2012. május 25., péntek

Richard Castle: Heat Wave – Hőhullám (Nikki Heat #1)

Meglehetős izgalommal vártam ezt a könyvet. Már amikor először kiszúrtam angolul, tudtam, hogy egymásra fogunk találni. Annál is inkább, mert nagy rajongója vagyok a filmsorozatnak. Szóval minden csak idő kérdése volt, és végre elérkezett az alkalom is. Ugyanis, amikor  a születésnapi ajándékba kapott könyvutalványomat herdáltam el, a pénztáros néni 900 forinttal kevesebbet vont le róla. A tudat, hogy van maradék, égette az ujjbegyemet. Ezért történhetett hát, hogy előrántottam, mint afféle párbajhős, majd lehúzattam a kis túlélő pénzmagot. Kaptam plusz kedvezményt, és így még kevesebbe került. Tehát bőven megérte.

Nos, Nikki Heat új helyszínre siet. Egy gazdag ingatlanmogul szétloccsant a járdán. Ez akár öngyilkosság is lehetne. Mióta válság van, potyognak az üzletemberek, mint értett gyümölcs a fáról, azonban minden meg kell vizsgálni alaposan. Ő nem az a nő, aki elnagyolja a nyomozói munkát, bár most akadályozó tényezőnek ott van James Rook. A kétszeres Pulitzer-díjas újságírót kedvenc polgármestere akasztott a hátára púpként, csak mert eddig nem volt sajátja. Hiányzott is, tényleg...

Rook mindig láb alatt van, megállás nélkül és sokat beszél, henceg az ismerőseivel, barátaival, látszólag teljesen haszontalan. A tetejében képes duzzogni, mint egy kisfiú, de van benne valami...

Nincs finomkodás vagy hosszas felépítés, egyből belevágunk az eseményekbe. Hulla, meg más egyebek,  indul a nyomozósdi. Ez egyfelől jó, bár én szeretem a lassabban felépített történeteket is. Egy-egy Agatha Christie-nek a felén is majd túljárunk mire megtalálják az első hullát. Castle nem szereti a hosszas előjátékokat. Legalább is a halottak esetében.  Ha már krimi, akkor pörögjön.

A párbeszédek tempósak, ahogy az egész könyv is. A regény maga szellemes, humoros, csipkelődés és irónia hatja át. Egy két helyen megnevettetett, máshol elgondolkodtatott. A történet gondosan felépített, érzelmi szálakkal is operál, néhol már-már csöpögősen. A mi kis írónk javíthatatlan romantikus.

A sorozattal ellentétben itt ugye Nikki a főszereplő, hiszen ő a karakter. Rook afféle Castle szerű figura, így egyből kiderül az is, hogy a férfi tisztában van saját hibáival. Görbetükör és igazságos is, hiszen a sorozat eseteben igazából ő áll a középpontban.

Egynapos könyv volt. Talán ha 8-10 órát tarthatott. Bár lehet,  még annyit sem, mert közben egyéb dolgom is akadt, de ennél több összességében nem lehetett, legfeljebb csak kevesebb, és ez azért beszédes. Lekötött, ha nem is bilincselt, mert hogy legalább annyira sablonos, mint a széria maga. Szóval nem egy kiemelkedő irodalmi alkotásra kell gondolni, de két Murakami között remekül telt az idő, és minden hibájának ellenére pont annyira szerettem, akár csak a sorozatot.

Mert azért vannak problémáim is. Az eleje nehezen indult. Amikor egy fejezeten belül váltás történik, kihagynak egy kis részt és az első sor elejét kiemelik. Nos kezdetben néhány alkalommal ez nem történt meg, pedig a szöveg igényelte volna. Ez lehet persze szerkesztői hiba is.

Néhány párbeszéd sutácska, olykor már-már magyartalannak tűnik, bár inkább csak kitekert. A nyelv sok mindet elbír, inkább apró furcsaságként éltem meg ezeket. Aztán ahogy haladt a történet, úgy rázódott bele az író vagy a fordító. Nem tudom, mert nem olvastam angolul. Azért mégis elhatároztam, hogy a következő részt inkább eredetiben forgatom. Biztos, ami tuti.

Az író természetesen nem a filmbéli Richard Castle, de hogy ténylegesen kicsoda, azt nem tudjuk. A sorozatra épülő könyvek titkát gondosan óvja az ABC. Találgatások ugyan vannak, hiszen több ismert író (James Patterson, Stephen J. Cannell,  Michael Connelly) megjelent már a sorozatban.

Andrew W. Marlowe szerint, aki a széria atya, nincs itt semmi titok. Ki más lenne a szerző, mint Richard Castle,  az átkozottul jóképű bestseller gyártó, aki megalkotta a Derek Storm sorozatot is. A pasas elbájoló és igazán jó író. Teljesen érthetetlen, hogy miért akarja mindenki megfosztani őt a dicsőségtől, amikor olyan keményen dolgozott a könyvön.

Ezt értem, de akkor most dedikálni Nathan Fillion jár?

8/10



Magyar kiadó: Könyvmolyképző kiadó Kft.

Fordító: Szabó János Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...