Emery Hazard átkozottul jó nyomozó, de van valami, amitől egész életében képtelen volt szabadulni. Visszatérni pokoli gyerekkorának színhelyére egyáltalán nem könnyű, Wahredua, az álmos és rendkívül korlátolt kisváros azóta tovább nőtt, de most is felette lebeg Emery első szerelmének halála. A városi rendőrségnek kapóra jön az új fiú nyíltan vállat szexualitása, mivel néhány gyűlöletbűntény borzolja a helyi LMBTQ közösség idegeit. Arról azonban nem volt szó, hogy a társa nem lesz más, mint az egyik legaljasabb gyerekkori zaklatója, John-Henry Somerset.
A címe ellenére egész jó értékeléseket kapott, és azt is itt kell tisztázni, hogy dacára a M/M felállásnak, nem romantikus regény, és nem nők írták nőknek, mivel Ashe valójában is férfi, és bárkit megcéloz vele, aki hajlandó kézbe venni. Csak egy krimi, amiben a főhős történetesen meleg, aminek szinte alig van jelentősége. Persze a cselekmény szempontjából nem elhanyagolható, mivel Hazardot épp a nemi identitása miatt közösítették ki és zaklatták az iskolatársai, Somerset pedig egy volt a bandából. Ezt a hatalmas csomagot kéne átlépniük valahogy ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassanak együtt.
Rengeteg sérelem szakad fel, és mindkét oldalon akadnak olyan dolgok, amikre nem büszkék. Hazard gyűlöletet és haragot érez Henry iránt, sosem bocsájtott meg neki és barátainak, feldolgozni is képtelen volt a történteket, így számára szinte elképzelhetetlen az a világ, amelyben az új partnere megértőbb és nyitottabb, ráadásul akit szintén kisértenek a történtek. A férfi alkoholista, tönkrement az élete, a felesége elhagyta, nem találkozhat a kislányával, és ez még csak nem is a sor vége.
Az enyhe gyűlöletbűntény hullámot utoléri egy valóságos gyilkossági nyomozás, aminek során kénytelenek egymással tűzszünetet kötni, és belátni, hogy semmi, sőt, senki sem az, aminek elsőre látszódik. Hőseink azért néha gondolnak a szexre, emberek, azaz férfiak, van ez így, egyszer, valahol a regény kétharmadánál már majdnem történik valami, de csak majdnem. Hazard megismerkedik valakivel, akitől a frász is kiveri, bár az tagadhatatlan, hogy vonzódik Sommersethez. Szóval ha érintőleges szinten sem akarsz találkozni a témával, akkor ez nem a te sorozatod.
Számomra viszont nagyon érdekes, ahogyan Ashe tálal bizonyos dolgokat, emlékeket, gondolatokat. Mesterien bánik a húzd meg ereszd meg filozófiával, és épp ilyen módon hullámzik Hazard kedélye is, de leginkább lent jár, mert nem éppen a kedves és emberbaráti szeretet hajtja. De mindig, amikor előre lépnek, amikor a nyomozás is halad és a kapcsolatukban is enyhül a feszültség, történik valami, ami miatt az egész mehet a levesbe. Emberileg teljesen elképzelhetőnek tartom, sőt ismerem is azt, amikor meg akarsz bocsájtani valakinek, tényleg csak túl akarsz lenni rajta, de az utolsó pillanatban megint csak kiderül, hogy áltatod magad. Leszámítva azt az apróságot, hogy nem, mert mindannyian csak a múltunk és szokásaink rabszolgái vagyunk.
Meglepő módon tetszett, látom benne a lehetőséget, a fejlődés képességét, és a szórakoztató faktort is. Tristan James tökéletes választás volt narrátornak, mélységet adott a regénynek, ahogyan a fennmaradó és átívelő száll feszültséget. Legalább lesz mire várni a továbbiakban. De nem kell nagy elvárásokat támasztani azért, a helyzet valójában igen egyszerű: ha szeretnél nyakig merülni egy valamikori kisváros bűneinek emlékében, kedveled az izgalmas nyomozós sorozatokat, ahol a szereplők között vibrál a levegő, jóllehet néha csak a színtiszta gyűlölettől, nincs kifogásod a kicsit sötétebb sztorik és hősök iránt, akik fanyar humorral és kellemes iróniával élik az életüket, no meg a bromance is az elemed, akkor engedd el a címet és borítót, mert ezektől eltekintve szerethető. Én legalábbis szerettem
8/10
Itt belehallgathatsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése