig a fájdalmasan korai háromnegyed nyolc felé járt az idő, inkább lezuhanyoztam. Ilyen hajnali órán nem érkezhet jó hír, várhat még néhány percet!

Azután épp a kezembe vettem a mobilom, mikor megcsörrent újra. A hívó láttán azonnal felvettem, és kedvenc exföncsim ajánlatát nem utasíthattam el! Egy jegyet kínált az aznap esti Mary Poppinsra. Pislogtam egyet(de lehet csak felet), aztán igent mondtam, mert azóta fájt a fogam rá, mióta nyáron megláttam a plakátját. Amikor egy ismerősöm eldicsekedett vele, hogy épp ott van, és engem az irigység, a sárga fajtából mardosott, tudtam, hogy muszáj kategória.

A Banks család bájos gyermekei gyorsabban fogyasztják a dadákat, mint Patrik a herkentyűburgert.  A családfő csak arra vágyik, hogy rend, csend, fegyelem legyen a Cseresznyefa utca 17 szám alatti otthonukba, így hát kell új nevelő. Jane és Michael leírják, pontosan milyen felvigyázóra vágynak, és szinte azonnal jelentkezik Mary Poppins, az elmaradhatatlan kis kalapjával és papagájfejes ernyőjével.  A család még csak nem is sejti, kicsodát fújt feléjük a szél.

Polyák Lilla, jaj! Nem tudok mit mondani! Bár örökre a retinámba égett Julie Andrews '64-es alakítása, de ez... ez... Csodálatos! Hogy énekelni tud, azt eddig sem vonta senki kétségbe, én egyenesen rajongom a hangjáért, de ahogy megjelent a színpadon már képtelen voltam másként gondolni rá, mint Mary Poppinsra. Még ha meglenne a tehetségem, hogy teltebb, összeszedettebb, kritikusok által irigyelt ódákat zengjek róla, akkor sem tudnám kellően leírni, mert ez kérem tény!

Tagadhatatlanul egy szereplős darab. Hiába mozog a család apraja és nagyja, vagy ad bele apait-anyait a jeleneteket összekötő Berti, Mary Poppins uralja a teret. Így aztán a rendező nem is tehetett mást, minthogy jó gárdát válogatott mellé.

Csonka Andrástól tartottam kicsit. Ez biztosan az én tudatlanságomból fakad, mert nem igazán tudtam elképzelni Bertinek, de kellemesen csalódtam. Ami nekem (szigorúan magánvélemény) egy kicsit elúszott  hangban, az bőven vissza jött a táncban és a színészi munkában. Remek volt! Magam sem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de tökéletes választás volt.

A gyerekek, Bakosfalvi Antónia és Pál Dániel Máté, bűbájosak, tehetségesek, aktívak és imádni valóak. Az egész közönség oda volt értük, amit tökéletesen le lehetett szűrni a tapsokból.

Szerednyey Béla, Ladinek Judit, Koltai János, Bencze Ilona, Sáfár Mónika, Várady Viktória és még sorolhatnám, mind tökéleteset alkottak. Mindenkiről ugyanazokat a magasztaló jelzőket kellene írnom, hát legyen elég annyi: le  a kalappal és köszönöm!

Mivel a negyedik sorban ültem, mindent kristálytisztán láttam szemüveg nélkül is. Adott esetben többet is, mint amit egyszerre be tudtam fogadni. A díszlet nem csak ötletes és szép volt, de tényleg el tudta hitetni velem a csodát. A kéményekből füst jött, Mary előhúzott egy hatalmas fogast a táskájából, szóval varázslat volt a javából. Pár helyen tátott szájjal bámultam, miközben valahol mögöttem a népes gyermeknézőből egy hangosan felkiáltott: De szép! Mi, modoros felnőttek, jóleső melegséggel a szívünkben mosolyogtuk meg eme ártatlanságot, de belül ugyanezt érzetük. De szép!

Nem olyan rég olvastam az Éjszakai cirkuszt, és most ahhoz hasonló mágiát éreztem. Minden porcikám vibrált és ujjongott ettől a szenzációs élménytől.

A ruhák, az apró részletek és folytonos változások egyszerűen elképesztett. Komolyan leesett állal bambultam néha, de az vesse rám az első követ, akit a képzelete ilyetén megjelenése nem sokkolt volna le. Még tiniként olvastam Pamela Lyndon Travers első könyvét, és nagyon szerettem. Persze a színpad sok dolognak határt szab, no meg a filmfeldolgozás is erősen, erősebben dominál, de csak ott ülni, nézni és hallgatni így is maga volt a tökély.

Az a felnőtt aki azt hiszi, ez csak egy gyerekdarab, már rég nem tudja, mi a fontos és lényeges. Rég elvesztette a belső gyermekét. Jó, hát nem etetheti mindenki olyan bőséggel a sajátját, mint én teszem, de egyáltalán nem etetni egyet jelent a tökéletes szellemi és lelki gyilkossággal.

Tudtam, hogy muszáj kategória, de azt nem, hogy ennyire. Széttapsoltam a kezem, de megérte minden vörös folt, zsibbadás. Miért érzem úgy, hogy minden porcikám ismétlést követel? Mondjuk ha már ennyire erőszakos, megnézem mit tehetek az ügy érdekében.

Egy szini kritika megírásához ugyan nem vagyok elég képzett vagy tehetséges, de azt elárulhatom,  sokat vártam ettől a darabtól. Nagyon sokat, és jóval többet kaptam.

Szívem szerint akkora és oly magas pontot adnék rá, ami kilóg a zinternetről, de mivel ez nem lehetséges, maradok az adható legtöbbnél.

Tökéletes 10/10

A teljes stáb:

A MADÁCH SZÍNHÁZ előadása

Író: Pamela Lyndon Travers
Fordító: Bárány Ferenc
Rendező: Szirtes Tamás

Színészek:
Mary Poppins - Mahó Andrea, Oroszlán Szonja, Polyák Lilla
Berti - Csonka András, Sándor Dávid, Szente Vajk
George Banks - Dunai Tamás, Szerednyey Béla, Szervét Tibor
Winifred Banks - Gallusz Nikolett, Ladinek Judit, Koós Réka
Jane Banks - Bakosfalvi Antónia, Hajdu Virág, Koller Virág, Patai Anna
Michael Banks - Bauer Gergő, Berecz Kristóf Uwe, Pál Dániel Máté
Andrew kisasszony - Pándy Piroska, Sáfár Mónika
Bumm tengernagy, Bankigazgató - Koltai János, Lőte Attila
Madaras asszony - Baranyai Annamária, Détár Enikő, Várady Viktória
Corry néni - Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó
Brill Néni - Bajza Viktória, Dobos Judit
Robertson Ay - Németh Gábor, Sánta László
Néleusz, Valentin - Kiss Ernő Zsolt
Rendőr, Northbrook - Barabás Kiss Zoltán, Laklóth Aladár
Parkőr, Von Hussler - Barát Attila György, Galbenisz Tomasz
Katie dada, Baba - Wégner Judit
Csirip kisasszony, Viktória királynő - Szumelidisz Krisztina
Játékmackó - Ködmen Krisztián
Fanni - Anni - László Anikó, Vaszilenko Eugénia

Díszlettervező: Rózsa István, Rományi Nóra
Zenei vezető: Kocsák Tibor
Koreográfus: Tihanyi Ákos
Animáció: Vízvárdi András
Szcenikus: Szűcsborus János
Világításterv: Kiss Zsolt
Karmester: Kocsák Tibor, Silló István, Zádori László
Korrepetitor: Axmann Péter, Erős Csaba, Szegeczky Ágnes
Koreográfus-asszisztens: Molnár Ferenc
Rendező munkatársa: Kutschera Éva, Pócsik Henrietta