Tella üzletet kötött, és eljött az ideje az ár megfizetésének. Titokzatos segítőjének szüksége van Legend valódi nevére, amiért cserébe megtalálja a Dragna lányok eltűnt édesanyját. A probléma csak az, hogy a Caraval vezetőjének identitását senki sem tudja vagy képes elárulni, így meg kell nyernie az újabb játékot. Mi sem egyszerűbb! Nincs az az ár, amit ne lenne hajlandó megfizetni a győzelemért, bár jó elérő figyelmeztetik, ez a játék most más lesz és többet követelhet, mint amit önszántából adna.
A Caraval ezúttal egy szokatlan helyszínen, Valendában játszódik, a varázslatos városban, amit a Fátumok építettek. Tella hamarosan kényszerkapcsolatban találja magát a kegyetlen hírű trónörökössel, Jacksszel, ugyanakkor ott van Dante, aki önmagában is elegendő kihívást tartogatna, de a lánynak közben szemelőtt kell tartania azt is, hogy nem hibázhat, ha nyerni akar.
Scarlett most csak egy titokzatos mellékszereplővé válik, a nővérré, aki járja a saját útját, küzd a saját árnyékaival, és közben néha-néha jut ideje a húgára is. Elképesztő a két lány közötti különbség, számomra az idősebb Dragna lány kevésbé érthető, és vitájuk Juliannal abszolút felesleges, de gondolom, hogy ennek lesz még szerepe a harmadik részben, szóval elnézem a szügségtelen csavart.
A Szívek Hercege, mint az egyik leghírhedtebb Fátum felbukkanása kicsit megzavarja a dolgokat, de csak átmeneti időre, mivel a katyvasz, természete szerint egyre csak nő, ugyanúgy, ahogy egyre több árny mászik elő a feledés homályából. Tella hite néha ugyan meginog, mégsem képes kiszállni, de egyre többször és nehezebb szívvel gondol arra, mi lesz majd, ha a játék véget ér. Én pedig arra, hogy sokkal könnyebb az ő fejében lenni, mint a testvérében.
Kicsit érthetetlen, mi az, ami megfogott ebben a trilógiában. Vannak eredeti részei, magát a Caravalt nagyon élvezem, de hiányoznak a versengés igazi elemei, ebben a körben még inkább. A kimenetel jó érzékkel megsaccolható, mivel nem túl összetett az egész, a borító azonban csodálatos. ahogyan a hangulat is. Van benne valami, ahogy mondani szokták, de sejtelmem sincs, mi az.
A magam részéről legalább azon meglepődtem, hogy ez egy YA - mint ahogyan nekem az Ambrózy báró esetei sem az -, mert inkább fiatal felnőtt és azonfelül meg laza és szórakoztató fantasy. Igaz, hogy szex nincs a történetben, de maradjunk már annyiban, nem is feltétlen kell mindenhova. Hogy a szereplőnk 17 éves? No és? Rengeteg olyan történet van, ahol gyerekek a főszereplők, mégsem ifjúsági kategóriák (pl. Az). Ugyanakkor a Gyilkosokra vadászom is ebbe a tágas spalettában játszik, ami miatt egyre inkább úgy érzem, nem értem ezeket a sávos besorolásokat.
Akárhogy is, az tény, szerettem. Az új és régi szereplőket, az új és ismerős helyzeteket, ismeretlen csodákat, legalább annyira, mint a csavarokat. A sztori az első perctől növekvő tempóval pörög, bár a második rész sem kevésbé kiszámítható mint az elődje volt, és ennek ellenére is megőrizte a varázslatos hangulatát. Már a kezdésnél éreztem, ahogyan a bőröm alá kúszik, varázsszavakat és hazugságukat susog, mégsem voltam képes befejezni. Annyira nem, hogy amikor bezártam a könyvet, megint csak kisebb válságba kerültem, mivel semmi sem kötött le igazán.
Így aztán megrendeltem a harmadik részt...
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése