Böszörményi Gyula: Bitó ​és borostyán (Ambrózy báró esetei, #3.5)

Még egy ideig nem terveztem olvasni, dacára mindennek, de úgy adódott, hogy a barátnőm, akivel közösen olvassuk a sorozatot, meglátogatott egy hétvégén. Vissza hozta a 2 és 2,5. részt, cserébe gondoltam oda adom a 3-at no meg a Bitó és borostyánt. Persze ettől még kihagyattam volna, de a jó keretsztorinak és világteremtésnek, no meg írói stílusnak hála, úgy gondoltam, mivel ez Mili története, menni fog.

Miután Mili csúnyán belebukott Cili kisasszony utáni nyomozásába, Ambrózy báró némi kerülővel ugyan, de határozottan feladja a Budapest–Predeal–Bukarest vonalon járó vonatra, hogy hazautazzon papuskájához. Az elsőosztályú kocsikban utazó módos és előkelő közönség azonban hamarosan rádöbben, hogy valami nincs rendben az 502-es járattal, mert valaki módszeresen gyilkolja a vasút dolgozóit. 

Köszönöm, ezt szerettem volna látni az előző kötetben is! Elindulunk valahova, kilyukadunk valahol. A történet egy kis visszaemlékezéssel kezdődik, újra szembetaláljuk magunkat Róza asszony konyhájában farkasszemet néző Richárddal és Milivel. Innen indulunk, némi ismeret frissítés, nehogy valakinek kétsége legyen afelől, hol is járunk időben.

És miközben az időnek nincs jelentőse, mégsem mindegy. Már a Keletiben, indulás előtt találtak egy hullát, így a kisasszony felfüggeszti a báró szemének kikaparását. Átmeneti időre. Aztán még valami kiderül Richárdról, nem mintha ezt nem tudtuk volna korábban, de a magánzó detektív, bármennyire is veszélyes munkát végez, mégiscsak egy nagy gyerek.

Szóval a történet ezerrel pörög, megismerjük az útitársasakat, akad köztük néhány érdekes, különös, szórakoztató, elsőre gyanús - ők azért maradnak másodikra is. Külön érdekessége a sztorinak, hogy ismeretlen terepen játszódik, ismeretlen karakterekkel, és bár Richárd révén Mili megismerkedik egy szimpatikus útitárssal még a vonatra szállás előtt, mégis meg kell dolgoznia a kapcsolatokért.

 A nyomozás most először van azonos arányba a többi elemmel. A könyv humora átütő és a történet is magával ragadó. Szeretem a mesélés stílusát, Böszörményi írása, a nyelvezet, amit választott, egyaránt dicséretet érdemelnek, viszont a lábjegyzetekre már tényleg nincs bocsánat. Egyetlen egy személy adatait leszámítva semmit sem olvastam el, akadt olyan oldal, ahol 1-2 sor híján az oldal felét átvették a lábjegyzetek, ami felfoghatatlan. A könyv végi ki kicsodát biztos szívesen átforgatnám, de nem hagyom, hogy megakasszon az olvasás élvezetébe, az tuti, így mentek a levesbe.

És hogy miért fontos, hol járunk időben? Azért mert a magánzó detektív viselkedése sokat elárulhat a türelmetlen olvasóknak. Azt hiszem, eleve azt a célt szolgálta, hogy az olvasók ne akarják meglincselni az írót, és a két kedvenc szereplőnk közötti vibrálás, ami ebben a  kisregényben bizony erősen tetten érhető, csökkentse a feszültséget.

9/10

Ambrózy Báró Esetei 3.5 Bit... by msreeat on Scribd