1972-öt írunk, és 2 másodpercet hozzá kell adni az időhöz. Csak két másodpercet, de Byron szinte a megszállottjává válik. Egy reggel, amikor szintén nem tud semmi másra gondolni, késve indulnak az iskolába, és édesanyja a csodás új autójával levágja az utat, hogy időt spóroljanak, csakhogy ekkor törtnék valami, ami megváltoztatja a család életét, mindörökre. A fiú meggyőződése, hogy a hozzáadott másodpercek tehetnek mindenről, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, hogy helyrehozzák a helyrehozhatatlant.
A könyv felvált fejezetekben meséli el a 1972-es események, Byron részeiben fejtegeti a múltat és azok bűneit, majd a szorongó, kényszeres Jim fejezete következik, aki a jelennel próbál megküzdeni. Nincs könnyű dolga egyikőjüknek sem, de hogy mi köztük a kapcsolat, erre az infóra még egy kicsit várnunk kell.
Bryon csak egy gyerek, bizonytalan és kiváltságos élete nem kényszerítette rá egy csomó dolog észrevételére. Az apja aligha ismeri a szeretet jelentését, nem is igen gyakorolja. Szerepe kimerül abban, hogy hétvégenként hazautazik, és jólétben tartja a családját. Feleségéért ugyan rajong, de ezt sem gyengéd rajongással teszi, és zord jelenlétének árnyéka gyakran akkor is rájuk vetül, amikor nincs is ott. A fiú kapcsolata édesanyjával belsőséges, igazán megható, de elképesztő, hogy mennyire nem látja, nem akarja látni, hogy Diana mennyire boldogtalan, mennyire rabja a tökéletesség látszatának.
Minden felnőttnek nyilvánvaló lenne, de a fiú, aki nem rendelkezik a szükséges élettapasztalattal, csak ront a helyzeten, amikor segíteni szeretne. Volt egy pillanat, amikor másodlagos szégyenérzetem volt csak attól, hogy olvastam az ostobaságokat, és rájöttem, hogy ez a bajom a gyerekekkel, mert a tanulás során butaságokat követnek el, és még akkor is, amikor látszik, mennyire rossz irányba tartanak, akkor is ragaszkodnak hozzá. Kevésen múlott, hogy nem fejeztem be az egészet ezen a ponton.
Ezzel szemben Jim története teljesen lekötött. A férfi tisztában van vele, hogy nem normális a sok kis kényszeres szokása, mégis megnyugvást vagy viszonylagos biztonságot nyújtanak számára. Mióta megszűnt az intézet, ahol életének jelentős részét töltötte, kénytelen úgy-ahogy funkcionálni, ennek keretében pedig dolgozik. No nem nagy munka, asztalokat törölget, viszont kifizetik, és legalább emberek között van. Nem mintha annyira vágyna eberek közé, csakhogy nincs más választása.
Az emberek valami kapcsolatot jelentenek, olyasmit, ami a hatáskörén és a lakókocsiján kívülre esik. Semmi ráhatása nincs arra, a többiek hogy viszonyulnak hozzá, és arra sem, hogy akaratán kívül mégiscsak sikerül kapcsolatokat építenie, de hogy ez elegendő-e egy ennyire kényszeres embernek ahhoz, hogy megfordítsa az életét, az már más kérdés.
Viszonylag hamar rájöttem, hogy a két szereplő között mi a kapcsolat, ahogyan a legtöbb, hatásos fordulatnak szánt történés sem tudott meglepni, mert ha nem is pont úgy képzeltem el valamit, a kimenetele így is ugyanaz lett, így aztán nem, nem lepődtem meg. Ugyanakkor az odaadó szeretet és segíteni akarás, még ha dőre is, a fiútól az anyja felé, Jim kapaszkodása az életbe sok szempontból borzasztóan megható és magával ragadó. A bűntudat mindkét karaktert áthatja, de igazából egyikük sem vádolható semmivel. A dolgok kimenetele előbb vagy utóbb ugyanez lett volna.
Jóllehet a könyvel olvasás közben voltak problémáim, az utolsó néhány fejezet szépsége újra megérintett és magával rántott. Néhány könnycseppet is sikerült elmorzsolnom. Joyce stílusa tiszta, olvasmányos, magával ragadó. Ösztönös egyszerűséggel vonja le a következtetéseket, miközben, az aprólékos tájleírásai miatt láttam a ködöt vagy éreztem a nap melegét a bőrömön.
Különös tehetsége van ahhoz, hogy olyan történeteket meséljen el, amik számítanak, de valamiért, nem tudom miért, mégsem képes egyforma szinten szállítani azokat, enyhén szólva is hullámzik a hangulatuk. És miközben az agyam azt súgja, nem jó ez az állapot, a szívem lepisszegi. És végső soron, amikor bezársz egy könyvet, csak az számít, mit adott hozzád. Mit érzel, min gondolkodsz, márpedig az Ellopott pillanat után mindkettőből bőségesen kijutott.
8/10
Ellopott pillanat - részlet by msreeat on Scribd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése