1989-ben, a 23 éves Mitch Rapp bekerül a CIA titkos kiképzőtáborába, hogy már korábban megszerzett képességei mellé a tökéletes gyilkost is begyűjtse. Számára több ez a munka, mint hazafias szolgálat, személyes bosszú azok ellen, akik megölték a a Pan Am 103-as járatán utazó barátnőjét, több száz ártatlan utassal együtt. Eltökélt és célorientált, de azért nyitott a kérdés, képes lesz-e megölni valakit, ha eljön az ideje? Aztán már nem az a talány, hogy gyilkossá vált-e, hanem, képes-e megmenteni a foglyul ejtett társai életét.
Az előzménykötet megjelenésének idején már világszerte ismert volt Mitch Rapp alakja, mert akkora már 10 kötetben, rendkívül szorgosan mentette a világot. Két kérdés volt, kronológiai vagy megjelenés sorrendjében kezdjem-e (szigorúan kronológiaiban), és a nyelv, azaz magyarul vagy angolul. Ez a kérdés is igen hamar eldőlt - szóba sem jöhetett magyarul -, de azért... na!
Most komolyan, hogy lehet kiadni így egy sorozatot? Az eddigi 18 részből - az eredeti megjelenés időrendjében - 12 jött ki magyarul. Megjelent az első rész, kétszer is - és nyilván ezek későbbi megjelenések -, aztán a 2, 4, majd a 7. A 9. résztől a 16-ig folyamatos, itt tartunk most. Rendben, elvileg nem szorosan összefüggő történetek, minden kötet külön sztoriból áll, viszont egy igazi könyoholistának ez borzasztó gondolat. Karakterfejlődés és ide-oda utalások a részek, karakterek között is létezik a világon! Valahol biztos, mert egy rész után még nem tudom, de mindig van valami kis apróság. A folyamatosság hiánya kicsit elkedvtelenített, és némi háborgás után az angol hangoskönyvek mellett döntötte.
A történet az elejétől pörög, több szálon fut egyszerre. Nem csak Mitch gondolatait ismerjük meg, hanem nagyjából minden főszereplőét. Stan Hurley az alkoholizmus felé haladó, lassan kiöregedő, leginkább már csak oktatással foglalkozó ügynök nem látja be, hogy változnak az idők, és hogy már nem feltétlen az a fontos, ami korábban számított. Mérges, és ismerkedése az új titánnal, akit a tetejébe még a főnők hozott, kis híján balul sül el, ezért természetesen a fiú a hibás. Forrófejű, a pillanat hatására dönt, istenadta tehetség, de ezt nem könnyű belátni, amikor az ember mindenáron utálni akar valakit.
Bejrútban és Moszkvában egyformán mozgolódnak, nem elég, hogy valaki kiiktatott egy fontos láncszemet a fegyverbeszerzési üzletből, ismeretlenek nem átallották lenyúlni a gondosan megkeresett millióikat. A háború azonban pénzbe kerül, és ez eltűnését nem nézik jó szemmel sem terrorista sejteknél, sem az SVR-nál. Először egymásra mutogatnak, hiszen ez a legegyszerűbb, aztán külön-külön keresgetik a kiutat.
A felolvasás kiváló, a hang... itt álljunk meg egy percre, George Guidall elképesztő, ha narrálásról van szó. 1300 köröl vannak azok a könyvek, amik neki köszönhetik a karaktereik hangjait, és ne szépítsük, 1938-as születésű, szóval nem túl fiatal, és bár egyáltalán nem olyan a hangja, mint amilyennek egy 23 évest elképzelek, de... most először nem érdekel. Mert egyszerűen csak fantasztikus minden perce, és nem hiszem, hogy elcserélném bárki másra.
A sztori logikus, fokozatosan építkező. A szálak itt-ott összeérnek, aztán megint szétválnak, a legtöbb szereplő, így vagy úgy, de ismeri egymást, ami egy újabb színt ad a cselekményhez. Nem atomfizika, de kellemes felüdülést és laza izgalmat ígér, amit maximálisan be is vált. A karakterben rejtőző lehetőségek biztatóak. Szerettem, szóval folytatni fogom.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése