Tollas barátaim

Tegnap kora este kis meglepetésben volt részem. Valami épp birtokháborított. Tehát körbejártam csöpp lakásomat és dobogó szívvel hallgattam a furcsa hangokat. A betolakodó vergődött, zörgött, kínlódott és én  hamarosan  rá is akadtam a zajongóra. A  fürdőszobámban húzta meg magát egy galamb fióka. Próbált, sikertelenül, felszállni, és mivel nem jött össze a kunszt, betotyogott a wc csésze mögé, ahol aztán kényelmesen gubbasztott.

Engem különösebben nem zavart, bár rettegve gondoltam ama pillanatra, midőn Killercat felfedezi a betolakodót. Ugyan rejtély hogyan, de a negyedórás zajongása, valamint a lakáson való végig tipegése elkerülte a figyelmét, és én, mivel nem vágytam véres áldozatra, szerettem volna ha ennyiben is marad. Próbáltam megfogni a kicsit, de elszaladt. Nem akartam még jobban rontani a helyzeten, no meg a galambpiszok sem tűnt vonzónak, így vödröt ragadtam és megpróbáltam belehajtani.

A kis szárnyas addigra már a macska tányérjai között keresett menedéket, de mivel Lukrécia immáron élénkülő figyelemmel közeledett, nem húztam tovább az időt. Elálltam az útját, próbált elrugaszkodni, én meg alátettem a vödröt (narancssárga OBI kiadás, az univerzális eszköz), és már meg is fogtam. Kivittem az udvarra, közben keservesen csipogott, és mikor elengedtem egyből behúzódott egy sarokba. Gyorsan bezártam az ajtót, majd csodálkozó arccal néztem házi vadászomat, aki még mindig nem volt teljesen képben, és ábrándos lassúsággal szaglászta etetőjének környékét.

Emlékszem rá, volt ez másként is. Befogadása után nagyjából két évvel eltűntek telkünkről a madarak. Az összes. Talán leadták egymásnak a drótot, de a háztető alá többé nem fészkeltek be verebek, a sufni eresze alá fecskék és a tuják közt lakó rigó pár is máshol nevelte csemetéit. Leginkább ez utóbbiak hiánya felett keseregtünk édesanyával. Hosszú percekig néztük őket minden reggel kávézás közben.

Ha valami mégis úgy döntött, megdézsmálja  a kutyák maradékát avagy magokat keres, hamar Killercat karmai között végezte, aki nemegyszer dicsekedett el a fogással. Rendszerint az ágyam mellett étkezett, majd mikor gyanútlanul felkeltem madárcsont, toll, koponya reccsent a talpam alatt. Míg engem a frász tört ki és undor játszott az arcomon, a tetem tulajdonosa büszkén dorombolt. Hiába, ez az élet rendje. Nem tiltakoztam, vagy csak alig.

Csupán egyszer fordult elő, hogy egy, még élő cinkét, a jó ég tudja, honnan szerezte, megmentettem. Bár nem volt egyszerű. Lukrécia hazaállított a zsákmánnyal és elengedte, mert hát kell egy kis testmozgás vacsi előtt. A madárka azonnal felrebbent a karnisunkra és egyáltalán nem adta jelét távozási szándékának. Macskusz azonban szeretett volna feljutni. Közte és becses díja között csupán a függöny feszült. Egyértelmű, hogy ezt nem engedhettem, tehát Killercat ki, egy teleszkópos bot pedig be került. Nagyjából félórát hajkurásztam a kajának valót, mire hálóba fogtam és aztán kint szabadon elengedtem.

Azt a szemrehányást nem is tudom leírni. Két napig nem fogadta a közeledésemet, a vacsorán kívül, mer' ugye az más, de tüntetőleg hátat fordított minden alkalommal. Ha hívtam nem jött, simogatást el lehetett felejteni és újabb porcelánom esett áldozatul tombolásának. Nem mondom, hogy bosszút állt, de megfeledkezett a szabályokról és ez elég is volt.

Szóval tegnap csak álltam és rájöttem, a mini terminátor megöregedett. Lecsúszott a finom falatról és még csak nem is bánta.

Talán ezért nyitottam ki olyan bátran az ajtót reggel. Gondoltam, ha ott van még, adok neki kenyeret, hátha megerősödve odébb áll. Galamb pajti épp eltotyogott a lépcső alján, nekem pedig annyi időm volt, hogy a nesztelen osonkát, a lopakodó üzemmódba kapcsoló szőrcsomót elmarjam. Nem sokon múlt. A hátsó lábát értem el, aztán nyúltam alá és betessékeltem.

Nos, azt a tekintetet megint csak nem tudom leírni, de most egy hisztérika gubbaszt az ablakpárkányon, vacsinak való pedig összes tollában parádézva az udvaron, és vagy megtanítom repülni vagy hamarosan temetést rendezünk.  Killercat talán megöregedett, talán lelassult, de hogy seperc alatt kihasználja a lehetőséget, az fix. Udvari séta ezentúl csak felügyelettel! Még jó, hogy most esik. A problémát eltettük máskorra. Elvégre ha nem foglalkozunk vele, talán magától megoldódik...