Azt a mindenit! Salaander ugyan előre figyelmeztetett, hogy problémáim leszek az utolsó könyv értékelésével, hiszen 9,5-öt adtam a sorozat negyedik kötetére, csakhogy én úgy gondoltam, ezzel majd akkor foglalkozom, ha aktuális lesz. És lám, máris elérkezett az idő. Megvallom jóval korábban, mint ahogyan számítottam rá, és ez hatalmas örömmel töltött el.Percy a küszöbön álló háború előtt lazít egy kicsit, és a nevelőapjától kölcsönkapott kocsival furikázik Rachellel együtt. Mindketten tudják, a dolgok hamarosan megváltozhatnak, hiszen a dolgoknak ez a természetük. Tehát alig lepődnek meg, mikor Fekete Péter hátán megérkezik a Héphaisztosz-bungaló vezetője, Beckendorf, hogy újabb küldetésre vigye. A feleadat, hogy megállítsák az Androméda Hercegnőt, a fedélzetén Kronosszal, kismillió szörnnyel és számos félistennel, mielőtt a hajó kikötne New York partjainál. Feladat ez a javából, a sikerre pedig egyre kevesebb esély van.
Poszeidón háborút vív, a többi istent is elszólítja a kötelesség, a táborban minden a feje tetején áll, mert hiába a vészhelyzet, senki sem képes megtagadni a természetét. Ráadásul Nico hirtelen felbukkanása emlékezteti Percyt a fiú azon tervére, amitől minden szőrszála égnek áll. Máskülönben Hádész fiának legalább van valamiféle terve, ami még mindig nem garantálná a győzelemét, de azért növelhetné az esélyeket.
Persze meg kéne fogadni, csak ugye sok minden történt újabban. Titán fenyegetettség, háború, a nők, kecskepajtásról sincs hír már hónapok óta, és ki ne hagyjuk, hogy hősünk egy hét múlva betölti a tizenhatot. Akkor pedig valóra válthatja a jóslatot, amivel vagy megment, vagy elpusztít mindenkit. Minden teljesen normális és szó sincs itt semmiféle lelki nyomásról.
A tempóról mindent elárul az a tény, hogy Percy már a 14 oldalon megöli első szörnyet, és ez a szám nyilvánvalóan csak nőni fog. A történet dübörög és száguld előre, akár egy musztángokból álló ménes. Azt nem mondanám, hogy letapos mindent és mindenkit, de némileg kontrollálatlanul árad, ami hőseinket kényszerpályákra, nehezen meghozott döntések útjára sodorja.
A tét hatalmas, az istenek ereje az Olimposz függ, ha elpusztul oda minden, de a hangulat mégis töretlen. Riordan humora minden könyvet átsző, ráadásul igen élvezetes formában, és nem lehet ez másként az utolsó könyvben sem. Ha valamikor, akkor most különösen fontos, hiszen a téma rendkívüli módon komoly. Ha van valami hibája a Harry Potter könyveknek, akkor az a fokozatosan növekvő mélabú és komorság. A negyedeik rész vége nagyon sötétre sikerült és attól a ponttól kezdve már nem adnám a fiatalabbak kezébe. Persze korhatáros volt, ellenben Percy Jackson kalandjait bátran ajánlom az unokaöcsémnek is, mert a maga tíz évével mindent a neki megfelelő szinten kezelhet.
A félistenek háborút vívnak, az életük veszélyben van és néhányan soha többi nem látják meg a holnapi napot, mégsem zokogtam végig. Nem az érzelmi többlet hiányzott, az életigenlésből jutott jóval több. Az író mesterien lazítja a komor hangulatot, miközben növeli a nyomást és a feszültséget. A fokozatosság, amellyel építette a részeket, újra és újra elkápráztat. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez nem egy előre eltervezett koncepció, de akárhogyan is történt, csillagos ötös jár a szerkesztésért is.
A vége számomra nem volt meglepő. Épp erre számítottam, de ettől még nem érdemel kevesebb pontot. Elvégre nem vagyok már gyerek, nem én lennék a korcsoport és eszméletlenül élveztem minden pillanatát.
Ezúttal elmaradt sorozatok lezárását követő keserédes hangulat is. Ez mondjuk csak az internetnek köszönhető. Egészen máshogy olvastam az utolsó fejezeteket abban a tudatban, hogy létezik második sorozat. Mindenképpen fojtatom.
Rick Riordan évről évre népszerűbb lesz Európa szerte, aminek nagyon örülök. A magam részéről mindent elkövetek, hogy ez így is maradjon, azaz igyekszem megfertőzni a fiatalabb nemzedéket az olvasás szeretetével. Ez a széria ugyan elsősorban fiúk számára íródott, de Percyből sem lett zseni (Mégis meglehetős értelemmel válogatja meg a barátait, akik képesek kiegészíteni a saját gyengeségeit.) a végére, senki sem lépte át a korlátait. A hihetetlenül színes mitologikus világ meglepően realisztikus maradt.
Csak annyit fűznék hozzá még egy záró gondolatként: WOW! FANTASTIC BABY!
Abszolút 10/10
Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Acsai Roland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése