Edgar Cantero: Meddling Kids - Kotnyeles kölykök

A borító és a leírás alapján kicsit olyan Scooby-Doo érzetem volt, és bár nagyon szerettem a régebbi rajzfilmsorozatot, úgy éreztem, várhat még egy kicsit. Ifjúsági meg miegymás... Aztán kiderült, nem YA, és az író maga azt monda róla, hogy ez nem más, mint Enid Blyton találkozása Cthulhuval. Szóval kis nyomozgatós bolondozás H. P. Lovecraft égisze alatt. Mégis mi bajom lehet?

1977-ben a Blytoni Nyári Detektívklub méltón zárja az utolsó ügyét, lefülelik az Álmostavi Rémet, aki csak egy újabb jelmezbe bújt embert takart, és minden vágya a Deboën ház legendás kincsének megszerzése. Csakhogy valami nem stimmel a képpel, és eljött az idő, hogy kiderítsék, mi az igazság. 1990-ben már 13 éve nem találkoztak egymással, de a lelkük mélyén mindig is tudták, ez az eset más volt. Az élet egyformán megtaposta őket, a lányok közül Andyt körözik, Kerri a valamikori zseni, pultosként dolgozik, de rá legalább Tim, a csapat eredeti kutya tagjának leszármazottja vigyáz. A fiúk még tartják a kapcsolatot, Nate ugyan elmegyógyintézetben van, és Peter, a jóképű filmsztár halott, de egy kapcsolat sem lehet tökéletes, viszont mindannyiuknak szüksége lenne lezárásra.  

Hazugság lenne azt állítani, hogy mindenki lelkesen vág bele a koránt sem könnyed kalandba. Több mint tíz éve élnek együtt a rémálmaikkal, viselkedési és pszichés zavaraikkal, a csontig hatoló félelemmel, egyértelműen tenniük kell valamit, de nem egyformám értelmezik a valamit. Néhányan megszöknének előle, elbújnának borzasztóan messze, és persze ott a másik oldal, aki fejest ugrana a múltba, csak hogy végre visszakapja az életét. 

Visszatérni Blytonba nem könnyű, a kisváros sok emléket hoz felszínre, jókat és rosszakat is egyaránt. Az idő és  a gazdaság is egyformán leállt, de ismerősöket azért még tartogat. Itt van egyből Joey, aki régen minden lehetőséget megragadott arra, hogy kínozza őket. Maga is gyerek volt még, és inkább a figyelmükre, barátságukra vágyott, de mint tudjuk, sokszor az ismerkedés sem megy könnyen. Al Urich kapitány, aki mindig a pártjukon állt, mostanra nyugdíjas, miközben Wilson seriff halott, viszont az utódja Copperseed még nagyon is eleven.

A regény legerősebb része alighanem a karakterek és fejlődésük, ahogyan a látszólagos gondtalanságból helyüket nem találó felnőttek lesznek. Mindannyian más megoldást találnak a problémára, Andy, aki szeretett fiúként viselkedni, az erőszak felé fordul, Kerri a biológuspalánta alkoholba folytja a bánatát és az éjszakáit, Nate pedig intézetről intézetre, kezelésről kezelésre jár, hogy megtudja végre, mi a baj vele. Peter öngyilkosságot követ el sikeressége ellenére is, mert csak úgy, ahogyan a társai, ő sem találta a helyét, és persze itt vannak még a mellékszereplők is.

A sztori szépen építkezik, erősen kezd, aztán lazán eldöcög, miközben folyamatosan érezhető hogyan lesz egyre nagyobb a feszültség. Könnyen olvasható, nem tökéletes, de szórakoztató, a humora enyhén fanyarkás. A narrálás módja érdekes, néha nem a párbeszéd regényekből megszokott formáját használja, hanem egy színdarabhoz hasonlóan megjelöli ki beszél, aztán hogy mit mond és a többiek mit csinálnak. Biztos van benne logika, például, amikor sötétben vannak,  amikor senki sem látja a másikat, és csak hangokat hallunk, és ezt még értem is, a többi azonban rejtély. A nálam okosabbak majd biztos tudják, miért, mindenesetre hangoskönyvben külön érdekes volt.

Hajlamos vagyok elnézni a hibáit a hangulata miatt, az utazásért, amire elvitt, és a ködért, amibe bevezetett. Ha valaki nem szereti a horror műfaját, s vele együtt a szörnyeket sem, akkor is találhat benne magának való érdekességet: a korszakot, a karaktereket, a lassabb és nyugatabban tűnő '70-es és '90-es éveket, amikor még könyvtárba jártunk minden válaszért, nem a Google-t nyúztuk vele. Kyla Garcia kiváló narrátor, de a végén többször előfordult, hogy egy-egy pillanatra karaktert tévesztett. Fura, hogy ezt senki sem vette észre, de az sem kizárt, én is csak beképzeltem az események hatása alatt.

Egy történet a felnőtté válásról és a küzdelemről a démonjainkkal, amik néha meglepően valóságosak. Gyerekekről, akik 13 éve még nem érezték az élet súlyát, de azóta megtanulták, a tetteiknek következményei vannak, mert Freddel, Diánával, Vilmával és Bozonttal ellentétben kilépnek a tinédzser korból, és ez már önmagában is elég lehetne egy jó sztorihoz. Szerencsére azért nem kell ennyivel beérnünk, mert elérhető közelségbe kerül a világvége is.

Élveztem minden percét, így úgy döntöttem, Cantero következő regénye, a This Body's Not Big Enough for Both of Us-t és a 2014-es, The Supernatural Enhancements is olvasandó.

8/10