Will Graham éppen csak túlélte dr. Lecter elfogását,
egyáltalán nem meglepő, hogy otthagyja az FBI-t, és inkább békésen éldegél a feleségével,
nevelt fiával és változó számú kóbor kutyával az oldalán. Amikor Jack Crawford megérkezik,
és a segítségét kéri, felrúgja a család életét és egy új szörnyeteget a Fogtündért
engedi közéjük. A gyilkos már két családdal végzett, és nem kétséges, hogy
kinézte a következőt is, így az idő mindenkit szorít. Will képes meglátni olyan
dolgokat is, amit mások nem, de ezúttal kénytelen segítséget kérni Hannibal
Lectertől is, és ez nem egy olyan kapcsolat, amit szívesen elevenít fel az
ember.
Elképesztőnek találtam a hangulatát, mert bár ismertem a történetet, láttam a film és a sorozat általi adaptációkat, mégis csak más így. Viszont pont ezért nehéz írni róla, hiszen a fejemben már örökre Mads Mikkelsen képe jelenik meg, ha Hanibálról van szó, és Hugh Dancyé, ha Willről. Pedig Sir Anthony Hopkins is zseniális volt, csak sajnos az ő Willje nem igazán, így ezen a ponton még fogalmam sincs arról, mi lesz Clarice Starling sorsa, kit látok majd, ha rá gondolok.
A könyv viszont, ebben az esetben hangoskönyv, olyan mélységeket és színeket adott a történethez, amit kár lett volna kihagyni. Hannibal zseniális anyag a téma szerelmeseinek, önmagában is annyira összetett, érdekes és különös figura, hogy szinte nem is kellene mellé senki sem. Briliáns, félelmetes és a velejéig romlott, ráadásul teszi mindezt oly tökéletességgel, hogy érezhető a jelenléte, akkor is, amikor nem ő szerepel. Will életére gyakorolt befolyása, a múlt árnyai kísértik Grahamot, tagadni sem érdemes, pedig a doktor alig-alig szerepel. Az én ízlésemnek legalábbis.
A Fogtündér, akiről igazából tudjuk, hogy a Vörös Sárkány és Francis Dolarhyde a neve kicsit eltörpül mellettük. Valójában számomra mindig is a legkevésbé értékelt karakter volt, hiszen nem szép szakszóval élve, szimplán bolond. Most mindezek ellenére érdekes volt a fejében lenni az útért, ami eddig vezetett. Miként lett a a nyúlszájú csecsemőből elhagyott kisgyerek, hogyan került a nagyanyjához, hogyan nevelte fel, és tulajdonképpen mi vezetett addig, hogy a sérült gyerek még sérültebb felnőtté váljon.
Ezek korábban egyik feldolgozásban sem kaptak teret, pedig így már a gyilkos karaktere is érdekessé vált. Logikát látni az őrületében, a belső hangjában és minden tettében. Kitekert, borzasztó, de mégis csak logikus, ahogyan kapcsolata Reba McClane-nel is azzá válik, ahogyan az a momentum is, amikor megeszi William Blake alkotását, A Nagy Vörös Sárkány és a Napba Öltözött Nő-t.
Az ördög a részletekben lakik, amiből meglehetősen sokat kapunk, és a cselekmény szépen bontakozik, a légkör szinte az elejétől beszippant, nem ül le egy pillanatra sem. Igazi csemege a thriller szerelmeseinek. Külön pont jár érte, hogy Hannibálnak köszönhetően igen messze került az átlagos thrillerektől, hiszen végig húzódik valami a háttérben, egy csendes bábművész, aki hatással van mindenkire.
Érdekes, izgalmas és hidegrázás történet tökéletes előadásban - Alan Sklar hangja csak erősíti a hatást. Érdemes volt belevágni és legalább ennyire érdemes lesz folytatni is.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése