Az utolsó birtokomban lévő Murakamit fogyasztom éppen, ami bizony három kötetese. A jó bevált módszer szerint nem olvasom őket egymásután, mert kell idő a tudatalattimban alattomban leülepedő mondanivalónak a nyugodt, békés helyezkedéséhez. Az az igazán jó, ha valami egészen mást és könnyedet forgatok ilyenkor, hiszen az elmém így nyugodtan dolgozik.
Keresve sem találhattam volna jobbat a hónapok óta türelmesen várakozó kötetnél. Ideje volt, hiszen az egyik kedvenc sorozatom ezen kategóriában, és bár egyre inkább leredukálom a nőknek készült fantasy olvasmányaimat, azt hiszem, ha marad ez a szint, nincs az a hatalom, ami véget vet rajongásomnak.
A Night Huntress széria, amit itthon csak Cat és Bones vámpírvadász sorozatnak neveznek, hatodik kötete egyértelműen magas elvárásokkal nézett szembe, de csont nélkül vette az akadályt.
Hőseink élete soha sem volt ennyire nyugodt. Épp senki sem akarja megölni őket, nem ülnek nyakig a vámpírpolitikába, együtt vannak, szeretik egymást, szakítás szele még a környéken sem leng. Igaz, hogy Cat még hordozza az utolsó kaland nem szeretett mellékhatásait, na de minden nem lehet tökéletes.
Szellemes ügyeik azonban túlnőnek az elviselhető mértéken. A halott rokon nem tud átkelni, amiért ki nem mondva Catet hibáztatja, de hamarosan új elfoglaltságot talál magának, elmegy kémkedőbe. Aztán Heinrich Kramer borzolja a kedélyeket. A pár száz éve elhunyt, rendkívül bájos természete mellett, azzal dicsekedhet, hogy az társszerzője volt a Malleus maleficarumnak, azaz a Boszorkánypörölynek. S mivel eme úriember szelleme nem kíván megtérni teremtőjéhez, azzal szórakozik, hogy régi hivatáshoz hűen, ártatlan nőket kiált ki boszorkánynak, majd égeti meg őket elevenen. Igazán megnyerő, de ezzel kihúzza a gyufát(hi-hi). Csakhogy a kérdés nagyon fel van adva. Hogyan lehet megölni egy szellemet?
Meg merem kockáztatni, hogy a sorozat egyik legjobb kötete. A vámpírizékéktől néha már égnek állt a hajam, ráadásul az ötödik rész elég gyengécske lett. Legalábbis a többihez képest, és akkor jött ez, és elérte, hogy újra beleszeressek a karakterekbe, a világba, Jeaniene stílusába.
Nincs kínlódás, mert együtt vannak és tiszták a játékszabályok, ugyanakkor nincs csöpögős romantika sem, ahogyan a középkorú hölgyeknek írt szexjelenetek tömkelege is hiányzik.
Nos, ahogy ezt már kifejtettem a Once Burned esetében, a testi örömök szemléltetése hozzá tartozik a műfajhoz, mint kutyához a bogáncs, de nagyon fontosak az arányok. És számomra ez az ideális. Egy, azaz egy teljes jelenet volt, és még néhány ráutalás meg majdnem, amik maximum ha fél oldalt értek meg, és igen, ez elég is. Mivel a történet jó, erősek a karakterek, ütős a stílus, nem szabad túlzottan hígítani. Köszönöm, Frost, köszönöm!
Jeaniene nagyszerű szálat húzott át a következő részhez. Elég sokat várok majd attól is, mert ügyesen megalapozott, potenciálisan hatalmas lehetőséget rejtő fordulat, amit ilyenformán lehet lebegtetni akár még egy, vagy legfeljebb két részen át. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem vitte el a figyelmet az eredeti történetről sem, és még csak nem is zavarta meg.
Bones szarkasztikus, Cat direkt humora megint tarolt. Bár kevesebbet viccelődtek, mint ahogyan megszokott, egyáltalán nem ártott meg sem a történetnek, sem a sorozatnak.
Spade és Ian is viszonylag nagyobb szerephez jut. Most emelje fel a kezét, aki szerint Bones teremtője megérett már egy saját spin-offra. Én! Én! Én! Soha sem volt számomra vonzó személyiség, de egészen a szívem csücske lett. Jó, Vladot nem löki le az elsőknek járó trónról, de ott van szorosan Bones mögött, ami azért valami.
Nyugodtan kijelenthetett, imádtam! Sajnos hamar a végére értem. Az angolnak van még egy plusz előnye a magyar könyvekkel szemben. Vagyis több, mert a kisebb, majdnem zsebkönyvi kiadásokért is erősen rajongom, és nem kell olvasnom azt sem, hogy Spádé. Mert ezek a magyarítások kiviszik a lécet.
A vége csattanók nekem nem csattantak, de nem vonok le érte pontot, mert Cat személyisége sokat fejlődött (Már nem kizárólagos megoldás mindenre, bár természetesen ő a főszereplő, és képes végre elfogadni, ha a férjének igaza van. Kezd ideális női karakterré válni.), és engem komolyan nehéz meglepni.
Szóval összességében vicces, izgalmas, szórakoztató könyv, egyértelmű pontozással.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése